Összefoglaló

Októberben indult útjára Erdély első képregényhavilapja, és már a negyedik, januári számot mutatja be a kiadó. Ígéretükhöz híven az első három szám után megnyitották a kapukat, és publikálási lehetőséget biztosítanak erdélyi és magyarországi alkotóknak. A negyedik számban két erdélyi alkotó mutatkozik be egy meseparódiával, a további számokban pedig bővíteni akarják az új alkotók körét. A kiadó azt a gondolatot hirdeti ezzel a sajtóközleménnyel, hogy a Fantomatika mindenkié, együtt, bátran kell a jövőjét alakítani. A kiadó továbbra is nyitott a helyi művészek alkotásaira, új üzleti partnerekkel való együttműködésre, bármilyen formájú támogatásra és főképp lelkes vezetői csapattagok jelentkezésére.

A kiadó annak a véleményének is hangot szeretne adni, hogy az erdélyi képregény, amennyiben létezése erőre kap, egy életérzést erősít meg, szubkulturális termék a javából, mellyel szívesen azonosulnak a 21. századi fiatalok és felnőttek szerte a világon, helyi volta pedig közösségkovácsoló, mert büszkeségre ad okot, és szembemegy azzal az általános hangulattal, hogy Erdély egy elmaradt világrész, és hogy az újító próbálkozásoknak esélyük sincs.

Részleteket az alakulásáról, a képregényről és a kiadó tagjairól az októberi sajtótájékoztatóból tudhat meg, melyet letölthet a weboldalunk utolsó, PLUSZ oldalán, a Press kit-re kattintva. Ugyanitt jó minőségű fényképeket, illusztrációkat és a két új alkotó szövegbe szedett gondolatait is megtalálja.

Az elmúlt hónapok

Tavaly nyáron jelentette be a Kiadó megalakulását és az új lap megszületését, októbertől pedig havi rendszerességgel megjelent a Fantomatika című képregénylap, forgalmazásra került Magyarországon és Erdélyben is. A Fantomatika alkotóit  megtisztelő kéréssel kereste meg a Galaktika (negyven éve létezik, Magyarország legrangosabb sci-fi lapja) és a Szépirodalmi Figyelő (irodalmi, szemléző havilap), és képregényrészleteket közölt tőlük. A Kiadó a Bethlen Gábor Alap meghívására eljutott a Magyarság Házába, az M1 és Duna televízióba, írt róla az ELTE havilapja, és számtalan médiaszereplése volt. Részt vett képregény-fesztiválokon, könyvvásárokon, sok lapbemutatón és olvasótalálkozón, nagy érdeklődés kíséri az interneten, megrendelői vannak itthon és külföldön, egyik legtávolabbi olvasója Spanyolországban él.

Megjelenése óta több recenzió, kritika és bírálat látott napvilágot a Fantomatikáról, és ezek egyetértenek abban, hogy a lap tartalma értéket képvisel szellemileg és művészileg is, bár nem tökéletes, de fejlődést mutató és olvasásra érdemes.

A lap első három számát egy sci-fi dráma töltötte ki, Bereg és Anzel története, valamint az általuk képviselt két világ, a középkori földi életmód és a fantomatikus világ, mint minden világok legjobbika közti eltérések, súrlódások generálta feszültség. Ez a történet tovább folytatódik.

A negyedik számtól – eredeti szándéka szerint – antológiába vált át a Fantomatika, és különböző alkotók más-más képregényét fogja közölni, egyszerre többet is. A januári számban olvasható Simon Lehel Zoltán novellája, melyet Szabó András rajzolt meg, az alkotást részletesebben bemutatjuk a sajtóközlemény erre szánt részében.

A kiadó szerkesztősége mindössze három állandó tagot és néhány segítőt számlál, így nehézségekkel küszködik, de szándéka tovább folytatni a munkát, megoldani a feladatokat, terjeszkedni és virágozni.

Felhívás

A Fantomatika Kiadó elkezdte ezt a projektet. Nem lehetetlen hát! Várjuk a társakat és a segítséget, hogy igazán naggyá tehessük.

Egy ilyen kis közösség, mint mi, leginkább a szellemi gazdagságából kovácsolhat tőkét. Ki lesz az a helyi művész, aki olyan híres képregényfigurát alkot, mint Asterix, Pókember vagy Garfield? Ehhez nem kell Nyugaton élni, és más kifogást sem találunk. Csak jó ötletek kellenek, és jó rajzolók.

A Fantomatika minden jó grafikusnak és tehetséges írónak lehetőséget ad, hogy publikáljon, továbbra is várjuk erdélyi és magyarországi alkotók jelentkezését, ez a lap mindenkié, értük létezik. A kiadó felvállalja a szervező szerepét, összehozza az írókat a nekik megfelelő rajzolókkal, tanácsokat ad, gondozza a készülendő anyagot, felkészíti az alkotókat a képregényes műfajra. A képregény készítésében rendszerint több ember vesz részt, van, aki ötlettel, van, aki teljes forgatókönyvvel, van ,aki csak tervez, mások rajzolnak, és van, aki csak színez. A munkamódszer esetenként változik, de mindig megtaláljuk a megoldást. A lapban megjelenő képregényekért természetesen tiszteletdíj jár, és az alkotó tapasztalattal, hírnévvel is gazdagabb lesz. A kiadó folyamatosan pályázik egyéb tevékenységekre is,  tervei között önálló képregénykönyvek kiadása is szerepel, több nyelven, amennyiben erre érdemes alkotások születnek. De itt nem kell megállnunk, bármilyen megoldásban gondolkodhatunk, együtt, amely egy kiadó feladatkörébe belefér.

A kiadó szándéka, hogy hamarosan román nyelvterületre és külföldre is terjeszkedjen. Nincsen tökéletesen megoldva a lap terjesztése, online árusítása, menedzselése sem, folytatásra vár a hír eljuttatása a diákság körébe, kiaknázatlanul állnak a pályázási lehetőségek, a külföldi eladás, a világszerte szétszórtan élő magyar közösségek megkeresése, patronáló és mecénás programok, közösségi finanszírozás és még sok minden. Ötletekben nem szenved hiányt a kiadó, csak a jelenlegi, három tagú csapat nem győzi mindezt megvalósítani, szükségünk van olyan talpraesett társra (akár többre is), aki teljes emberként részt vesz a lap igazgatásában. Keressük azt a csapattagot, aki az alapító tagokhoz hasonlóan elég bátor ahhoz, hogy egy ki nem próbált vállalkozásba belevágjon, aki hisz abban, hogy meg lehet csinálni, akiről kiderül, hogy üzleti zseni, és kitartásával, lelkesedésével, valamint új és sikeres módszereivel felfuttatja a Fantomatikát.

A Fantomatika Kiadó kész pénzügyi támogatás elfogadására, más kiadókkal, eladókkal való együttműködésre, illetve minden olyan szervezet támogatását szívesen elfogadja, legyen az közintézmény, iskola, könyvtár, vállalkozás vagy egyéb szereplő, amely szeretné, hogy fennmaradjon a képregénylap.

A kóbor herceg legendája a Fantomatikában

Nagy örömmel tudatjuk, hogy itt vannak az első erdélyi képregényművészek, az első bemutatkozás a Fantomatika lapjain!

A negyedik számban szereplő képregényt Simon Lehel Zoltán novellájából Szabó András rajzolta. A kiadó választása azért esett ennek a humoros anyagnak a megjelentetésére, mert egy előzetes kérdőív szerint a lap olvasói ilyenre vágynak.

Simon Lehel írására a  felnagyított meseelemek, a kifordított helyzetek és a valóság ritka igaz pillanataiból merített szatirikus ábrázolás jellemző. Kiváló alap András fergeteges, karikaturisztikus rajzaihoz, melyek még plusz poénokkal is gazdagítják a történetet. A képregény hangulata a régi MAD és Kretén magazinok lapjain megjelent paródiákat idézi, csak sajátosan erdélyi, magyar mesevilágot pécéz ki.

           

Simon Lehel Zoltán / Fotó: Józsa János

Simon Lehel Zoltán            

1987-ben született Szatmárnémetiben, kémia szakot végzett Kolozsváron, jelenleg szülővárosában él.

Gyerekkorától nagy sci-fi-fogyasztó, nemcsak befogadja, hanem elemzi és ki is értékeli a jó sci-fit. Kihívásnak érzi, hogy valami újat találjon ki, de főképp élvezi az alkotás folyamatát. Egy ideje nem ír aktívan, az egyetemi évei alatt viszont komoly sci-fi-blogot vezetett (slzscifi.blogspot.ro), versenyeken mérettette meg magát, fórumokon, irodalmi páholyokban vett részt.

Saját írásait a ponyva kategóriába sorolja, meglátása szerint ez jobban eljut az olvasókhoz, továbbá kapukat nyit a tudomány és az irodalom felé. Hogy fejlődjék, szándékosan kilépett a komfortzónájából, és megpróbálkozott a rádiójátékkal (ilyen írás A kóbor herceg legendája is), az Alkony és telihold című fantasy novelláját bemutatták a Civil Rádióban. A képregényes terület ismeretlen számára, most kezdődik a felfedezése: nem kell követnünk a Marvel vagy DC képregények stílusát, a cél, hogy saját stílust teremtsünk, nekünk kell szólnia – mondja Lehel.

 

Szabó András / Fotó: Váczi Roland

Szabó András 

1980-ban született Marosvásárhelyen, Kolozsváron végezte el a művészeti egyetemet, és jelenleg is ott él családjával. Kiállítóművész és szabadúszó grafikus, az érzékeny, részletgazdag rajz a sajátja.

András kiskorában a földön guggolva rajzolt, és világokat teremtett, ez a tevékenység adrenalinnal telítettebb volt számára, mint a vidámpark, mert a rajzpapír is elég veszélyt és misztériumot kínál. Kezdetben minden képregényfigurája Arnoldra (Schwarzenegger) hasonlított, még Jézus is a kereszten – mondja ő. Az egyetem után kialakított egy saját technikát, a nagyon lassú, munkaigényes, műanyag lapba való karcolást, a képregényrajzolással pedig visszatért a laza, kicsapongó kreativitáshoz. „Nagyon örültem mikor megtudtam, hogy egy magyar nyelvű képregény jelenik meg a közelemben, mert az olyan titkos vágyaim mellett, mint hogy szuperhős, profi labdarugó, rendőr vagy orvos legyek, a képregényrajzoló is ott volt.ˮ

Régi rajongója a képregényeknek, első élményére máig is emlékszik: egy alkalommal a magyarországi nagybátyja húzott elő az eső áztatta kabátja alól valamit – egy Bobo lap volt az. Később a Pókember lett a kedvence, a szegény, de intelligens, nagyon dolgos és végtelenül lelkiismeretes fiú karaktere, aki álruhában kozmikus erők ellen harcol, ugyanakkor a hétköznapokban lakbérproblémákkal küszködik, teljesen lenyűgözte. A fiával közösen nap mint nap olvasnak Asterixet és Pókembert, a fia is nagy rajongó, büszkén mesélte barátainak, hogy az apukája képregényt rajzol.

A Fantomatika sajtóközleménye

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.