Kép: ma7.sk

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely 1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született.

Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és Fiumében a tengerészeti akadémiát. A rendkívüli adottságokkal rendelkező, több nyelven beszélő és hőstettek sorozatát véghezvivő katonatisztet 1918 februárjában az uralkodó ellentengernaggyá léptette elő, és kinevezte a császári és királyi hadiflotta parancsnokává.

Az I. világháborút követő rövid visszavonulása után megszervezte a Nemzeti Hadsereget. Ennek segítségével teremtett rendet a magát Tanácsköztársaságnak (1919. március 21 – augusztus 1.) nevező kommunista rémuralom és megszállók igájában sínylődő országban. Érdemei elismeréséül az időközben megalakult Nemzetgyűlés 1920. március elsején megválasztotta az ország kormányzójának.

Horthy vezetése alatt talpra állt, és példátlan fejlődésnek indult a külső és belső hordák által lerombolt, kifosztott és szétzilált, majd a békediktátummal megcsonkított ország. Az 1927-ben pengő néven bevezetett új fizetőeszköz például Európa legerősebb valutájává vált, 290 ezer új házat és lakást, valamint 5000 tanyasi iskolát építettek, 2 millió nincstelent juttattak földhöz, megszervezték a társadalombiztosítást, és az orvosok száma megkétszereződött.

Eredményes külpolitikájának köszönhetően a Trianonban elszakított területek túlnyomó része visszakerült Magyarországhoz. A Német Birodalommal kötött kényszerű szövetség ellenére pedig több mint 100 ezer lengyelnek nyújtott menedéket, és megakadályozta a budapesti zsidók elhurcolását.

Tisztségét 1944. október 15-ig tölthette be, amikor az országot március 19-e óta megszállva tartó németek Hitler parancsára letartóztatták és Bajorországba szállították. Itt 1945-ben amerikai fogságba esett, azonban a nürnbergi perben tanúként történt kihallgatása után szabadon engedték. A portugáliai Estoril városában telepedett le, és ott is hunyt el 1957-ben. Végső nyugalomra 1993. szeptember 4-én helyezték Kenderesen.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó