Még amikor Traian Băsescu logó tincsű, foghiányos kezdő képviselő volt, és népszerűségnövelőként együtt sörözött az újságírókkal, a magyar újdondászokat mindegyre kérdezte, hogy miért tömörülnek az erdélyi magyarok az RMDSZ zászlaja alá, és miért nem sorjáznak be jó román módjára a különböző pártokba?
Nehezen értette meg, hogy az erdélyi magyarok nem románok, csak a sors folytán román állampolgárok, akik, amíg a jogaikat, főleg a gyulafehérvári kiáltványban is megfogalmazott autonómiát meg nem kapják, olyan többségi politikai csoportosuláshoz tömegesen nem kapcsolódnak, amelyek lényegében mindenfajta kisebbségi jogot ellenséges lépésként kezelnek.
De alighogy megette a székely kürtőskalácsot, megvilágosodott az elméje, mármint úgy, hogy észrevette: a nagynemzeti hőzöngés szavazatokat hozhat, és Vadim Tudor meg Adrian Păunescu által hangoztatott szólamokat kezdett fújni. Azt például, hogy Erdélynek Magyarországhoz való kapcsolása még az 1800-as években, bűn volt. Most, hogy csak szenátor, habzó szájú nacionalista lett. Amióta meg Katalónia függetlenséget követel, beállt az Erdélyt elveszni látók körébe, főleg Székelyföldet siratja kegyetlenül. Alpári szavakkal kezdte szidni és fenyegetni Magyarország vezetőit, akiket egyébként ki szeretné tiltani a mai Románia területéről.
A nemrég még dicsért székely népnek pedig odaüzente, hogy ne álmodozzanak, mert nem lesz se autonómia, se március 15-e országos ünnep. Mert, amiként állítja, a román történelmet nem lehet elfelejteni. Pedig éppen ő felejtette el, hiszen nem csak a gyulafehérvári kiáltványra nem emlékszik, de 1848-ra sem, amikor Ávrám Jankó (valaha így volt felírva a sírjára) felült Ferenc József ígéreteinek, megzavarodottan bolyongott emiatt a Nyugati Érchegységben. És Băsescu nagynemzeti felhangjait hallva a két hatalmon lévő párt – a szociáldemokraták, valamint a liberálisok és demokraták szövetsége – mindjárt a szavazás helyett e kérdés további tárgyalásáról kezdett beszélni. Pedig március 15. ünnepléséről az erdélyi magyarságnak senkivel nincs mit tárgyalnia. Inkább azt kellene megbeszélni, hogy a túlzott nacionalizmustól éppen az olyan politikusok miatt nem tud szabadulni a román társadalom, akik, jobb híján, a voksszerzés reményében ezt mindig előveszik.
Román Győző / Székely Hírmondó