2019. június 15-én Bukarestben, kiosztották a Bercsényi Miklós-díjakat. Ezt a díjat Bencze Mihály több civil szervezet és személyiség támogatásával alapította 2013-ban és immár harmadik alkalommal osztották ki.

A díj egy oklevélből és egy bronzplakettből áll. A bronzplakettet a kézdivásárhelyi Vetró András művész készítette, a díjazás költségeit Magdó István (Unicspot Kft., Csernátfalu) üzletember állta.

A következő személyiségek a díjazottak:

Dr. Lingvay József irodájában, Bukarest 2017.

1.) Dr. Lingvay József, aki Máramarosszigeten született és iskoláit itt végezte. 1967-1972 között a Bukaresti Műszaki Egyetemen vegyészmérnökképesítést kap. 1984-ben doktorál a Bukaresti Műszaki Egyetemen, tézisének címe: „Elektrokémiai megmunkálások fejlesztése és bevezetése a szilícium alapú félvezető eszközök gyártásában”.

Munkásságát Bukarestben kezdi az IPRS Băneasaban, ahol 1972-1974 között gyakorlómérnök, majd műhelyfőnök 1984-ig. Szilícium alapú félvezető eszközök valamint gyártási technológiák fejlesztésével foglalkozik. Habár a munkaköre elsősorban a félvezető eszközök gyártása, nagy hangsúlyt fektet az új eszközök, valamint a gyártási technológiák fejlesztésére.

Fejlesztéseit kimondottan tudományos kutatási eredményeire alapozza. Kutatási eredményeit nemzetközileg elismert (WoS) szakfolyóiratban közli. 1984-1986 között Máramarosszigeten, az UPSA autóalkatrészgyár fejlesztőmérnöke, technológusa. Megtervezi a galvanizáló műhelyt szennyvízkezelővel, és ki is vitelezi, valamint betanítja a személyzetet.

Foglalkozási témái: fényes horgonyzás gyengén savas (nem ciános) fürdőben; kemény krómozás gépkocsi motorok szelepszáraira; az elkopott/leégett szelepek szárainak (magasan ötvözött acél) újrahasznosítása.

Visszakerül Bukarestbe, ahol az IPCE kutató és tervező intézet tudományos kutatója 1986 – 1990 között, majd 1990-2002 között laborfőnöke. Az általa vezetett laboratórium részt vett (1994–1996) egy nemzetközi (Franciaország, Belgium, Görögország, Litvánia, Magyarország, Olaszország és Románia) komplex projektben „A korrózió és a vízkőképződéstanulmányozása és megelőzése geotermikus vizekben és rendszerekben” (EU projekt).

2002-től Bukarestben az INCDIE ICPE-CA Villamosmérnöki Tudományok Nemzeti Kutató és Fejlesztő Intézet (az ICPE-Bukarest részleges jogutódja) fő (I.) tudományos kutatója, az intézet tudományos titkára. Az utóbbi tíz évben számottevő eredményeket ért el környezetbarát megoldások fejlesztésében, több új műszaki eljárást szabadalmaztatott.

Dr. Lingvay József jelenleg is aktív kutató – tudományos, alkalmazott kutatásainak eddigi eredményeit több mint 400 nyomtatott publikációja (9 könyv, 10 fejezet gyűjteményes kötetekben, 61 WoS-ISI jegyzett cikk stb.) és 34 bejegyzett találmánya. Kiváló előadó – a romániai egyetemeken többször tartott színvonalas meghívott előadásokat a mesteri és doktorátusi iskolák hallgatóinak és oktatóinak.

Az új műszaki megoldásai, találmányai több nemzetközi innovációs szalonokban, vásárokon/kiállításokon voltak bemutatva és díjazva. 2017. december 14-én a Magyar Parlament Felsőházi termében megkapta a Gábor Dénes nagydíjat. (Lásd bővebben cikkemet: Dr. Lingvay József és Bukarest, Bukaresti Magyar Élet, VII. évfolyam, 2. szám, 2019. február 14.)

Szedlacsek István, Bencze Mihály és Rostás Zoltán

2.) Dr. Rostás Zoltán szociológus, szerkesztő, aki Székelyudvarhelyen született, iskoláit Marosvásárhelyen végezte, az Alexandru Papiu Ilarian Líceumban érettségizett 1965-ben, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán végzett 1970-ben.

Pályafutását a Román Televízió bukaresti magyar szerkesztőségében kezdte szerkesztőként (1970-1974), majd a Román Rádió bukaresti magyar szerkesztőségének volt a munkatársa (1974-1977). Ezt követően 1991-ig a bukaresti A Hét kulturális hetilap szerkesztőségében dolgozott szerkesztőként, tudományos rovatvezetőként, szerkesztőségi főtitkárként. Szerkesztette a hetilap Tett című tudományos mellékletét. 1991-től a Bukaresti Tudományegyetem Sajtó- és Kommunikációtudományi Karának docense, 2001-től nyugdíjazásáig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vidékfejlesztési tanszékének vezetője Csíkszeredában, ezen az egyetemen ő alapítja meg a szociológia tanszéket.

Első írását a Korunk közölte 1968-ban. Egyetemistaként az akkor indult Echinocțiu diákfolyóirat főszerkesztő-helyettese (1969-1970). Publicisztikai munkásságában hangsúlyt kapnak szociológiai fogantatású helyzetelemzések, összegező beszámolók a hazai magyar kulturális, közművelődési, oktatási intézmények tevékenységéről. Kitűnik interjúsorozata a műszaki és természettudományok jeles romániai magyar művelőivel (Visszajátszás. 1984).

Tanulmányaiban, esszéiben, amelyeket külső munkatársként közölt a Korunk, Művelődés, Sociologie Românească, Szociológiai Szemle, East-Central Europe, Beszélő című folyóiratok hasábjain, vizsgálatnak veti alá nemzetiségi életünk létformáinak alakulását, a társadalmi élet mozgását, a hagyomány és korszerűség viszonyát a modern kommunikáció feltételei között, a tömegkommunikációs eszközök szerepét és hatását napjainkban, időszerű sajtószociológiai problémákat.

1990 után számos szociológiai, politológiai, kommunikációtudományi hazai és külföldi nemzetközi szimpóziumon, konferencián szerepelt tudományos dolgozatokkal és közleményekkel. Szerkesztésében jelent meg a Hát ide figyelj, édes fiam című, ifjúságkutatási esszéket tartalmazó kötet (1989). Önálló kötetei: Visszajátszás (1984), Kétely és kísérlet (1988), Monografia ca utopie. Interviuri cu Henri H. Stahl, 1985-1987; Paideia, București, 2000 (Colecția Științe sociale), O istorie orală a școlii sociologice de la București (2001). (Lásd bővebben a következő cikkemet: Dr. Rostás Zoltán és Bukarest, Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 11. szám, 2018. november 8.)

3.) Dr. Szedlacsek István, aki Szászrégenben született, iskoláit Marosvásárhelyen végezte, többszörös olimpikon volt az országos tantárgyversenyen. Az egyetemet a Bukaresti Műszaki Egyetem Vegyészipari tagozatán végezte. 1976 júniusában a bukaresti Sintofarm gyógyszergyár alkalmazottja a kutatási részlegen. 1979-ben átkerült a bukaresti Pasteur Intézet kutatási részlegére. 1981-ben átigazolt a Bukaresti Biológiai Tudományok Intézetébe. Itt a biokémia osztályon dolgozott, dr. Horst Schell csapatában, amelynek fő kutatási területe az enzimek rögzítése szilárd felületekhez volt. Cornish-Bowden elfogadta pályázatát, és így 1988-ban sikeresen pályázott egy FEBS ösztöndíjra.

1988 őszén Franciaországba utazott, a Marseille-i Centre de Biologie Moleculaire-be. 1990-ben megvédte doktori disszertációját. Szedlacsek Istvánnak Fred Kummerow amerikai professzor, felajánlott egy több éves posztdoktori kutatási ösztöndíjat. Első cikkét a Science folyóirat közölte, 1957-ben. A transz-zsírsavak főként mesterségesen, az élelmiszerek feldolgozása során keletkeznek, mivel a feldolgozatlan nyersanyagban a legtöbb telítetlen kötés cisz elrendezésű. Így például a részlegesen hidrogénezett növényi olajokat korábban a margaringyártás során használták, amely gazdag volt transz-zsírsavakban. Eredményeit a nevezetes amerikai folyóiratban, Journal of Biological Chemistry (JBC)-ben közölte. Következett Németországban, az Alexander von Humboldt Alapítvány, amely egy ösztöndíjra fogadta el pályázatát.

Visszatérte után nekikezdett a génsebészetnek is. Egy magyarországi gyógyszer fejlesztési cég finanszírozása alapján, a Budapesti ELTE-vel, és egy MTA-TTK modelező csapatával, olyan anyagokat fedeztek fel, amely reményt kínál arra, hogy potenciális gyógyszerekké váljanak az Alzheimer-kór kezelésében. Szedlacsek István a Román Akadémia Biokémiai Intézetének tudományos főmunkatára, az enzimológiai osztály vezetője. Társszerzője a Biologie moleculară c. kislexikonnak (Bukarest, 2005). 1975-től bel- és külföldi szakfolyóiratokban (Revista de Fizică și Chimie, Revue Roumaine de Biochemie, Studii și Cercetări de Biochimie, Studii și Cercetări de Biotehnologie, Biochem Journal, Biochemie Internationale; 1989 után a Biomed. Biochem Acta, Int. J. Biochem, Methods Enzymol, J. Biol. Chem, Eur J. Biochem, J. teor. Biol, Biochem. Biophys. Res. Com.), tudományos kiadványokban (Timedependent or steady-state control of metabolic systems Dordrecht, 2000) társszerzőként csaknem 50 szakdolgozatát közölték. Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai tagozatán megalapította a biókémia tanszéket. Az enzimológia területén elért kutatási eredményeiért 2003-ban elnyerte a Román Akadémia Emanoil Teodorescu-díját. (Lásd bővebben cikkemet: Dr. Szedlacsek István és Bukarest, Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 12. szám, 2018. december 13.)

Mindhárom díjazottnak továbi sikereket kívánunk, hogy vigyék jó hírünket a nagyvilágba, és a nagyvilág is figyeljen fel tehetséges nemzetünkre.

dr. Bencze Mihály