Tegnap esti fővárosi bemutatója előtt szombaton Sepsiszentgyörgyön is levetítették a Colectiv – mindannyiunkat érint című román dokumentumfilmet.
A Művész moziban jelen lévő alkotók a nézők kérdéseire is válaszoltak, elhangzott, a tűzvészt követően egy orvosnő leleplezései radikális változásokat idéztek elő a rendszerben, így részben már teljesült a filmkészítők egyik célja, hogy arra bátorítsák az ország polgárait, ne legyenek közömbösek, s keressenek választ arra a kérdésre, mit várnak el a társadalomtól, az állam intézményeitől, s jogaikért álljanak ki határozottan, következetesen.
A Colectiv című dokumentumfilmet 2019-ben készítette el Alexander Nanau rendező és csapata, s a február 24-i bukaresti bemutatót megelőzően több romániai, erdélyi városban is levetítették. A dokumentumfilm egy megrázó, százkilenc perces alkotás a Colectiv klubban 2015. október 30-án este pusztító, 64 halálos áldozatot követelő tűzvészről, túlélőkről, az egészségügyi rendszert szinte teljesen átitató Hexi Pharma-csalásról (amelyet a filmben is szereplő Cătălin Tolontan újságíró és kollégái lepleztek le), politikusok arroganciájáról és a mindent átszövő korrupcióról. A filmet hamarosan vetítik a romániai mozikban, illetve márciustól az HBO filmcsatorna is műsorra tűzi.
A vetítést követően Alexander Nanau filmrendező elmondta: egy olyan történetet kívántak elmesélni, amely a pontos, megbízható információk, hírek, illetve a sajtó szerepére hívja fel a figyelmet azért, hogy a lakosság tájékozott lehessen, az emberek pedig tudjanak megfelelő döntéseket hozni.
A filmben is emlegetett fenyegetések kapcsán (az oknyomozó újságírókat figyelmeztették ugyanis, hogy bajba kerülhetnek) Cătălin Tolontan újságíró elmondta, ezek később nem folytatódtak, ám ennél fontosabb, hogy az országban számos újságíró tisztességgel dolgozik, és lényeges, hogy munkájukat továbbra is jóhiszeműen végezzék. A filmben elhangzottaknál veszélyesebbnek nevezte azokat a nyilvános fenyegetéseket, amelyek „az előző államfőtől” származnak, aki az ügyészséghez fordult akkor, amikor Tolontanék a Bute-gálának nevezett sikkasztást vizsgálták. Mindez a szakmához kapcsolódó stressz része, magyarázta Tolontan, ám ennél sokkal nagyobb kockázatot vállalt a bukaresti égési sérüléseket kezelő kórház egyik orvosa, Camelia Roiu aneszteziológus, aki miután egymás után haltak meg az égési sérülésekkel kezelt betegek, feltárta a rendellenességeket úgy, hogy közben a kormány azt állította, hogy az országban a lehető legjobb kezelésben részesítik az áldozatokat. Ehhez a témához kapcsolódva Alexander Nanau is megjegyezte, akár egyetlen ember, mint Camelia Roiu is, nagyon sok mindent megváltoztathat, az ő leleplezései nagyon sokat számítottak, és az újságírók felelősségteljes munkájának köszönhetően ki is derült az igazság.
Mihai Grecea, a tűzvész egyik túlélője filmezte a Colectiv klubban a koncertet, képsorai a dokumentumfilmben is láthatóak. Önkéntesként továbbra is segíteni próbál az égett betegeken, és azt mondta a szombat esti beszélgetésen, hogy a tragédiát követően jó irányú változások is történtek, például változtattak a súlyos égési sérüléseket elszenvedőkre vonatkozó jogszabályokon, viszont továbbra sincs elegendő kórház, ahol kezelni lehet őket, illetve hiányoznak azok az orvosok, akik az utókezelést el tudnák végezni. Kifejtette, a román állam továbbra is hazudik, amikor képviselői azt állítják, hogy nálunk is biztosítani tudják az égési sérülések kezelését, például egy súlyosabb földrengés esetén nagyon sok olyan sérült lenne, aki égési sebekkel kerülne kórházba, őket külföldre kellene szállítani további kezelésre. Kérdésre válaszolva, a filmben is szereplő, súlyos égési sérüléseket szenvedett lány, Tedy Ursuleanu elmondta: felépülését az orvosok mellett családja és pszichológus terapeuták segítették.
Cătălin Tolontan azt is megjegyezte, minden román adófizető hozzájárul ahhoz, hogy a mintegy százezer romániai orvos fizetése duplájára vagy háromszorosára növekedhetett, a film rendezője pedig hangsúlyozta: az érintett orvosoknak nem kellene elvenniük hálapénzt a betegektől.
Ugyanakkor Tolontan a vetítések eddigi legfiatalabb nézőjét is köszöntötte, a tíz év alatti kisfiú szülei pedig elmondták, tudatosan hozták el gyermeküket, szeretnék, ha pontosan látná az itteni valóságot, ugyanakkor bíznak benne, hogy mire felnő, más, emberibb rendszerben élhet. Tolontan arra is magyarázatot adott, miért foglalkozik egy sportújság ilyen leleplezésekkel. Több megbízható hírforrásuk azért fordult a Gazeta Sporturilor szerkesztőségéhez, mert – hasonlóan az olvasóikhoz – bíznak bennük. A film ugyanakkor nem politikai célzattal készült, s noha abban nagyon fontos szerepet játszik Vlad Voiculescu, a Cioloș-kormány volt egészségügyi minisztere, nem valamelyik politikus vagy párt mellett vagy ellen szól. Azt is megjegyezte, e film egyetlen percét sem forgathatták volna le Oroszországban vagy Kínában.
Alexander Nanau azt is kifejtette, szerinte nagyon fontos, hogy állampolgárokként megfogalmazzuk, mit várunk el a társadalomtól, az államtól. Találkoztak olyan temesvári diáklánnyal, aki miután végignézte a filmet, elmondta, nagyon szégyelli magát, amiért 2016-ban nem ment el szavazni. Azt is szeretnék elérni, hogy az emberek igenis beszéljenek a politika szerepéről, arról, hogy mi az elvárásuk az állammal, a társadalommal kapcsolatosan, ugyanis a politika fogalma a visszaélések, a korrupció és az önös érdekek miatt elveszítette valós jelentését. Jogunk van, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk – mondta –, hogy ezzel foglalkozzunk, állampolgárokként pedig sokkal aktívabbaknak és rámenősebbeknek kell lennünk. Hiszen ez a film – politikusok és a tűzvész áldozatainak sajátos képi metaforája – egy olyan igaz történet, amely azt mutatja, mi történik, mi történhet akkor, ha az állampolgárok nem hallatják a hangjukat olyankor, amikor visszaélést, tisztességtelenséget tapasztalnak és korrupcióval átszőtt intézményekkel szembesülnek.
Mózes László / Háromszék