Hétfalusi csángó tánc 1918. Adler Lipót képeslapja.

Kik is a csángók?

A Kárpát-medencében a lakosság zömét jelentő magyarságban élő több, magyarul beszélő, magukat magyarnak tartó, de mégis sok szempontból eltérő népcsoport, „nyelvjárás” (pl. székely, palóc, jász, kun, csángó) eredete, származása, története régóta foglalkoztatja a szakembereket.

Ezek egy részét a történelmi kutatások, krónikák alapján viszonylag pontosan meg lehet határozni, ilyenek pl. a kunok, akik az eltelt évszázadok alatt beintegrálódtak a többségi magyarságba. A palócok, a székelyek, a jászok és a csángók eredete viszont homályos, hasonlóan a honfoglaláskori magyarokéhoz, és ezért számos teóriát állítottak fel a szakemberek. Persze nemcsak a szakembereket érdekli a népek múltja, hanem mindannyiunkat is, akik mindennapi életünk sodrában is szeretnénk tudni, valójában kik is vagyunk, honnan is származunk.

Ebben a tanulmányban a csángók eredetét és történetét boncolgatjuk, annak a jelenleg főleg Romániában élő népcsoportnak, vagy népcsoportoknak az eredetét és történetét, akik magyarnak, magyar származásúnak tartják magukat, sajátos magyar „tájszólással”, népművészettel, hagyományokkal rendelkeznek, és többnyire a Kárpátok környékén, vagy azon kívül élik kisebb nagyobb csoportokban a szórványban élő népek nem könnyű mindennapjait.

Csángó népcsoportok

Alapvetően három csángó népcsoportot szokás kiemelni: a moldvai, a gyimesi, és a barcasági csángókat, ezenkívül megemlítenek még egyéb csángó eredetű vagy kapcsolatú csoportokat (teljesség igénye nélkül): Csöbörcsök, Hotin, Mugyiló, Budzsák, Kisjenő (Chișinău) környéki, ill. Bolgár csángókat és Bukovinai székelyeket (csángókat). A csángók, a különböző csángó népcsoportok elterjedését, a különböző történelmi időkben a mozgásait, megjelenéseit számos írás, tanulmány tárgyalja, de mindegyik a Honfoglalás utáni korszakot vizsgálja, – pedig a magyarság története, a kárpát-medencei története is, benne a csángók története is messze a korábbi időkbe nyúlik vissza.

A csángó név, és eredete

Vannak elméletek, amelyek szerint pl. a moldvai csángók magját feltehetően a honfoglaláskor, vagy magyar csoportok korábbi beköltözésekor a Kárpát-medencén kívül maradt magyarok alkották. Több, eredetükkel foglalkozó munka a csángókat a szó hangzása alapján két változatban magyarázza:

  • A székelyek és maguk a csángók a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel magyarázzák, hiszen a székely nyelvjárásokban az elcsángál és a csángál szó „kószál, elkóborol” jelentése is használatos.
  • a csángat (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (például ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).

Vannak olyan elméletek is, hogy a csángók kun eredetűek (a kun hosszú ideig gyűjtőfogalom volt a keleti népekre), majd miután tisztázódni kezd a terminológiai különbség a kunok, besenyők, kangarok, stb. között, kikristályosodnak azon elméletek, miszerint a csángó szó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá pl. a nyolc besenyő törzs három kangar (csangar) népét.

Ezekben az elméletekben minden bizonnyal sok igazság van, de a későbbiekben látni fogjuk, hogy ennek a sok vihart látott népcsoportnak a fentebb vázolt elméletektől eltérően teljesen más az eredete, és az elcsángál, csángat, stb. szavak pedig az ősi chaga-chágaó-csángó nép nevéből is eredhetnek!

Mert bizony a csángók (ős)története a jelenleg ismert elméletekkel és tudásunkkal szemben a messzi évezredekig nyúlik vissza. Ennek feltárása, megismerése érdekében viszont ki kell nyitnunk egy különleges időkaput, és át kell sétálnunk egy csodálatos ősi világba: oda, ahol sok minden teljesen más, mint ahogyan eddig tudtuk, ismertük. És ne foglalkozzunk azzal, hogy amikor teljesen ismeretlen népekkel, nevekkel, vagy elgondolkoztató történésekkel, összefüggő népmozgásokkal, vagy eddig nem ismert hatalmas földmozgásokkal, változásokkal találkozunk ott – hogyan, miért nem szerepeltek, nem jelennek meg ezek a történelem ismert lapjain – hanem fogadjuk el utazásunk során létezésüket, létezhetőségüket. Idő-utazásunkban álljunk meg kb. 22 és fél ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében és röviden, vázlatosan számoljunk be az ott és akkor, majd a később tapasztaltakról. Az időszalagon való távolságoknak megfelelő évszámok használatának egyszerűsítése érdekében pedig vezessük be időutazásunk kezdetétől: a napjainktól számított, a ma előtt, vagyis az m.e. időszámítási rendszert [1].

Helyezzék hát magukat kényelembe és olvasva legyenek útitársaink, kövessék a történéseket…..

[1] Nagyon fontos! Az itt alkalmazott „napjainktól számított”: m.e. időmeghatározás (ma előtti) – szemben az általánosan használt i.e., vagy Kr.e., Kr.u. időmeghatározásokkal – azt jelenti, hogy egy esemény hány évvel régebben történt napjainkhoz viszonyítva, s ezzel megkönnyíti, leegyszerűsíti a régi, vagy nagyon régi eseményeknek az időszalagra helyezését. Ezzel az időmeghatározási módszerrel elkerülhetők, vagy csak néhány évre csökkenthetők a rendkívül tág időintervallumban (a hosszú időszalagon) a különböző időszámítások, időpont meghatározások okozta bizonytalanságok és torzulások is (a régi időkben egyáltalán nem volt, nem lehetett egységes időszámítás, de gondolhatunk pl. az H. Illig féle „kitalált középkorra”, a kb. 300 évre is).

Karsa Botond és Dr. Bencze Mihály

folytatjuk