Csak ültem a szobámban belebambulva a semmibe, lelkemet fojtogatták a rám szakadt sikertelenségek, és már arra gondoltam, hogy feladom! De akkor tekintetem a szemközti elektromos órára esett, s amitől meglepődtem, mivel az időt, amit mutatott nekem, hamis volt.

Kíváncsian összehasonlítottam a lakásban lévő többi órákkal és meg kellett bizonyosodnom, hogy az időmérő nem végzi a rábízott feladatát. De hogy is végezhette volna, amikor a két feketére festett óramutató egy helybe rostokolt?
Nem is csoda, hiszen egy lakkozott falapra szerelt időmutató mechanikába még azután nem cseréltem elemet, amióta azt ajándékba kaptam unitárius felekezetű barátaimtól, amikor egy istentisztelettel egybekötött műsoros, ebédes délután az egyház alakulásának évfordulóját ünnepeltük. Annak már egy jó ideje.

Ahogy figyelmesen közelebbről is megvizsgáltam az óralapot, érdekes felfedezést tettem: a pirosra festett másodpercmutató megmozdulván emelkedett egy millimétert a tizenkettes fele, majd a következő pillanatban visszabukott eredeti helyére. Csak azért, hogy egy másodperc múlva újra emelkedjen egy millimétert, hogy aztán újra lebukjon. Mintha egy nem létező szív lüktetésének ritmusát követné.

Az orvostudomány szerint egy normális szívverés hatvantól száz, percenként. Tehát ez a mánus, ha rendelkezett volna szívvel, ami csak a fantáziám szüleménye ugyan, honnan meríthette volna életerejét, amikor szinte nullára fogyott a mechanizmus energiája?

Később megfigyeltem, mert kíváncsi voltam, és nem cseréltem elemet, hogy egy hét elteltével is ugyanígy libegett. Halálán volt, de munkáját konok kitartással próbálta végezni, azt a feladatot, amelyre őt tervezték és létrehozták, illetve teremtették!

Nincs szíve, nincs lelke, nincs szabad akarata, de mégsem nyugszik bele sikertelenségébe még akkor sem, ha nálánál jóval lassúbb, de erősebb sorstársai megadták magukat az elmúlásnak!

Minden másodpercben emelkedik egy szinte elhanyagolható millimétert, csekély eredmény, amit azonnal el is veszít, de működésben, életben marad addig, amíg új, erősebb elem kerül a rendszerbe!

Jómagam, aki hozzámérten annyi energiával rendelkezem, mint egy erőmű és mégis fel akarom adni, mert egy millimétert visszaestem, tanulhatnék ettől a hajszálvékony pirosra festett óramutatótól! Ki szívvel, lélekkel és szabad akarattal nem rendelkezvén, de nemcsak pontos időt mutatott egykoron nekem, hanem jelen pillanatban követendő példára is bátorít a küldetésem folytatására!

Sebők Mihály

1 Megjegyzés

  1. Tóducz

    Isten hozta újból közénk Sebők úr.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük