Fura, hogy még mindig hallok ilyen kijelentéseket: „Tanulj, mert, ha nem, neked is dolgoznod kell!”. A mi generációnkat is ebben a szellemben nevelték fel. De, hogy mai napig ezt mantrázzák a szülők a gyerekeiknek, számomra megdöbbentő.
Nem azzal van a baj, ha valaki tanul, tehát nem a mondat első felével, hanem a másodikkal. „...mert, ha nem, neked is dolgoznod kell”. Miért, mi a rossz a munkában? Azt is ugyanezek az emberek hangoztatják, hogy : „A munka nem szégyen”. Akkor a gyereket miért riasztjuk ezzel?! „A munka nemesít!”.
Valójában ezek csak frázisok, melyeket elpuffogtatnak s közben a fiataloknak sziszegik: „Bezzeg a Julis lánya, az már két egyetemet is elvégzett, te meg még az elsőt sem voltál képes befejezni!” .
Igen, a tanulás, a tudás hasznos. De mi van, ha a gyereknek nincs kedve? Ha ő nem akar egyetemre menni? Baj van. Mert úgy fogja érezni egész életében, hogy büntetésből dolgoznia kell. Sok ismerősöm sóhajtozik, hogy ha előlről kezdhetné, bizony egyetemre menne, megnyomná a sejhaját, s tanulna, mert akkor nem kellene dolgoznia. Közben kitűnő szakember, csodákat művel a két kezével. Büszke kellene legyen. De belenevelték: „Nem tanulsz, dolgoznod kell, úgy jársz mint én, pedig lógathatnád a lábad egy irodában egész nap.”.
Közben óriási a szakember hiány minden téren. Lassan elmennek a mesteremberek s nincs utánpótlás. Panaszkodik mindenki, úton, útfélen, hogy nincs szaki, s ha van is, méregdrágán dolgozik. Ez van... Fizessünk, ha ilyen balgák voltunk, hogy a mesterségeket lebecsültük....
Ideje lenne ráébredni, hogy tisztességes szakmát a kezébe adni a gyereknek nem ér kevesebbet, mint elvégeztetni vele három egyetemet.
Lakó Péterfi Tünde