Mint a macska az egérrel, úgy játszadozik a Szociáldemokrata Párt a Dăncilă-kormány bukása után megnevezett miniszterelnök-jelölttel: a parlamentben jövő hétre halasztották az új, Ludovic Orban által összeállított kabinetről való szavazást, a Victoria-palotában pedig ugyanakkor újabb összegeket osztottak ki, főleg az általuk uralt önkormányzatoknak.

A pénz a tartalékalapból származik, és valószínűleg nem sok maradt belőle az egész kincstárban, mert a minimálbér emelését ezúttal elnapolták, sőt, egyenesen a következő kormány nyakába varrták.

Viorica Dăncilă és társai nem csupán azért húzzák az időt, hogy minél tovább élvezhessék a hatalom édes ízét: saját vagyonuk mellett jövő évi választási tőkéjüket is most gyarapítják, azzal a kaján örömmel szórva az aranyat, hogy a számlát nem nekik, hanem az utánuk jövőknek kell majd megfizetniük. Úgy tűnik, az ügyvivő kormány hatáskörét is éppolyan bizonytalanul körvonalazzák a törvények, mint megannyi mást, és ez a zavaros pontosan azoknak kedvez, akiket ártalmas tevékenységük miatt – pártszimpátiáktól függetlenül – már rég félre kellett volna állítani. A kormánykoalíció augusztus 26-án bomlott fel, de két hónap elteltével is ugyanazok a levitézlett, rövidlátó politikusok döntenek az ország sorsáról. És milyen rosszul: például külföldi vendégmunkásokat fogadnának be, mikor közel 1,7 millió főre rúg a munkaképes, de soha nem foglalkoztatott hazai lakosság létszáma. Ezen a fonák helyzeten (is) csak hosszú távú, átgondolt és következetesen végigvitt stratégiával lehetne változtatni, de az SZDP hosszú távon csak adósságokat hagy hátra, az Eugen Teodorovici pénzügyminiszter által felvett magas kamatú kölcsönöktől kezdve az évtizede sürgetett Brassó–Ploiești autópályáig, amely Răzvan Cuc szállításügyi tárcavezető valószínűleg nem önzetlen szorgoskodása folytán nem uniós támogatásból, hanem török–kínai magánberuházásból épülne meg, és csak külön útdíj ellenében lehetne ráhajtani.

Az ígért minimálbér-emelés is inkább csapdát, mint jólétet jelent, mert a magánszektor csak termékei és szolgáltatásai drágításából tudna magasabb fizetést adni a munkavállalóknak. Emiatt sok cégnek lesznek eladási nehézségei, az éppen csak működők csődbe is juthatnak, de a védettebb közalkalmazottak sem lesznek sokkal boldogabbak, hiszen mit érnek a béremelések, ha mindenért többet kell fizetni? Az infláció nálunk a legmagasabb, az élelmiszerárak naponta növekednek, az áram, a gáz, a víz, a szemételhordás stb. díja is felfelé módosul – közülük jó néhány épp jövőben ugrik meg –, a következményeket pedig nem ennek a torz gazdasági növekedésnek a kiagyalói viselik majd, hiszen ők elvileg már ellenzékben vannak. Csak náluk felejtették a kamra kulcsait...

Demeter J. Ildikó / Háromszék