A Transindex korábbi, botrányos körülmények közepette lemondani kényszerült főszerkesztőjének, bizonyos Kulcsár Árpádnak a múlt héten ismét szálka ment a szemébe. Azóta bökdösi fejét a Székely Hírmondóba, mióta helyreigazításra szólítottuk fel egy, a lapunk vonatkozásába tett hamis állítása miatt; úgy tűnik, nehezen felejt.

Múlt heti nekiveselkedéséből (Már Székelyföldön is betegnek nevezik Greta Thunberget, és ez elég nagy baj) nagy humbug kerekedett ki, ami egy internetes portálnál, mint amilyen a Transindex is, nyilván nem gond, hiszen ott nincsenek terjedelmi korlátok, nálunk viszont vannak, mert az újságpapír drága.

Ezért nyeletlenségei közül – pusztán anyagi megfontolásból – csak néhányat ragadok ki annak érzékeltetésére, hogy a liberális trend szolgalelkű követésének kiolthatatlan vágya mennyire el tud butítani egy első olvasatra értelmesnek tűnő fiatalembert.

„Egészen elképesztő, mit meg nem lehet tenni a székelyföldi sajtó egyes helyein. Például évek óta próbálom mondani, hogy a magát Háromszék legolvasottabb lapjának tartó napilapban meglehetősen gyakran jelenhetnek meg xenofób, uszító, rasszista, homofób stb. tartalmak, tehát a gyűlöletarzenál minden darabja megtalálható az oldalain.”

Sajnos, Kulcsár nem csak próbálja, hanem mondogatja is évek óta, de ebből az arzenálból még egy tudósítást sem tudott felmutatni elrettentő példaként. Amikor legutóbb (és utoljára) ilyet kértem tőle, azzal hozakodott elő, hogy Czegő Zoltán főmunkatársunk George Sorosnak nevezte az egyik amerikai milliárdost. Ezen aztán hosszasan elgondolkodtam. De lépjünk tovább:

„… a lapot pénzelő politikum… nem számol azzal, hogy milyen hatásai lehetnek egy beért uszításnak.”

Úgy tűnik, máig sem tudta megérteni (és egy kolozsvári portálnál mondjuk nehéz is lehet felfogni), hogy nem minden sajtóorgánum szorul kötelező módon a politikum pénzére. A Székely Hírmondót közel nyolcezren vásárolják naponta. A Transindexnek hány előfizetője van?

„Legutóbb az a Borbély Zsolt Attila követett el egy álnok szöveget, akit »politológusként és közíróként« szoktak jellemezni, holott még egyetlen olyan, a szakmai mércét megütő elemzését sem olvashattuk, amely ezt a címkét igazolná.”

Borbély Zsolt Attila barátom közírói tevékenységét, politikai elemzéseit kötetekben lehet mérni, és több ilyen kötete meg is jelent. Kulcsár Árpád-köteteket hol lehet beszerezni? (Nem, nem a három éve a „politikum pénzén” megjelent A harmadik ipari forradalom csöndjére gondolok, mert az verseket tartalmaz; ilyenszerűeket: „hogyan de munka az van még szerencsére / csak ez a kurva brexit fasz tudja mi lesz itt”.)

„BZSA, aki évekkel ezelőtt Jobbik-szimpatizáns volt, aztán a párt néppártosodása után a Fidesz mellé állt, most éppen Klímahiszti címen értekezik arról, hogyan használják fel a »zöld ideológiát« a baloldaliak arra, hogy szárnyra kapjanak.”

BZSA valóban elfordult a Jobbiktól annak prostizálódása után (legalább annyira értelmes ez a meghatározás, mint a néppártosítás). De ha ez bűn, akkor minek nevezhető az, amikor egy főszerkesztő nyilvánosan – s mint később kiderül: alaptalanul – (homo)szexuális zaklatással vádol egy közismert színészt, s utána nem tűnik el nyomban, lehorgasztott fejjel a közéletből? Szimpla aljasságnak?

„Ezzel önmagában persze nem lenne probléma, végül is a baloldal valóban sokkal sikeresebben építi be a saját politikáiba a klímaváltozással szembeni fellépést, mint a jobboldal…”

Ebben az egyben majdnem egyetértek Kulcsárral, csak ő körmönfontan fogalmaz. Magyarul így hangzana: A baloldalnak sikerült jobban elhitetnie magáról, hogy ő zöldebb, mint a jobboldali szomszéd kertje.

„Borbély ugyan megemlíti, hogy lám, lám, Áder János és Orbán Viktor is milyen fontosnak tartják a klímaváltozás elleni küzdelmet, abba viszont nem megy bele, hogy Áder tulajdonképpen mennyire is kompetens ezekben a témákban, vagy Orbán médiája hogyan is torzítja el a klímaváltozás társadalmi és civilizációs felelősségét… Borbély Zsolt Attila elhiszi Orbán Viktornak, csak azért, mert a miniszterelnök ezt deklarálja.”

Lehet, hogy Áder János nem kompetens a klímaváltozás kérdésében, de a tizenéves Greta Thunberg vajon mitől lenne az? Vagy éppenséggel Kulcsár Árpád? Ha kettejük közül kellene választania, a kedves olvasó kinek hinne: neki vagy Orbán Viktornak?

„Ennél azért többről is lehetne beszélni, sok mindent el kellene megmagyaráznia a politikai jobboldalnak és a jobboldali publicistáknak ahhoz, hogy a jövő megóvásában betöltött szereplőkként hitelesnek tüntessék fel magukat, de Borbélynak esze ágában sincs érvelni.”

BZSA-nak egy 2000 leütésnyi hasáb áll rendelkezésre hetente, s mivel a papír nem nyúlik, véleményrovatában olyan sok hely nincs érvelésre. Egy internetes portálnál viszont a határ csillagos ég, úgyhogy örömmel olvasnék részletes okfejtést arról, milyen összefüggés fedezhető fel szilvafacsemetéim rügyeinek tavaszi lefagyása és egy svéd tinédzser hajós kirándulása között. Illetve: biztosan lesz-e szilvapálinkám, ha ő többé nem ül repülőre (legfennebb a Time díját átvenni).

„Tény, hogy Greta Thunberg Asperger-szindrómás, ahogy az is tény, hogy ez nem betegség. Sőt: a világ egyik legnagyobb szakmai tekintélynek örvendő szervezete, az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (APA) már 2012 óta nem minősíti mentális betegségnek…”

Ha ismereteim nem csalnak, ugyanez a nagy tekintélyű szervezet vette le – igaz, igen erős nyomásra – a homoszexualitást is a mentális betegségek listájáról, úgyhogy Amerikában minden lehetséges. Tény viszont, hogy a Wikipédia meghatározásában még ma is ez áll: „Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai betegségnek számító pervazív fejlődési zavarok egyik kategóriája…” Persze, ettől még Greta Thunberg lehet remek természetbarát.

Nagyjából ennyire lehet komolyan venni az egész szöveget, de nem szeretném ezzel tovább fárasztani olvasóinkat. A végkövetkezetését viszont muszáj idéznem, mert itt koppan a fej a fán:

„Borbély és a Hírmondó bevállalta, hogy elszabotálják a jövőt, és mindezt a rövid távú hatalmi felállás támogatása és fenntartása, a radikális jobboldali diskurzus hegemón helyzetben maradása érdekében. Az más kérdés, hogy uszító szöveget szabadna-e lehozni egy lapnak, vagy megtűrnie a lapot támogató politikumnak.”

Hát ez lenne az a bizonyos szálka Kulcsár Árpád szemében! Dehogy aggasztja őt a legcsekélyebb mértékben is Greta Thunberg sorsa! Őt az idegesíti, hogy a „jobboldali diskurzus” még egyáltalán felütheti fejét az erdélyi magyar sajtóban, heti 2000 leütésben, s ezzel vége a jövőnek. Pedig – és maradjunk csak az általa ürügyként felvetett témánál – a Hírmondó szerkesztői, munkatársai és meggyőződésem: az olvasói is legalább annyira aggódnak a Föld jövőjéért, mint akármelyik Soros-bérenc balliberális aktivista. Igaz, nem küldtünk csokoládét Greta Thunbergnek, és nem szoktuk ülepen puszilni az őt eszközként felhasználókat, de horribile dictu (!) nem is uszítunk senkit rájuk. Még akkor sem, amikor olyan zöldségekkel tömik a lányok fejét, hogy ne szüljenek gyereket – a jövő nemzedék érdekében.

Kocsis Károly / Székely Hírmondó