1878. november 12-én született Széken Keöpeczi Sebestyén József, kora legkiemelkedőbb magyar címerművésze, aki a címertudományt is kiválóan művelte. A 140 éves évforduló, valamint annak kapcsán, hogy Románia bő két hét múlva ünnepli 100 éves évfordulóját annak az eseménynek, amellyel megalapozta jövőjét, e megemlékezésben az ország címerének kialakulására összpontosítok. Az első világháborút követő Párizs környéki békeszerződések nyomán jogilag is kikerekedett Román Királyság hivatalos címerét ugyanis Keöpeczi Sebestyén József készítette el 1921-ben Köpecen, ahol 1919-től 1940-ig élt.

Románia 1921-ben jóváhagyott nagycímere. A szerző felvétele

A gyulafehérvári határozat

A nyugati világban, Erdélyt is beleértve – ahol már 1590 óta alkalmazták a Gergely-naptárt –, 1918-ban ezen a napon december 1-jét írtak. Óromániában még csak november 18-a volt, hisz ott még a Julianus-naptár volt érvényben. Akkor tartották Gyulafehérváron a román nagygyűlést, amely határozatának első részét fordításban idézem:

„I. Az összes román 1918. november 18./december 1-jei gyulafehérvári nemzetgyűlése, amelyen Erdély, Bánság és Partium vidékeinek felhatalmazott képviselői vesznek részt, kimondja az összes román és az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A nemzetgyűlés különösen kinyilvánítja a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Bánság teljes területére, amelyet a Maros, a Tisza és a Duna határol.

II. A nemzetgyűlés a fent említett területeknek időleges autonómiát biztosít az általános szavazással választandó alkotmányozó testület összeüléséig.

III. Ezzel kapcsolatban, az új Román Állam kialakításának alapelvei alapján a nemzetgyűlés kijelenti a következőket:
1. Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és bíráskodást az illető népből származó egyének által, és létszámának arányában, minden nép képviseleti jogot kap a törvényhozó testületben és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az állam minden felekezete számára.”
Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződéseket követően az Erdéllyel, a Bánság egy részével, a Körös-vidékkel, a történelmi Máramaros déli részével, Észak-Bukovinával és Besszarábiával kibővült Román Királyság –a köznyelvben ún. Nagyrománia – jelképeiben is jelezni kívánta a változást.

„A nemes székely nemzet ősi czímere” – 1943

Bővítették az ország címerét. Ferdinánd király címerbizottságot nevezett ki az új jelkép megrajzolására. A testület tagjai vagy nem jutottak közös nevezőre, vagy az uralkodónak nem tetszett az eredmény, s a bizottság összetétele módosult. Megoldás így sem született. Végül Alexandru Tzigara-Samurcaș művészettörténész, országos múzeumi főfelügyelő javaslatára, Constantin Argetoianu belügyminiszter jóváhagyásával az uralkodó Keöpeczi Sebestyén József heraldikust kérette fel az új címer elkészítésére. Kellett a belügyi engedély, hisz alig két évvel korábban a Székely Hadosztály hadnagyaként Sebestyén még a román seregek ellen harcolt...

Ki volt a kiszemelt?

Ifj. Sebestyén József 1878. november 12-én látta meg a napvilágot Széken. Apja, id. Sebestyén József épp vezértanító volt a faluban. 1881-ben már Magyarnemegyén, utóbb Nagysajón igazgató-tanító, végül Besztercére került. Az ifjú Sebestyén ott folytatta iskoláit, ahol apja éppen tanított. Besztercét elhagyva 1903-ban már Kolozsváron grafikusa, hamarosan szerkesztője is a Genealógiai Füzetek című családtörténeti folyóiratnak, s Csíkszentmihályi Sándor Imre laptulajdonos mellett társszerkesztői és társkiadói feladatkört is ellátott. E minőségének 1911-es megszűnése után továbbra is munkatársa maradt a lapnak annak 1914-ben bekövetkezett megszűnéséig. Ezt követően felköltözött Budapestre. Kérelmezte és engedélyt kapott arra, hogy „az országos levéltár megbízott címerfestőjének” nevezhesse magát.

Keöpeczi Sebestyén József 1929-ben. Fénykép a szerző gyűjteményéből

Jókor volt jó helyen: őt érte a megtiszteltetés, hogy a Magyar Királyság új középcímerét és pecsétjét megrajzolja. 1915-ben már javában dúlt az első világháború, de a Monarchia nem vette fel még címerébe a berlini szerződés alapján 1878-ban megszállt, majd 1908-ban annektált Bosznia és Hercegovina címerét. Az Osztrák–Magyar Monarchia közös címereit a kor kiemelkedő címerművésze, Hugo Gerard Ströhl osztrák heraldikus rajzolta, a Magyar Királyság önálló jelképeit az önállóság jegyében magyar heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József. Keze alól került ki a magyar középcímer és kiscímer két-két változatban, azaz angyalokkal mint pajzstartókkal és – hivatalosan első ízben – cserefa- és olajággal övezve, valamint a királyság középcímeres pecsétjének rajza.

A korábban használatos címert bővítették. A nagypajzs felosztása megmaradt, az első negyedben Dalmácia, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Erdély jelképe, a beékelést kettéosztották, Fiume címere szűkebb helyre került, balra tolódott, s a beékelés jobb felébe került Bosznia és Hercegovina címere.

Magyarország középcímere. Sebestyén rajza alapján utólag színezett változat

Sebestyén az első világháborút követően a Székely Hadosztályban harcolt, annak fegyverletétele után tiszttársaival együtt a brassói Fellegvárba internálták. Onnan való szabadulásakor gyakorlati okokból (nem nemesi előneve miatt, mint ahogyan a legenda tartja) a háromszéki Köpecre került. Korábbi rövid életű házasságai után ismét megnősült, két fia született.

Románia címere

Ismét jókor volt jó helyen, hisz megismerkedett Alexandru Tzigara-Samurcaș országos múzeumi főfelügyelővel, aki beajánlotta a királynak.

1921-ben kérték fel, hogy megalkossa a megnagyobbodott Románia címerét. A címer alapját a korábban használt, Szathmári Pap Károly által rajzolt, hivatalosan 1872-ben elfogadott, majd utólag módosított országcímer képezte. Magának Ferdinánd királynak és az általa kinevezett címerbizottság több tagjának javaslatai is hatással voltak rá.
Samurcaș visszaemlékezésében leírja: Sebestyén tárgyalt a királlyal, majd az I. Károly Egyetemi Alapítvány egyik termében több vázlatot készített, s azok közül került ki a végleges terv. Köpecre visszatérve Sebestyén három változatban rajzolta meg a Román Királyság címerét: nagy-, közép- és kiscímer. Ezt 1921. július 18-án fogadta el a szenátus, 20-án a képviselőház, az uralkodó az erről szóló törvényt 23-án hirdette ki, az új címer 29-én vált hivatalossá.

Ez esetben a fogalmak nem azt jelentik, mint Magyarország címere esetében, nem bővített címerről van szó. A kiscímer a román királyi acélkoronával fedett címert jelenti (a teljes nagypajzzsal), a középcímer az előbbinek két pajzstartó oroszlánnal, az I. Károly Király Érdemrend láncával és az uralkodó Hohenzollern család jelmondatával – Nihil sine Deo (Isten nélkül semmit) – kibővített változata. A nagycímer a zárt aranykoronából aláomló címerpalásttal kiegészített változat. A középpajzs négyelt, beékeléssel. Első mezejében Havasalföld, a másodikban Moldva, a harmadikban Bánság, a negyedikben Erdély, a beékelésben Dobrudzsa címere kapott helyet. Erdély címere ez esetben is a negyedik mezőbe került, mint korábban Magyarország középcímerében volt. Apró módosításokkal a királyi korona nélküli egykori kiscímert fogadta el Románia parlamentje 1992-ben új államcímerül, majd 2016-ban a román sas fejére helyezték a királyi acélkoronát.

A címerművész

Keöpeczi Sebestyén József keze alól számtalan címerrajz került ki. A címerfestés a jó értelemben vett szakmai megszállottságon, hivatástudaton túl fontos megélhetési forrása is volt. Püspökök címerfestőjének is nevezhetnénk. Ismertebb a tény, hogy Erdély mélyen tisztelt római katolikus püspökének, Márton Áronnak Sebestyén tervezett címert. A tervekből a főpásztor kiválasztotta az őt leginkább megérintőt, és azt készíttette el. A püspöknek egész címerkompozíciót is festett Sebestyén. Ennek központi eleme Erdély címere, fölötte látható a püspöki címer, körülöttük az egyházmegyéhez tartozó erdélyi vármegyék címerei, alul a székhely, Gyulafehérvár címere. Sebestyén festett címert Majláth Gusztáv Károly és Vorbucher Adolf gyulafehérvári, Pacha Ágoston temesvári püspöknek, valamint Napholcz Pál kinevezett, de fel nem szentelt szatmár-váradi püspöknek.

Keöpeczi Sebestyén József családi címere – a szerző tulajdonában

Készített emléktáblákat, amelyeket bibliai jelképek mellett nagyrészt címerekkel illusztrált. Meghívókat, emléklapokat tervezett és rajzolt. Tablók díszítését végezte, több munkája a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium első emeleti folyosójának falán látható. Halála esztendejében tervezte meg az Erdélyi Református Egyházkerület falinaptárát, amely 1965-től éveken keresztül díszítette számtalan háztartás falát. Később a naptárat csak megcsonkítva adhatták ki, végül a teljes keretet eltüntették. Keöpeczi Sebestyén József munkája 2007 óta ékesíti ismét a naptárt.

Sándor Imre Czímerlevelek című kétkötetes munkájának 149, illetve 134 címerét Keöpeczi Sebestyén József rajzolta. Szintén ő illusztrálta Sándor Imre Kolozsvár czímeres emlékei című munkáját, továbbá dr. Lukinich Imre A bethleni gróf Bethlen-család története című monumentális művét, amelyben százhatvan rajza jelent meg, sok közülük címeres. Megbízatása során bejárta Erdélyt, kastélyok, udvarházak, templomok, épületbelsők, díszes kapuk, emléktáblák, klenódiumok rajzai illusztrálják gazdagon az említett könyvet.

A bécsi döntést követően Sebestyén Kolozsvárra költözött, ahol az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Számos címertani, művészettörténeti, építészettörténeti tanulmányt közölt. Rengeteg címert festett, sok könyvjegyet rajzolt, emléktáblákat díszített, címerekkel díszített családfákat állított össze. Műemlékvédelmi tevékenysége is jelentős, de igazán kimagaslóan a heraldikát művelte: a címertudományt éppúgy, mint a címerművészetet. Címerfestményei, heraldikai rajzai művészi kivitelűek. Alkotásai ismeretében Keöpeczi Sebestyén József heraldikust méltán tekintjük a legnagyobb magyar címerművésznek.

Szekeres Attila István / Háromszék