Sokan már egy nappal a búcsú előtt megmásszák a nyerget, és a szabadban virrasztva igyekeznek meglátni a Csíki havasok mögül felbukkanó napot

A világ és a Kárpát-medence különböző sarkaiban élő magyarok százezrei kelnek útra pünkösdkor évről évre, hogy a Csíkszereda melletti Kis- és Nagy-Somlyó csúcsa között található nyeregbe érve bűnbocsánatot nyerjenek. Hogy imádkozhassanak Máriához, hogy meghallgatásra, valamint gyógyírra találjanak nála, az őket emésztő testi és lelki betegségek ellen. Hogy a közösen megélt hitből és az együttlétből erőt merítsenek a további küzdelmekhez.

Jól érzékelhető és látható módon a csíksomlyói búcsú tehát egyre fontosabb szerepet játszik a nemzet életében, ezért az alábbiakban több szemszögből is megpróbálunk rávilágítani eredetére.

A napjainkban is közszájon forgó legenda szerint János Zsigmond erdélyi fejedelem Csík-, Gyergyó- és Kászonszék székely népét erőszakkal akarta unitárius hitre téríteni, ezért 1567-ben, pünkösd szombatján nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikus hitet őrző székelyek István gyergyóalfalusi plébános vezetésével a Tolvajos-tetőn ütköztek meg az uralkodó seregével, miközben az asszonyok, gyermekek és öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak a Szűz Anyához. Segítségével végül a székelyek győzedelmeskedtek, és ennek emlékére, valamint hálájuk jeléül azóta minden év pünkösd szombatján Csíksomlyóra zarándokolnak.

A leírtak forrásául id. Cserey Farkas 1780-ból való Geographia Mariana Regni Hungariae munkájára szoktak hivatkozni, melynek nyomára eddig könyvtárakban, vagy levéltárakban, de még bibliográfiákban sem sikerült bukkanni. A történetnek az is ellentmond, hogy az unitárius egyház megalakulását csak egy évvel később, 1568-ban mondták ki, a tordai országgyűlésen, a katolikus, evangélikus, református és unitárius felekezetek szabadságával és egyenjogúságával együtt.

A csíksomlyói búcsú eredete és kiváltó oka még mindig a történelem homályába vész, és nagy valószínűséggel a magyar nép lelkében még a kereszténység felvétele előtt mélyen meggyökerezett Mária-kultuszra vezethető vissza, hiszen nem véletlen, hogy ma is az őseink által Boldogasszonynak, Napba Öltözött Boldogasszonynak, illetve Babba Máriának is nevezett Szép Szűz Máriához imádkozunk. Annyi bizonyos, hogy már a legenda által megjelölt 1567-es év előtt is búcsújáró hely volt.

Darvas-Kozma József címzetes esperes, csíkszeredai plébános szerint már a 14. században búcsúkat tartottak itt, a Lackfi Endre erdélyi vajda által a tatárok fölött 1345-ben és 1352-ben aratott győzelme emlékére építtetett, feltételezések szerint pálos kolostornál. Arról pedig már oklevél is tanúskodik, hogy 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket itt templomépítésre, az elvégzett munkáért cserébe pedig búcsút engedélyezett.

Bálint-Benczédi Ferenc, erdélyi unitárius püspök, kérésünkre erről a kérdésről így nyilatkozott: „A békés lelkületű és nyitott János Zsigmondról nem lehet elképzelni, hogy a katolikusok ellen hadba szállt volna. Ennek az állításnak különben sincs történelmi alapja, ezért nem szabadna téveszméket terjesztenünk saját magunkról, ellenben kötelességünk felvilágosítani népünket az igazságról.”

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó