Péntek este ismét szűknek bizonyult Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ egyébként tágas emeleti kiállítótere a közülünk 25 éve távozott Gazdáné Olosz Ella (1937–1993) textilművész tárlatának megnyitóján.
Ségercz Ferenc a rendezvényhez méltó hangulatot megteremtő furulyajátéka után elsőként a művész szülővárosának polgármestere, Gyerő József szólt a hallgatósághoz. Alázattal, tisztelettel és jó értelemben vett büszkeséggel nyilatkozhat az a polgármester, aki az általa képviselt közösség nevében fejezheti ki őszinte nagyrabecsülését az egyetemes művészet térképére a települése nevét alkotásaival felvéső földijéről. Kovászna nemcsak büszke szülöttére, hanem megőrzi, ápolja, ismertté teszi és továbbörökíti Gazdáné Olosz Ella szellemiségét és hagyatékát. Mindezek jegyében utcát neveztek el róla, szobrot állítottak neki a főtéren, és állandó kiállítást rendeztek be műveinek – jelentette ki az elöljáró.
Vécsi Nagy Zoltán intézményvezető és művészettörténész szerint Gazdáné Olosz Ella az erdélyi magyar művészet egyik nagyasszonya, talán minden idők legjelentősebb, de nemzedékének bizonyára a legfontosabb textilművésze. Ha most fizikailag is köztünk lehetne, akkor 81 éves lenne, de sajnálatos módon immár 25 éve itt hagyott minket. Gondolat- és érzelemvilágát azonban tovább őrzi az életműve, mely élessége, töménysége és mennyisége tekintetében egyaránt lenyűgöző.
A több mint 700 szőnyeget számláló hagyaték minden egyes darabja kézzel készült, így megálmodójuk és létrehozójuk heroikus szorgalmát és elkötelezettségét tükrözik. Így sikerült megteremtenie itt, az európai civilizáció délkeleti sarkának egy vidéki kisházában a textilművészetet. Ezáltal pedig egy másik műfajban ismételvén meg azt, amit a szobrászatban Brâncuși és a zenében Bartók, nagyvárosi környezetben valósított meg. Úgy teremtett egyedülálló, modern formanyelvet a textíliák világában, hogy azt egyszerre hitelessé és önazonossá tudta tenni – fogalmazott a művészettörténész.
Szakolczay Lajost, Széchenyi-díjas irodalom és művészetkritikust betegsége megakadályozta, hogy személyesen nyithassa meg a tárlatot, így ez alkalomra csokorba kötött gondolatai Gazda Zoltán tolmácsolásában hangzottak el: „Egy gyönge nő is lehet sziklaszilárd – Olosz Ella, a kézi munkát erkölccsé emelő textilművész ilyen ember volt –, ha tudatában van tevékenysége fölemelő erejének. Számára a szövés, a fáradtság jó ízével és a teremtés alázatával, világhódító próba volt. A golgotai köveket is kikerülő fényes út, amelyet a jól végzett munka öröme éppúgy csodává tett, mint az övéit – kicsiket és nagyokat – valamilyen belső körbe, a szabadság körébe emelő szolgálat.”
A művésznő özvegye, Gazda József író a meghatottságtól könnyeivel küszködve köszönte meg a kiállítás megszervezését és a szépszámú jelenlétet. „A fojtottságot, a zárt életek közül alig-alig kiforduló emberi érzelmeket igyekszem minél egyszerűbb eszközökkel rávinni a szőnyegekre. Az egyszerűség döbbenetét szeretném az emberekből kiváltani” – vallotta Olosz Ella. A március 23-ig látogatható tárlat megtekintése után bárki megállapíthatja, hogy ez sikerült neki.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó