A nép 2009-ben úgy szavazott, érvényesen és eredményesen, hogy a parlamenti honatyák számát csökkentsék háromszázra, ám akaratát azóta sem teljesítette a politikai hatalom. Bár kötelező lenne, fütyültek és továbbra fütyülnek rá.
Ez a gusztustalan gesztus egyebek mellett megkérdőjelezi, hitelteleníti magának a referendumnak az intézményét, érzékeltetve, amennyiben az aktuális hatalom érdekeit szolgálja, kell a nép, ha pedig nem, akkor véleménye lesöpörhető az asztalról. A hatalom lejáratta a népszavazás intézményét, így joggal felvethető, mi a biztosíték arra, hogy egy következő referendum kimenetelét komolyan veszi?
A hét végi, a család meghatározásáról szóló értelmetlen és fölösleges népszavazás esetében kilóg a lóláb, a jelenlegi politikai hatalomnak ugyanis jól jön ez a szent mellébeszélés, a figyelem elterelése lényeges és maró társadalmi, politikai kérdésekről.
Miközben a nagy többség az igennel való szavazásra buzdít, lényegesen kevesebben szólnak a gyengébbek, a számbeli kisebbségben lévők mellett. S mert az egész kampány megvezető szándékú és figyelemelterelő, e hórába talán nem kellett volna bekapcsolódniuk sem a magyar szervezeteknek, sem az egyházi képviselőknek. A csendes távolságtartás vállalhatóbb üzenet lett volna, mint egymás túlharsogása.
Legjobb ugyanis, ha toleranciára, megértésre, empátiára áhítozó, számbeli kisebbségben lévő közösség tagjai maguk is toleránsak, megértőek és empátiát tanúsítóak. Egyrészt. Másrészt, azért figyelmet érdemel egy internetes, a Transindex portálon közzétett, a népszavazás bojkottjára szólító felhívás, mert aláírói szerint „a referendum nem más, mint a román ortodox egyház és a kormánypártok kísérlete arra, hogy megváltoztassák a közbeszéd irányát, még akkor is, ha ezzel minden jogi és morális alapot nélkülöző módon egy egész társadalmi réteget tesznek közgyűlölet tárgyává”. Emiatt a népszavazáson való részvétel „olyan politikai stratégia legitimálását eredményezné, amely kivitelezhető és bármikor alkalmazható módszernek tekinti az ellenségképzést és a társadalom polarizálását. Ennek támogatását már csak azért is problematikusnak tartjuk a kisebbségi pártok és egyházak részéről, mert ezzel szem elől tévesztik azt, hogy egy hasonló referendum adott esetben ellenünk is fordítható”.
Eme érv megfontolható, mifelénk ugyanis szép hagyománya van a tömegek megvezetésének, a manipuláció következetesen része a honi közéletnek, kommunista diktatúrában és sajátos, egyedi demokráciában egyaránt.
A nép most politikusok akarata szerint szavazhat a család meghatározásáról, örömmel, elégedetten és mosolyogva, holnap esetleg a cenzúra újbóli bevezetéséről határozhat, holnapután pedig minden emberi és közösségi jog feleslegességéről, illetve a szólásszabadság haszontalanságáról dönthet, hittel és örök bizakodással, csupán azért, mert valakik éppen ezt kívánják majd.
Mózes László / Háromszék