2020. november 6-án Bukarestben, kiosztották a Bercsényi Miklós-díjakat. Ezt a díjat Bencze Mihály több civil szervezet és személyiség támogatásával alapította 2013.-ban, és immár negyedik alkalommal osztották ki.
A díj egy oklevélből és egy bronzplakettből áll. A bronzplakettet a kézdivásárhelyi Vetró András művész készítette, Lázár Imre székelyudvarhelyi öntőmester műhelyében öntötték, a díjazás költségeit Magdó István (Unicspot Kft., Csernátfalu) üzletember állta. A következő személyiségek a díjazottak:
Boros Zoltán filmrendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő, aki Gyantán született 1939. július 29-én. A nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban érettségizett (1955), majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Filológia fakultásán magyar szakot végzett, utána szintén Kolozsváron elvégezte a Zeneakadémia tanár és karmester szakát (1967). 1969-1971 között a Nagyváradi Állami Színház karmestere, 1971-ben már az országos magyar nyelvű televízió szerkesztőségéhez szerződött. Eleinte zenei műsorokat készített, a hetvenes évek közepétől pedig több műfajú adásokat, amelyekben a hely- és a kultúrtörténeti jelleg uralkodott, sok zenével. Ezek az adások metakommunikációs eszközökkel bátoríró megmaradásra ösztönző, az összetartozás érzését erősítő üzenetet juttattak el a romániai magyar nézőkhöz. Mikor a magyar nyelvű televízió műsort 1985-ben megszüntették, zenei rendezőként működött tovább az intézményen belül. 1984-91 között rendszeresen koncertezett és lemezfelvételeket készített jazz-együttesével. 1989. december 22-én a tömeggel együtt a Román Televízióhoz ment, az elsők között szólalt meg magyarul a Szabad Román Televízió képernyőjén. 1990 januárjában újraindította a Román Televízió magyar nyelvű adását, az új helyzetben nem a burkolt, hanem a szókimondó, világos megfogalmazást választotta. A megnövekedett médiakínálat körülményei között az adás identitását nem a formák világában, hanem a sajátos gondolatiságban kereste, a romániai magyar nemzeti közösség szolgálatának, mint alapelvnek, az érvényesítésében. Követendő értékrendnek, életmodellnek az általánosan elfogadott keresztény erkölcsi normákat tartotta. Célközönségnek nemcsak a magyarokat tekintették, hanem általában a magyarul beszélőket, és felíratozás segítségével a románul értőket. A Román Televízió Társaság Magyar szerkesztősége 2001-ben megkapta a Magyar Köztársaság Kisebbségekért-díját. Nyugdíjazása után (2002) dokumentumfilmeket készített a Román Televízió magyar adása, a Duna Televízió és a Magyar Televízió részére. újból fellépett jazz zongoristaként és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács médiapolitikai alelnökeként tevékenykedett. 2010-ben "a romániai magyar közösségnek a médiában való érdekképviseletéért" megkapta a Magyar Köztársasági érdemrend tisztikeresztjét. Lásd bővebbem: Megtörténhet majd, hogy a hátszél is szembe fúj, Brassói Lapok, 2020 cikksorozatot, vagy Boros Zoltán és Bukarest (https://www.erdely.ma/boros-zoltan-es-bukarest/) cikket.
Dr. Csendes László, a család egyetlen gyerekeként 1964. április 25-én született Szatmárnémetiben. Öt évesen kezdett hegedülni , a Szatmárnémetiben gyakran koncertező neves hegedűművész, Ruha István mutatta be őt a Román Televízíó magyar adásában (1972), felismerve kivételes zenei tehetségét. A zenei szakközépiskolát Szatmárnémetiben kezdte, majd Kolozsváron folytatta. A fiatal művész a szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztivál keretében vált a magyar zenei kultúra letéteményesévé. Olyan világhírű muzsikusoktól kapott utravalót mint Ligeti György, Tátrai Vilmos, Kocsis Zoltán, Kurtág György. 1990-ben szerzett művész diplomát a bukaresti Zeneakadémián Cornelia Bronzetti osztályában, olyan rendkívüli kollégák társaságában, mint Liviu Prunaru és Florin Croitoru. Ugyanabban az évben alapították meg feleségével, Dolores Chelariu zongoraművésszel az Aperto kamarazenei együttest, mely duóként, trióként és vonósnégyesként is jelentőset nyújtott a zenekedvelő közönségnek országhatárokon innen és túl. Csendes László 1994-ben lett a Román Rádió Zenekarának szólistája és a Bukaresti Zeneművészeti Főiskola tanára. Csendes László 2003-ban védte meg PhD dolgozatát a Bukaresti Nemzeti Zenei Egyetemen (UNMB). Témája a zenei olvasat transzdiciplináris tanulmányozása volt. Hallgatói számára publikálta a Bevezető a zenei olvasat elméletébe (2004) és a Mozart és fényérzékeny szemüvegeink (2006) című dolgozatait. Ugyanabban az évben jelent meg monográfiája George Enescu – egy megfigyelt száműzetés? A könyvet olyan ismert történészek is méltatták mint Adrian Cioroianu és Marius Oprea. Londoni bemutatóját hangverseny követte. Csendes László 1994-től felügyelője a bukaresti evangélikus gyülekezetnek és tagja a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház (RELE) Zsinatának. Megalakulásától vesz részt a Román Kommunista Titkosszolgálatok Irattárának Tanulmányozására létrehozott intézet (CNSAS) vezetésében. Az igazgatói tanácsnak 2004-2005 között titkára, 2006-2007 alelnöke, 2007-2009 elnöke volt. Számos nemzetközi tanácskozáson és szakmai egyeztetésen vett részt. Az előző rendszer túlkapásait és az emberi jogok megsértését elitélő nyilatkozatokat írt alá, olyan személyiségekkel együtt, mint Joachim Gauck, Janusz Kurtyka, Ticu Dumitrescu, Tőkés László. A témában előadásokat tartott Brüsszelben (az Európai Parlamentben), Budapesten (a magyar Országgyűlés előtt), Szófiában (a Bolgár Parlamentben), Bukarestben (a Román Tudományos Akadémián) Bécsben (az Egyetemen), Münchenben, Pozsonyban, stb. Tanulmányai jelentek meg angol, bolgár, német, szlovák, magyar és román nyelven. Lásd bővebben: Bencze Mihály: Dr. Csendes László és Bukarest (Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 4. szám, 2018. április 12.), vagy https://www.erdely.ma/dr-csendes-laszlo-es-bukarest/ cikkeket.
Zsehránszky István Kolozsváron született 1944. április 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a 3. sz. Líceumban érettségizett (1961), majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1966). 1966–68 között Illyefalván volt tanár. Újságírói pályáját a sepsiszentgyörgyi Magyei Tükör szerkesztőségében kezdte (1968–72), ezt követően belső munkatársa, rovatvezetője volt az Ifjúmunkásnak (1972–81), 1981-től szerkesztőként, 1984-től a bukaresti fiókszerkesztőség vezetőjeként dolgozott az Új Életnél; 1990-től az Erdélyi Figyelő szerkesztőségi főtitkára, majd 1992–94 között főszerkesztője volt; párhuzamosan a Custos Könyvkiadó szerkesztője. 1994 után a Romániai Magyar Szó, majd annak megszűnése után az Új Magyar Szó munkatársa, Kisebbségben című mellékletének szerkesztője. 1999-től a román kormány mellett működő Kisebbségügyi Hivatalban igazgató, majd főtanácsos. Kezdeményezésére indult újra 2001-ben a kétévente megrendezésre kerülő Kisebbségi Színházi Kollokvium, amelynek házigazdája a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. Ugyancsak ő kezdeményezte a másodévenként változó helyszínnel megrendezésre kerülő Interetnikai Színházi Fesztiválok sorozatát, amelyeken minden állami támogatással működő romániai kisebbségi színház részt vesz. Lásd bővebben Bencze Mihály: Zsehránszky István és Bukarest (Brassói Lapok, 2020.), vagy https://www.erdely.ma/zsehranszky-istvan-es-bukarest/ cikkeket.
Mindhárom díjazottnak további sikereket kívánunk, hogy vigyék jó hírünket a nagyvilágba, és a nagyvilág is figyeljen fel tehetséges nemzetünkre.
dr. Bencze Mihály