30. Népzene- és néptánctalálkozó

A gyerekek is ropták a táncot / Fotó: Ádám Gyula

Szemet gyönyörködtető, lelket simogató, nemzeti öntudatot erősítő ünnepi forgataggá nemesedett szombaton, a Sepsiszentgyörgyön immár 30. alkalommal megtartott népzene- és néptánctalálkozó. Egy olyan rendezvénnyé, mely betekintést nyújtott népi értékeink gazdag tárházába, sikeresen ötvözte a kellemest a hasznossal, és minden korosztály számára tartalmas kikapcsolódást biztosított, illetve maradandó élményt nyújtott. Örvendetes, hogy több mint másfél ezren éltek ezzel a lehetőséggel.

Egymás után érkeztek a Székelyföld, Mezőség és csángóvidék különböző szegleteiből fellépőket szállító autóbuszok a Sepsi Aréna elé, a belőlük kiözönlő hagyományőrzők pedig pillanatok alatt élettel töltötték meg a hatalmas csarnok tágas helyiségeit.

A küzdőtéren csernátoni, erdőfülei, gelencei, kézdiszentléleki, nagybaconi és sepsiszentgyörgyi gyermekegyüttesek gyülekeztek, és járták a táncot az ott felállított nagyszínpadon. A fiatal, valamint idősebb nemzedék vérét egyaránt megpezsdítő talpalávalót a Tokos és Kedves zenekar tagjai húzták oly lendületesen, hogy időnként a fellépésre várók serege is táncra perdült. Népdalainkból a maksai és székelyszenterzsébeti lányokból verbuválódott, 2016-ban a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny döntőjébe bejutott, Cickom énekegyüttes, illetve a 2015-ben azon különdíjat kiérdemelt kosteleki Vrencsán Anita nyújtott át a népes közönségnek egy csokorra valót. A folytatásban a budapesti Kolompos Együttes gyermekkoncertje következett, amelybe sikeresen bevonták, és így cselekvő résztvevőjévé tették a szép számban jelen lévő zsenge korú rajongókat.

A maksai és székelyszenterzsébeti lányokból verbuválódott Cickom Énekegyüttes / Fotó: Ádám Gyula

Mindeközben a konferenciateremben Kallós Zoltán néprajzkutató és népzenegyűjtő mezőségi fotóiból nyílott kiállítás a nevét viselő alapítvány jóvoltából. A mint­egy félszáz felvételen a vidék 50–60-as évekbeli falvainak ünnepi viseletbe öltözött lakói, utca- és portarészletek, valamint életképek láthatók. Ugyancsak itt került sor Fekete Réka és Ferencz Csaba egyedi és felbecsülhetetlen értéket hordozó, multimédiás kiadványának a bemutatójára, amely a 2013-ban Forrásvidéken címmel megjelent könyvükben szereplő 45 adatközlő hang-, fotó- és videofelvételeiből összeálló portrékat tartalmazza.

A táncházteremben zajló 5. Székelyföldi legényesverseny kétségtelenül a rendezvény nagy népszerűségnek örvendő és izgalmaktól sem mentes műsorszáma volt. A 14–31 életkor közötti, Alsóboldogfalváról, Csernátonból, Kézdiszentkeresztről, Rugonfalváról, Segesvárról, Sepsiszentgyörgyről, Székelykeresztúrról, Tiszafüredről, Törökszentmiklósról és Vargyasról érkezett 18 résztvevő két próbában mérte össze néptánctudását. A zsűri tagjaként jelen lévő, küküllődombói Gilyén Miklós pontozóját, majd egy szabadon választott legényest kellett eljárniuk.

Gilyén Miklós, a dombói pontozó megalkotója / Fotó: Bedő Zoltán

A székely virtust is meg-megcsillantó fellépésekhez a zenét Jámbor István „Dumnezeu” szászcsávási bandája szolgáltatta. Az anyaországi és erdélyi szakemberekből álló öttagú testület az év legényes táncosa kitüntető címet a 17 éves sepsiszentgyörgyi Kisgyörgy Máténak, a Százlábú Néptáncegyüttes tagjának ítélte oda.

A Székelyföldi Legényesversenyen Jámbor István szászcsávási zenekara húzta a talpalávalót / Fotó: Ádám Gyula

Amint arról a verseny nyitányán, majd a hagyományőrzők gáláján is meggyőződhettünk, a Magyarsülyén született Gilyén Miklós a mögötte hagyott 74 esztendő ellenére is még mindig derekasan ropja a táncot. Ennek titkáról faggatva megtudhattuk tőle, hogy szülőfalujában már 6 éves fejjel figyelte és próbálta elsajátítani a figurákat. Erre a házukban működő kocsma udvarán nyílott lehetőség, ahol a szomszédjukban lakó zenész hegedűjének hangjára, egy-egy pohár pálinka vagy bor elfogyasztása után a vendégek gyakran táncra penderültek. Az általa isteni áldásnak nevezett hajlamot édesapjától örökölte, aki messze földön híres volt e téren. A mára dombói pontozónak nevezett legényes teljes mértékben az ő fantáziával dúsított tánctudásának az eredménye, és örömmel tanítja be az érdeklődőknek. A hagyományt ugyanis tovább kell adni, amint fogalmazott.

Gilyén Miklós a hagyományőrzők gáláján is derekasan ropta / Fotó: Ádám Gyula

A rendezvény nemes és követendő mozzanataként értékelendő az Erdélyi Magyar Népzenészek Egyesülete, valamint a budapesti Hagyományok Háza által, az idős zenészek megsegítésére szervezett jótékonysági koncert. Erre ugyanis égető szüksége van az érintetteknek, hiszen nyugdíj híján még a mindennapi betevő falatra valót sincs, amiből előteremteniük.

A színvonalas szórakozást és kikapcsolódást nyújtó kulturális események sorát a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl címet viselő, fergeteges előadása zárta.

A Magyar Állami Népi Együttes, Megidézett Kárpátalja című előadása / Fotó: Ádám Gyula

A Hagyományok Háza ajándékaként elhozott alkotás a népzene és néptánc nyelvén mutatta be a Keleti-Kárpátokban és azok előterében mindeddig harmóniában és kölcsönhatásban élő magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok és zsidók kultúráját.

A Magyar Állami Népi Együttes, Megidézett Kárpátalja című előadása / Fotó: Ádám Gyula

A megtekintése által pedig arra is rádöbbenhettünk, hogy ezek összessége az említett népek közös ékszerévé ötvöződött össze, egy olyan kinccsé, melynek szétzúzása nemcsak az emberiség ellen elkövetett vétek, hanem bűn is.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

1 Megjegyzés

  1. antal m.

    A magyar nyelv-zene és a tánc a legnagyobb összetartó ereje népünknek!
    A MI KULTÚRÁNK!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük