Fotó: Omar Marques/Getty Images

„Ha Magyarország jogállam, akkor miért kell megvétóznia az EU költségvetését?” – szól az elképesztően demagóg, cinikus és velejéig hazug ellenzéki propaganda. Hogy lehet hazug egy kérdés?

Úgy, hogy aki felteszi, pontosan tudja a választ, és arra alapoz, hogy a célközönség nagy része viszont nem. A válasz ráadásul több mondatos, nem oly frappáns, mint ez az álnaiv kérdés.

A választók jelentős részének fogalma sincs arról, hogy nincs mindenki által elfogadott, pontosan körülírt meghatározása a jogállamiságnak, hogy e címszó alatt a balliberális fősodor akarja élet- és természetellenes elképzeléseit ráerőltetni azokra az országokra, melyek konzervatív vezetése nem hajlandó beállni a sorba például az LMBTQXZY-ügyben. Nem kívánják legalizálni például az azonos neműek házasságát, nem teszik lehetővé, hogy azonos nemű párok gyerekeket fogadjanak örökbe, nem támogatják az iszlám inváziót és Európa javában zajló lakosságcseréjét, ragaszkodnak eddigi életformánkhoz, kultúránkhoz. Nem támogatják továbbá az állami és nemzeti függetlenség feloldását az Európai Egyesült Államok olvasztótégelyében.

A „jogállamiság” egy hangzatos ideológiai gumifogalom, eszmei bunkó, amivel az EU-s fősodor lesújthat azokra az országokra, melyek vezetése ragaszkodik a hagyományos értékekhez és a tagállamok megmaradt szuverenitásához. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke minap adott interjújában rámutatott, hogy Luther Mártonhoz hasonlóan ki lehetne „szögelni” a magunk pontjait a brüsszeli parlament kapujára, mivel az EU mára már nem az, aminek indult. E pontok között talán legfontosabb, hogy „az Európai Unió nem létezik független tagállamok nélkül. Az európai intézmények arra valók, hogy kiszolgálják a független nemzetállamok együttműködését, nem pedig arra, hogy megrendszabályozzák a tagállamok demokratikusan megválasztott kormányzatait.”

Kőbe véshető mondatok. Mint ahogy az is, hogy az a valódi korrupció, amikor „fontos uniós tisztségviselők egy világuzsorás fizetési listáján szerepelnek.”

A vétó olyan végső eszköz, melynek bevetésére az uniós fősodor kényszerítette rá a magyar és a lengyel kormányt. A baloldali ellenzék pedig szokásához híven a birodalmi oldalra áll. és a magyarság ellen irányuló támadást a maga hasznára próbálja fordítani. Mint 1918–19 óta minden lehetséges alkalommal.

Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó