Sepsi OSK szurkolók oldala - Suporteri-Fans page fényképe.

Fotó: Facebook

Olvasom a szotyori „zászlórablást” és alig bírom visszatartani felzaklatott indulataimat és higgadtságot erőltetni magamra, pedig arra nagy szükség van ismerve a régi bölcsességet, miszerint az „indulatosság rossz tanácsadó”!

Nem pusztán egy egyszerű kelme letépéséről és elrablásáról van szó, hanem egy egész népcsoport, kitudja hányadrendbeli meggyalázásának félreérthetetlen megnyilvánulásáról!

Köztudott, hogy a történelem folyamán egy ellenségnek számító közösségtől zászlót zsákmányolni mindig felért egy győzelemmel. Az ők maradi földön csúszó gondolkodásuk szerin egy ellenséges székely zászlóval ezt tenni, amit tettek, a románok diadala!

Abban az esetben, ha fordítva történik és magyar ember aláz meg román lobogót, az a román nemzet és állam ellen elkövetett merényletnek minősülne és az egész világ elítélné!

Sajnos a való életben egy összecsapás nem mindig a jófiúk győzelmével végződik, ahogy azt amerikai akciófilmek forgatókönyvei betervezik, hanem sok esetben – nem élek az arányok megállapításával – a rosszindulatú, rossz fiúk diadalmaskodnak. Hogy meddig tart ez a természetellenes állapot, az tőlünk is függ!

Igenis feljelentést kell tenni ismeretlen tettes ellen, mivel a sötétszínű Bukarest jelzésű kocsiból kiszálló, feltehetően román nemzetiségű ultra nacionalista a kertbe behatolva birtokháborítást követett el és függetlenül a zászló hovatartozásától garázdaságot, majd lopást, melyet a hivatalos szervek kötelesek kivizsgálni!

Hogyan lehetünk ennyire elnézőek egy olyan törvényszegővel szemben, aki ráadásul még ellenünk vétett, kedves szotyori székely testvéreink?

Térjünk vissza a népcsoport meggyalázásához, azért mert az akció az úgynevezett „centenáriumi ünnepségekig” és annak ideje alatt is többször és több formában meg fog még jelenni és fel fog erősödni. Mert mint tudjuk, a román urak csak akkor élik ki igazán az ünnep örömeit, ha közben folyamatosan bántják a körülöttük lévőket, pszichopaták módjára!

Recseg-ropog eresztékeiben a kormány, akadozik a szintén szétesésben lévő gazdaság, drágulások, megszorítások következnek, azon kívül hatalmi harcok dúlása tombol! Ezért a magyar kártyát még akkor sem tudnák félretenni, ha akarnák.

A magyar ügy Romániában olyan, mint egy mentőöv, amit oda kehet dobni az alásüllyedő politikusoknak, pártoknak, kormánynak. De ugyanakkor egy villámhárító nullapontjához is lehet hasonlítani, amely levezeti a társadalmi feszültségeket!

Bátran kijelenthetjük a tények ismeretében, hogy mi magyarok mentettük meg többször is Romániát a teljes megsemmisüléstől. Ugyanis korabeli történészek szerint például, ha az első világháború után nem kerül a győztes oldalra és nem rabolja ki szisztematikusan Magyarországot és nem kapja meg Erdélyt nagy valószínűséggel darabokra hullott volna, annyira kimerült állapotban létezett!

Még a szövetségesei is megsokallták annak a kegyetlen kapzsiságnak mértékét, amivel saját magát úgymond, kártalanította! Egymást érték a vonatszerelvények, melyek a javakat szállították, hogy a végén már meg sem lehetett számolni a több ezerszámú fuvart, a szenttanúk szerint!

A rablással együtt járt az erőszak is, a gyáva ember pedig veszélyesebb kegyetlensége miatt. Félkatonai alakulatok jártak a román hadsereg előtt vagy után, akik a gyilkosságoktól sem riadtak vissza! Csak egyet említenék: Szentdomokos községben tizenkét ártatlan embert választottak ki találomra és lőttek agyon s maguk sem tudták, hogy miért!

Nem akarok senkit sem rémítgetni, de biztosak lehettük-e abban, hogy alkalomadtán nem ismétlődik újra meg a rettenet?

Miként Cato is beszédeit híres mondásával fejezte be úgy én is gyakran elmondom, amikor szerét ejthetem, hogy a székelységnek össze kell fognia, le kell győznie az évszázados fásultságát és ki kell magának vívnia az önrendelkezést! De még ez sem biztos, mert hiába kötünk bármiféle egyezményt, ha idők múltán a megbízhatatlan fél felrúgja azt és orvul megtámad. Ezért felemlítem, mint megnyugtató megoldást, Tőkés László úr védhatalmi státuszáról szóló javaslatát, amely valamikor akkora nagy felháborodást keltett a román politikában!

Sebők Mihály

4 hozzászólás

  1. Mikulás

    “felemlítem, mint megnyugtató megoldást, Tőkés László úr védhatalmi státuszáról szóló javaslatát, amely valamikor akkora nagy felháborodást keltett a román politikában!”

    Teljesen egyetértek Sebők Mihály úrral. A magyarság védelmét nemzetközi fórum elé kell vinni. Követelni kell, hogy Franciaország, Anglia, Amerika vállaljanak felelősséget a román nép bűneiért és védjék meg a magyarságot, ha már egyszer a Trianon nevű szemétséget ránk kényszerítették.

    Válasz
  2. Gáll Gábor

    A Székelység és a Magyarság NEM engedheti meg azt, hogy széthúzzon! Már e két hozzászolónak is egy közöz ügyet kellett volna, hogy képviseljenek! Tisztelni kellene, mind a két szervezetet/zászlót, mert mind a kettõ a SZÉKELY-MAGYAR NÉP ÜGYÉT KÉPVISELI!!

    Mi, tudjuk, hogy nekünk van Igazunk! Tehát, a siker CSAK idõ kérdése! Mi, türelmesek vagyunk, végezzük a dolgunkat és közben kitartunk minden jogunk mellett!! Nem mondunk le róluk, mert az megillett minket! Az EU-nak kell még odafejlõdnie, hogy ezt belássa (ezáltal Romániában is változásoknak kell, hogy létrejöjjenek)! Mi addig is építjük a környezetünket és tegyünk meg mindent a családért, a szükebb településünkért,…

    Válasz
    • Senkise

      Kedves Gáll Gábor

      Kérem engedjen meg nekem egy lényegtelennek ható de valójában annál fontosabb helyreigazítást-szőrszálhasogatást. Ahogy az EURÓMILLIÓK A MAGYAR KORMÁNYTÓL – KULTURÁLIS KÖZPONT ÉPÜL SEPSISZENTGYÖRGYÖN cikkben 2018-04-03-n 20:25-kor kelt hozzászólásomban is igyekeztem kifejteni, nincs olyan hogy székely ÉS magyar nép.
      Amennyiben elfogadjuk a magyar nemzet, mint fogalom létét, úgy az nem Magyarország lakosságát jelöli, hanem minden magyar embert, ebben a minőségében pedig nem mellérendelő, hanem fölérendelő helyzetben van a székely népcsoporthoz képest, mint jóval nagyobb és tágabb halmaz, mely halmazba a székelység is beletartozik. Úgy gondolom ön sem ebben a formában értette amit írt, mégis azt a látszatot kelti írásában, ezért az félrevezető, sőt megtévesztő lehet másoknak.
      Nyilvánvalóan az emberek többsége megszokásból használja helytelen módon ezen elnevezéseket – míg egyes, magukat másoknál többre tartó és jobbnak gondoló személyek szándékosan – ettől azonban ez a gyakorlat még rendkívül káros és megosztottságot, különállóságot, különbözőséget teremt hosszútávon. Ha a székely néprészt önálló népként, a többségi magyar nép mellett említem – melybe pedig beletartoznak a jászok, palócok, csángók, stb és a székelyek is – azzal gyakorlatilag választóvonalat húzok a kettő közé, a különállóság, az attól való függetlenség látszatát keltve ott, ahol egymásba ágyazódó, szűkebb és tágabb halmazok léteznek csupán. Mint azt tudni, a románok is pont ezzel a módszerrel éltek a közelmúltban, hogy gyengítsék az erdélyi magyarságot… nem hiszem tehát, hogy az ő céljaikat kéne erősítenünk az efféle, látszólag esetleg súlytalannak tűnő pontatlanságokkal.

      Tisztelettel

      Válasz
  3. Rozsnyai László

    Rasszista ország.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.