Az utolsó vészterhes időszakát leszámítva, amikor figyelemelterelő eszközként a nacionalista diskurzus felerősítéséhez nyúl a társadalmi és gazdasági problémák kivédése végett, a Nicolae Ceaușescu nevével fémjelzett korszak magyarságpolitikája hullámzónak tekinthető, egyértelmű stratégia nem érhető tetten – ezt a következtetést fogalmazta meg Novák Csaba Zoltán történész, a marosvásárhelyi Gheorghe Șincai Kutatóintézet munkatársa a Szacsvay Akadémia sorozat részeként elhangzott előadásában vasárnap Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban.

Fotó: Vargyasi Levente

Novák Csaba Zoltán szerint az erdélyi magyarságnak minden politikai, ideológiai, intézményrendszeri változást követően volt kapacitása megújulni. Ez érvényes a Nicolae Ceaușescu nevével fémjelzett korszakra is, annak ellenére, hogy utolsó éveiben szinte lehetetlenné vált az alkalmazkodás mind politikai, mind kulturális-intellektuális téren. Novák Csaba a korszak magyarságpolitikájában három időszakot azonosított, az 1965–1974, 1975–1984, illetve 1984–1989 közöttit.

A kutató szerint az 1965-öt követő időszak átlátásához szükséges megérteni, hogy a teljes szocialista korszak nemzetiségi politikáját mindvégig áthatja az 1948-as nemzetiségi rezolúció, mely kimondja: nincs külön utas integráció, és ebből csak külső nyomásra volt hajlandó engedni a román pártvezetés – így például a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásakor.

Az alapvető változást az 1956-os magyar forradalom hozza, a román pártvezetés arra a következtetésre jut, hogy az erdélyi, székelyföldi magyar közösség az engedmények ellenére nem lojális, ezért állambiztonsági kockázatnak tekintendő.

1958 újabb fordulópont, Románia szakít az internacionalista, sztálinista berendezkedéssel, és elindítja a nemzeti kommunizmusra történő áttérést. Az irodalomban, történetírásban visszatért a nacionalista vonal, románosítás kezdődik a pártvezetésben, a magyarok kiszorulnak, elkezdődik a nyelvi jogok visszaszorítása. Nicolae Ceaușescu egy ideig folytatja a Gheorghe Gheorghiu-Dej által meghonosított, a szovjet modelltől eltérő külpolitikát, belföldön viszont új országépítési tervvel áll elő (ennek része a közigazgatási átszervezés).

Az engedmények éve

Az erdélyi magyar közösség szempontjából két fontos történést is hoz 1968: a megyésítés, illetve Ceaușescu találkozása az erdélyi magyar értelmiségi elittel. A rendszer lazít a szelepeken, a prágai tavaszi események nyomán belföldön engedményeket tesz. A megyésítés során a magyar kérdés a Székelyföld kapcsán merül fel, a nagy székely megye lehetőségét elvetik, a központi magyar lobbi és a helyi mozgalmak hatására alakul ki a jelenlegi rendszer. A megyésítés mögött gazdasági ráció is húzódott, a tartományi berendezkedés nem működött, a periférikus térségek fejlesztése elmaradt.

A magyar értelmiségiek összehívásának hátterében konszolidációs törekvés áll. A pártvezetés nemcsak megtorló eszközökkel szándékszik a szocializmust építeni, hanem egy részleges megegyezéssel az értelmiségiekkel (románokkal és magyarokkal egyaránt). A magyar értelmiségiek részsikereket érnek el a tárgyalás során, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa megalakulásával, illetve elég gazdag intézményrendszer létrehozásával: a Hét folyóirat, a Kriterion Kiadó, beindul a magyar adás az állami román televízióban. Az oktatás terén is enyhülés tapasztalható, ekkor jelennek meg újból a magyar tannyelvű elméleti középiskolák.

A zuhanás kezdete

1971-től egy sor új folyamat veszi kezdetét: a kis kulturális forradalom, a neosztálinista tervgazdálkodás győzelme a technokrata modellel szemben, a települési szisztematizálási tervek. Magyarságpolitikai szempontból radikális váltás következik: vissza­térnek a homogén nemzetépítés elvéhez.

A magyarságpolitika tekintetében a ’71-es elvi döntések 1984-re éreztetik erőteljesen a hatásukat. Ekkor távolítanak el a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának éléről minden ismert magyar értelmiségit, és csak kirakatszerep jut a szervezetnek. Az ország gazdasági helyzete, a közállapotok romlanak, és erre a nacionalista diskurzus felerősítésével válaszolnak, nemzeti mozgósítással próbálják oldani a problémákat figyelemelterelési célzattal.

Egyenes következmény a magyarellenes propaganda felerősödése. Politikai uszítás csak a rendszer végnapjaiban jellemző, de engedélyezik a nyílt magyarellenes propagandát hirdető kiadványokat, szűkítik a magyar intézményhálózatot. A nyolcvanas évek utolsó harmadában visszatér a két világháború közötti korszak több jellemzője, így betiltják a helységek német és magyar nevének használatát.

Az elit és Magyarország

Előadásában Novák Csaba Zoltán két fejezetet is szentelt annak a két nagy értelmiségi és politikai elitcsoportnak, melynek tagjai a Ceaușescu-korszakban a magyar érdekérvényesítésben meghatározó szerepet igyekeztek vállalni, valamint Románia és Magyarország viszonyának. Az elitcsoport első nemzedéke az 1968-ban csúcson lévők, akik képviselték a pártcsatornákon belül az erdélyi magyarságot: Király Károly, Sütő András, Domokos Géza, Hajdú Győző, Bodor Pál, Gere Mihály, Fazekas János, Huszár Sándor. Két alapvető jellemvonás határozta meg az identitásukat: párthűség (a párton kívül nem is lehetett szó érdekérvényesítésről!) és erős kötelességtudat a magyar közösségépítés iránt. Amíg lehetséges volt ennek a kettős identitásnak a megélése, valahányszor a rendszer engedte, központi és lokális szinten zajlott a magyar nemzetépítés kulturális eszközökkel. 1984 után a rendszer már csak lojalitást követelt meg.

A ’68-as generációnál háromfajta viszonyulása alakult ki: egy részük a csendes visszavonulás, elhalkulás mellett döntött, vagy az emigrálást választotta (Huszár Sándor, Bodor Pál, Fazekas János), ketten a rendszerrel való szembefordulás mellett döntenek, etnikai disszidenseké válnak (Király Károly és Sütő András). Volt, aki a további együttműködés mellett dönt (Hajdú Győző, Gere Mihály). A második nemzedék nagy része a kolozsvári egyetemi szférából érkezett, Bretter György filozófus tanítványai: Szőcs Géza, Egyed Péter, Molnár Gusztáv, Ágoston Vilmos, Tamás Gáspár Miklós, Szilágyi N. Sándor, Ara Kovács Attila. Nekik semmi esélyük politikai pozíciókra, párton kívül vannak, a kisebbségi kérdést is innen próbálják befolyásolni Magyarország és a nemzetközi fórumok révén. Igazi politikai disszidensek földalatti, titkos tevékenységgel: a Szamizdat folyóirat, a Limes kör, az Ellenpontok.

Ami a két „baráti” szocialista ország viszonyát illeti, azt az állandó nyíltabb vagy éppen burkoltabb konfliktus jellemezte. 1955-ig szinte nincs is kapcsolat, majd rövid enyhülés után,  Magyarország ’56 őszét követően nehéz helyzetbe kerül, defenzív külpolitikára tér át. Kádár János körútra megy Romániába, Csehszlovákiába. „Mosolypolitikát” alkalmaz, a jószomszédi viszony javulásától remélve a magyar kisebbség helyzetének jobbulását. Az utolsó, 1977-es romániai látogatását követően belátja: kudarcot vallott, a román fél szinte semmit nem tart be ígéreteiből. Kádár többé nem találkozik Ceaușescuval, és szabad kezet ad a magyar diplomáciának, hogy tematizálják a magyar ügyet. Utóda, Grósz Károly még próbálkozik 1988-ban, de sikertelenül. Időközben az erdélyi magyar menekültek Budapest általi felkarolásával a két ország feszült viszonya tovább romlik.

