Tíz hónapi kormányzás után itt is, ott is feslik már a Nemzeti Liberális Párt mundérja, és ezért már nemigen okolhatók a szociáldemokraták, bárhogy próbálja Ludovic Orban miniszterelnök és Klaus Iohannis államfő rájuk hárítani a felelősséget.

Jóformán nincs olyan tárca, amely jó teljesítményt nyújt, és az nem mentség, hogy járvány van. Jó széllel könnyű vitorlázni, de az igazi hozzáértés és bátorság viharban mutatkozik meg.

Ha van. Románia vezetői azonban úgy festenek, mint akik csak papíron tanultak hajózni, a gyakorlatot pedig letudták egy zárt medencében megtartott foglalkozáson. Ilyenformán van felépítve a hazai oktatási rendszer is, amely most igen nehezen küzd meg a járvány kihívásaival. Nagy a tehetetlenség, a bizonytalanság, és az eredmény nagyon változó, az iskolaigazgatók és a pedagógusok egyéni képességeitől függ. A minisztérium nem készítette elő sem a hagyományos, sem a hibrid, sem az online oktatást anyagiakkal, képzésekkel, több tanár alkalmazásával (hogy kisebb létszámú osztályokat lehessen szervezni, illetve azért, hogy az eltolt órarendet és a vegyes – az osztályban és a táblagépen is folyó – órákat valóban meg lehessen tartani), még a tananyagot és az óraszámot sem csökkentette, ami pedig járványtól függetlenül feladata lett volna. Mindennek dacára Monica Anisie tárcavezető úgy véli, hogy minden rendben lesz, a működési zavarokért pedig nem ő a felelős. Hát kinek a dolga irányítani és számon kérni mindent, ami az oktatással kapcsolatos?

A felelősség hárításához egyébként igen jól értenek a kollégái is. Lucian Bode közlekedésügyi miniszter a sofőrt okolja a több szabály megszegésével előidézett balesetért, egy katonát, aki csakis utasításra cselekedhet. A mezőgazdasági miniszter az időjárást hibáztatja, a kapcsolatépítésben nem jeleskedő külügyminiszter a járványt, a belügyminiszter, Marcel Vela szintén az alárendeltjeit, akiket képtelen megzabolázni. A fővárosban és a déli országrészekben a klánok uralkodnak és szabnak törvényt, és egyre erősebbek, ez ellen sem ő, sem Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter nem tesz semmit, egy-két kikényszerített lemondás ugyanis nem oldja meg a problémát.

A környezetvédelem sehol sincs, Románia továbbra is a legszemetesebb ország a térségben, az illegális erdőirtás megfékezését célzó törvény (amelyet Klaus Iohannis a környezetvédők tiltakozását semmibe véve hirdetett ki) nem hoz lényeges javulást, a medvekérdésben sincs előrelépés. A gazdaság is rosszabbul áll a vártnál, s bár ez nagyrészt valóban a járvány számlájára írható, Florin Cîțu pénzügyminiszter még mindig csak az SZDP felelőtlenségéről beszél, és hirtelen fellendülést jósol, holott ezt a derűlátást semmi sem támasztja alá. A sor addig folytatható, amíg Cotroceni-ig ér, ahol az államfő sem az általa felkorbácsolt magyarellenességért, sem dédelgetett kormánya halványságáért nem érzi magát felelősnek.

Mintha valami burokban élnének a liberálisok, élükön Ludovic Orbannal, aki csapata minden balfogása és tétovázása fölött szemet huny. Így tudja kényelmesen kiélvezni a hatalmat – mert úgy tűnik, ez a célja, éppen mint a szociáldemokratáknak.

Demeter J. Ildikó / Háromszék