Ismét medveveszély van Csernátonban, napok óta úton-útfélen arról beszélgetnek a falu lakói, hogy ki, hol látta a nagyvadat. Nem az erdőszéleken, távoli legelőkön, hanem a házak között, este és reggel, amikor még munkába mennek, illetve onnan térnek haza az emberek.

Pénteken hajnalban a Múzeum utcában fordulta meg magát a bundás, az egyedül élő, idős Má­thé Gyula portáján garázdálkodott. Betörte az istálló ajtaját, és vadászatot rendezett a juhok és bárányok soraiban. Egy juhot megölt – kihurcolta az udvarra, ahol kitépte belsőségeit, és falatozott belőle –, másik négyet megsebesített.

– Hajnalban, négy óra körül megébredtem, hogy befaljam a gyógyszeremet, hallottam, hogy a kutya erősen fog, kinéztem, de már csak az istálló leszakított ajtaját láttam – mesélte Máthé Gyula. – Fel sem fogtam a veszélyt, hogy a medve még ott lehet az udvaron, siettem felmérni a kárt. A tetem a hátsó udvaron hevert, szerencsére a medve megriadhatott, mert csak a nyomait láttam már, a letört kerítés mutatta, merre távozott.

Máthé Gyula nem számíthat támogatásra, mert a juhai nem fülszámozottak. Ő inkább a megmaradt jószág miatt aggódik, hiszen köztudott, hogy a medve visszatér a zsákmánylelő helyre, főként, hogy ilyen könnyen hozzájutott.

A faluban számos történet kapott szájra, egyik szerint minap egy erdőlőt kergetett meg a medve, amelyről szemtanúk állítják, hogy kis bocsok társaságában látták, és a falu fölött, az Eperejesi erdőrészen tanyázik. Tény, hogy nem biztonságos a sötétben sétálgatni Csernátonban. A közvilágítás is foghíjas, és ha nem a medve, akkor az utcákon falkákban kóborgó hatalmas csobánkutyák kergethetik meg a gyanútlan járókelőt.

Dimény H. Árpád / Székely Hírmondó

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.