Nagy D. István / Háromszék

5 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz, – elismerem, hogy bizonyos kulissza titkokat-pletyókat nem tudhatom annyira pontosan mint Ön aki M. vásárhelyen közelükben élt és él! Annak is örvendek és elismerője vagyok Önnek, hogy felvilágosítja fórumunkat, néhány rész történtekről,mert ennek ez lenne pont az értelme! Pl. Hajdú V. Győző kommunista vezetőről- harcosról egész nagy litániákat ismerek részletesen. Nem szeretném azt, hogy tévesen összekeverje az íróinkkal, politikusainkkal teljesen vele, AKIKET MEG VETT NAGYON! Ön is amikor aktív kort élt-tevékenykedett szakmai téren, Önnek is rendeltetésére állt az állam, szolgálati helységekkel-felszerelésekkel, kocsikkal, MINDENNEL miként követelte a tevékenysége! Ön is politikai tevékenységet is végzett mint kórház igazgató , stb.! Úgy tesz mint ha Ön CSAK ALÁRENDELT LETT VOLNA, ÉLETÉBEN! Mindenkinek van egy élete és azt éli miként engedik! Volt szerencsém olyan íróktól is informálodni, akik követék és kapcsolatban álltak az RMDSZ tagjaival és jól kommunikáltak a közélet felé is, pl. Demény Lajos, Kántor Lajos, vagy maguk, Domokos G. és Sütő A. Markó B. élpolitikusok, írók,költők!!
    Ön nagyon könnyedén-felelőtlenül- rosszindulattal fogja fel a magyarságunk, képviseleteink politikai életét! Tisztelettel!

    Válasz
  2. antal m.

    Mivel személyem átélte a történész által felvezetett időszakot, állítom, hogy valósan van feldolgozva minden időszak története, a nemzetünk szemszögéből.
    Korrekt-tudományos feldogozást mutatott be Novák Csaba Zoltán történész, – valami ritkaságnak számítható feldolgozás! Valós történelmi kutatás!

    Válasz
    • Tóducz

      antal m., Ön sok mindent nem tud, mert az informáltsága is foghíjas! A Novák Csaba Zoltánját Markó Béla erőszakolta toporzékolva a szenátoriságba maga helyett, egy tehetséges fiatal női politikus hölgy kárára. A Markó B., még UDMR elnök és romák miniszterelnök-helyettesi korában a következőket nyilatkozta 2006-ban a romák Rompres hírügynökségnek: “Egy dologgal soha nem értettem egyet, és nem is fogok: hogy Románia 2007.január 1-én történő Uniós felvételét a kisebbségek egyes problémáihoz kössék…Nem kell elfogadnunk azt az állítást, hogy a kisebbségek szenvednek Romániában, úgy kell felfognunk a helyzetet, hogy fejlődünk, és új intézményekre, új jogi keretekre van szükségünk…Soha nem értettem egyet azzal, hogy Romániában nem történtek előrelépések a nemzeti kisebbségek ügyében, hiszen az az RMDSZ politikáját, az eddigi tevékenységünket minősítené.”” Na Isten áldja boldogságban antal.m.

      Válasz
      • Tóducz

        antal m., aki megérte livéban azt a korszakot, mesélje el Novák Csaba Zolika történésznek, hogy az Ön által nagyra becsült egykori erdélyi magyar vezetők (pl. Sütő András, Király Károly, Domokos Géza, Verestóy Attila, Tokay György, stb.), miután a szocialista és kommunista romák államtól és a kommunista pártól, megkaptak mindent: pénzt, lakást, jól fizetett állást, autókat, nőket, a romák kommunista állam konszolidációs eredményeinek elismerése miatt, nekifogtak jó és biztonságos körülmények között, ellenálló és nagy magyar szerepben tetszelegni, mert átfutott az eszükön, hogyha nem így tesznek, akkor a Hajdú Victor Győző féle erdélyi magyar kategóriában lesznek elkönyvelve az erdélyi magyarok történelmében. Ügyeskedő erdélyi magyar kommunista “arisztokraták” voltak, akik pont úgy eljátszották az erdélyi magyarság jövőjét, mint egykor a nem kommunista elődeik.

        Válasz
  3. Tóducz

    Látszik, hogy UDMR-és, Markó B. helyett szenátorkodik és a Gheorghe Sincai Kutatóintézet munkatársa az úriember. A Ceausescu korszakban tervszerűen zajlott a romákosítás! Bizonyítja a titkosított dokumentum az RKP archívumából, ami előirányozza számszerúen Marosvásárhely etnikai összetételének a megváltoztatását romák betelepítések útján! Fenn van a netten is a dokumentum, akit érdekel megnézheti.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.