Fotó: Mediafax

Társadalomkutatók és lélekbúvárok számára bizonyára roppant érdekes és tanulságos, ahogy Liviu Dragnea SZDP-elnök nem egészen tíz hónap alatt a bukás szélére sodorta a 2016-os választásokon „történelmi” győzelmet arató pártját, ám a romániai lakosság többségét inkább saját sorsának kilátásai foglalkoztatják, mint a telhetetlen hataloméhségében elbotlott vezéré.

A jámbor polgár mindig jobb, tisztességesebb, hatékonyabb kormányzásban reménykedik, és látszólag ezt ígéri a „véres” kormányátalakítási csatát Klaus Iohannis államfő segítségével megnyerő Mihai Tudose miniszterelnök, ám örvendezésre nemigen van okunk: a megüresedett tisztségekre jelölt személyek inkább afféle „vörös bárók”, akik eddigi tevékenységükben nem annyira a köz javát mozdították előre, mint a sajátjukat.

A Dragnea engedelmes eszközeinek számító, lemondott miniszter asszonyok helyett tehát vidéki kiskirályok kerülnek tisztségbe, és ha kinevezésüket Iohannis el is utasítja, ettől a párttól csak hasonló arcélű politikusok előreléptetését várhatjuk.

Beszédes az is, hogy milyen tárcák vezetőit cserélik le: a fejlesztésnél, az Európai Alapoknál és szállításügynél mozog a legtöbb pénz. Az első kettőnél kapóra jött Tudosénak a Belina-ügy, a harmadiknál már csak rossz teljesítményre tudott hivatkozni, ami nagyon vitatható (hiszen eddig még senki sem tudta felgyorsítani az autópálya-építéseket), főként, ha az oktatási és az egészségügyi miniszterek halmozott szerencsétlenkedéseihez viszonyítjuk. Liviu Pop és Florian Bodog azonban a helyén maradhat, ami nem csupán a kormányátalakítás valódi, leplezni kívánt céljára mutat rá (arra, hogy Dragneától elvegyék a kincseskamra kulcsát), hanem arra is, hogy sem a gyermekek, sem a betegek gondjainak megoldása nem fontos a mioritikus Romániában.

Sok egyebet is megtudhattunk október 13-án. Az egyik legfontosabb üzenet az, hogy a jelenlegi kormánykoalíció habozás nélkül összezár törvényszegéssel gyanúsítható emberei körül, és ezen a pajzson csak és kizárólag a hatalom elvesztésétől való félelem tud áthatolni. Ettől jobban félnek, mint az igazságszolgáltatás lesújtó kardjától, ami ellen még mindig tudnak valamit tenni a parlamentben – és a jelek szerint ide tevődik át a harc, Dragnea és Tăriceanu, a keménykedő kis szövetséges is megunta várni a kormány hónapok óta vajúdó javaslatcsomagját a vonatkozó törvények módosításáról.

Persze miután az SZDP elnöke leghűbb szolgáit sem tudta megvédeni, a hírnevére kényes Tudorel Toader igazságügyi miniszter nem kívánja magát elásni egy olyan kezdeményezéssel, amit 3500 bíró és ügyész (a szakma többsége!) ellenez.

Nyílt háború kezdődik tehát a hatalmon belül, a megvalósíthatatlan programmal sújtott kormány és a bűnözők fellegvára, a törvényhozás között – és, mint minden háborúban, ebben is a kisember veszít a legtöbbet.

Demeter J. Ildikó / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük