Nem csak egy épületet, a reményt sikerült nagy erőfeszítések árán, sokak munkája, hite és az anyaország anyagi támogatása révén megőrizni – fogalmazott Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tegnap délután Kézdivásárhelyen, az enyészettől megmentett minorita rendház falai között összegyűlt népes hallgatóság előtt.
– Felsőháromszéken egyedülálló intézményt szeretnénk itt kialakítani, ahol – a céhes város hagyományai mentén – jókezű, szakképzett mesterembereket tanítanak majd ki – mondta Fejér László Ödön szenátor.
Kezdetben olyan szakvélemény is volt, amely szerint nem lehet megmenteni az épületet, amelyen a több évtizedes elhanyagolás, földrengések stb. súlyos nyomokat hagytak. Szőcs Gyula volt az, aki ebben a pusztulásközeli állapotában is merte vállalni a felújítását, mint elmondta, az óriási volumenű munkálat során arra is figyeltek, hogy az épület műemlék jellegére utaló jegyeket megőrizzék.
Az épület jó ismerőjeként sorolta a helyiségek egykori funkcióit Vargha Béla főesperes, és örömmel nyugtázta, hogy a már-már lehetetlennek tűnő tervet sikerült megvalósítani, Csaba testvér segítségével.
Köszönet illeti azt a hét háromszéki vállalkozót is, akik a kezdeményezés mellé álltak, és 30 ezer eurót adakoztak a felújítási tervek elkészítésére.
Bokor Tibor polgármester felidézte, hogy a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanáraként, később igazgatójaként húsz esztendőn át nap mint nap látnia kellett, amint a szemközti épület, amely az egész magyar nemzet kincse, apránként megsemmisül. Óriási elégtétel, már-már csoda, hogy a román állam által jogtalanul visszautasított támogatási pályázat és egyéb buktatók ellenére, magyarországi finanszírozással megvalósulhat a felújítás, mondta.
Tamás Sándor megyetanácselnök hangsúlyozta: az épületet tartalommal kell megtölteni, abban a szellemben, amelyben Böjte atya évtizedek óta munkálkodik.
Farkas Imola / Székely Hírmondó