Fotó: hatarok-nelkul.com

A jelenlegi oktatásügyi miniszter mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetemek osztályozását véglegesítse (beleértve a képzési szakterületek rangsorolását is). Ő már korábban is kifejezte véleményét és egy hasonló jellegű intézkedéshez fűzött elvárásait, amikor nyilvánosan kijelentette, hogy a Bukaresti Tudományegyetem nem érdemel nagyfokú bizalmat, valamint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem korántsem olyan versenyképes, mint amennyire ez benne van a köztudatban.

Az eljárás kivitelezéséhez a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséget (ARACIS) választotta legfontosabb partnereként, és egy olyan nemzetközi „szakértői” csoportot toborzott, amely hajlandónak mutatkozott gyakorlatba ültetni a miniszter politikai nézeteit. Sajnos, a javasolt módszertan teljesen téves. Amennyiben tudatlanság eredménye, aggasztónak tűnik, de a dolgokat lehet még orvosolni. Ha azonban hátsó szándékkal állították össze, akkor ez a lépés nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel.

Bármennyire is tisztelettel vagyunk a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) és az ott dolgozó kollégáink iránt – egyesek éppen a BBTE soraiból kerültek oda –, kinyilvánítjuk, hogy maga az intézmény jeleskedhet ugyan egy akkreditációs eljárás során, de egy egyetemet semmiképpen nem osztályozhat/rangsorolhat (amely eleve akadémiai versenyképességi-kiválósági tényezőket feltételez). Azáltal, hogy az ARACIS-t bevonta ebbe az intézkedésbe, a miniszter rendkívül rossz szolgálatot tesz a romániai akadémiai környezetben fontosnak számító intézménynek. Ennek a zűrzavarnak az eredményeként az osztályozásra/rangsorolásra javasolt szakmódszertan az akkreditációs követelményekkel is keveredik.

Valóban, az egyetemek (és a képzési szakterületek rangsorolása) nemzetközi osztályozása esetén (pl. ARWU/QS/THE/USNews stb.) a mutatók több mint 80%-a versenyképességhez és kiválósághoz kapcsolódik, de az oktatásügyi miniszter által javasolt szakmódszertan alapján ez az arány 27%-ra csökkenne az egyetem osztályozásakor, és hozzávetőlegesen 20%-os lenne a képzési szakterületek rangsorolási aránya; a továbbiakat pedig az ARACIS filozófiájával egybevágó akkreditációs mutatók (pl. osztálytermek száma) és/vagy helyi megoldások (pl. kereskedelmi jellegű publikációk) képeznék, és mindkét mutató csökkentené az egyetemek közötti különbségeket, és akár át is fordítaná az eddigi versenyképességi és kiválósági hierarchiát. A külföldi szakértők a maguk módján a miniszter elgondolásait/követelményeit ültetik gyakorlatba; azokat a követelményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az osztályozásra/rangsorolásra javasolt mutatóknak csak közel 22%-át tegyék ki az egyetemek nemzetközi osztályozására/rangsorolására használt mutatók.

Igazodván az Universitaria Konzorcium egyetemeinek képviselői által 2018. június 22–24-én elfogadott határozatához, azt kérjük Románia kormányától, hogy ne tegyen lehetővé olyan lépéseket, amelyek eredményeként az akadémiai valóság politikai töltetű minősítésekkel és rangsorokkal helyettesíthető. A kockázat elsősorban nem az ország nagy akadémiai központjaiban működő hagyományos egyetemeket érinti, – amelyek átvészelték a totalitárius rendszerek általi üldöztetések időszakát, és túl fogják élni ezt a tiszavirág életű, szomorú és kiábrándító ostromot is –, hanem főként Románia versenyképességét és arculatát európai/nemzetközi viszonylatban. Emlékeztetjük továbbá a miniszter vízióit kiszolgáló nemzetközi szakértőket, hogy Románia nem egy olyan terep, ahol a gyakorlatban tesztelhetik saját módszertanukat, és figyelmeztetjük őket arra, hogy ne javasoljanak olyan módszertanokat, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi jó gyakorlatokkal, (és amelyeket a saját országukban sem fogadnának el). A romániai felsőoktatási rendszerben nincsen szükségünk egy újabb botrányra, amelynek méretei hasonlóak lennének a Kelet-Európai országokban forgalmazott gyengébb minőségű élelmiszerek miatt kirobbant botrányhoz. A romániai egyetemek mindent megtesznek azért, hogy bekerüljenek az európai/nemzetközi oktatási és kutatási mezőnybe, és ennek megfelelő megbecsülést vívjanak ki; nem lehet céljuk az egymáshoz való viszonyítgatás egy belső politikai tényező által megszabott feltételrendszer alapján. Követeljük a Világbanktól is, amelynek égisze alatt ezek a szakértők dolgoznak, hogy ne adja nevét és tekintélyét egy ilyen jellegű lépéshez.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem konstruktív és megbízható partner lesz bármilyen osztályozási/rangsorolási eljárásban, amely megfelel a nemzetközi jó gyakorlatoknak. Az egyetemi autonómia logikája alapján, Romániában például háromféle egyetemtípust kellene bevezetnünk – lokális/regionális/országos –, és mindhármat sajátos mutatók szerint kellene körülhatárolnunk (abban az esetben is, ha egyik mutatócsoport közös lenne valamennyi típus esetén), és sajátos akadémiai/szociális szerepek szerint is csoportosíthatjuk, majd ennek megfelelően minden romániai egyetem kiválaszthatná azt az osztályt, amelynek kritériumai szerint minősíthető/rangsorolható, a saját egyetemi chartájában önként vállalt küldetésével összhangban. Abban az esetben, ha a BBTE-t közintézményként arra kényszeríti a miniszter, hogy belemenjen egy akadémiai szempontból abszurdnak mondható osztályozási/rangsorolási eljárásba, meg fogja ezt tenni, mivel rákényszerül a törvény szerint, ugyanakkor tiltakozni is fog nyilvánosan és egyetemi szinten (és egyéb eszközökkel). És a legelső alkalommal gondja lesz arra, hogy ezeknek a vadhajtásoknak a korrekciója és a helyes egyetemi mederbe való terelése haladéktalanul megtörténjen. Ez az üzenet a doktori iskolák osztályozási módszertanára is alkalmazható (amelyen ugyanúgy dolgoznak, hasonló felállásban: miniszter-ARACIS).

 A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem vezetősége

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük