Lehetett volna ez egy új kezdet, az autonómiáért folyó harc fontos mérföldköve, az újra és újra nekiveselkedés, az elszántság megnyilvánulása, a közös akarat és a benne rejtőző erő felmutatása. Lehetett volna a tegnapi nap az új, az együttműködésen alapuló magyar egység napja, a közös stratégia mentén zajló észszerű munkamegosztás napja az erdélyi magyar pártok és civil szervezetek között, jövőkép felmutatása, a romániai magyar politikum érettségének bizonyítéka, fontos lépés a hitelesség, a kiábrándult, belefásult közösség bizalma visszanyeréséhez vezető úton.
Lett ehelyett hárompárti közös nyilatkozat. Az autonómiaelképzelések összehangolásáról. Az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kimondó, 1992-es kolozsvári nyilatkozat 25. évfordulóján. Az utolsó utáni pillanatokig tartó viták után, határidők nélkül, világos cselekvési terv nélkül – a Krónika értesülései szerint az RMDSZ nyomására maradtak ki a dokumentumból a konkrét lépések, a közös munkacsoportok létrehozása. Ráadásul – bár Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt tájékoztatása szerint a megállapodás kidolgozásába bekapcsolódtak – az aláírók sorából hiányoznak az autonómiamozgalom leghitelesebbnek számító szervezetei, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Itt tartunk tehát az autonómiáért folyó küzdelemben. Az elmúlt időszakban lett egy gerillaakció módjára parlament elé terjesztett autonómiastatútumunk – azzal az ígérettel, hogy a vita során a magyar frakció egésze kiáll majd mellette –, van továbbá egy asztalfiókban lapuló másik autonómiatörvényünk – ez éppen alkotmánymódosításra vár, amire viszont nem sok esély mutatkozik –, és tegnaptól van már egy közös nyilatkozatunk is a három magyar párt elnökei részéről, amelyben az önrendelkezésről szóló elképzelések összehangolását vállalják.
Hogy sok ez vagy kevés, azon lehet vitatkozni, de fölösleges: a Székelyföldön élők számára meglehetősen halovány eredmény ez, hogy finoman fogalmazzunk. Hozzá kell tennünk viszont – és nem csak afféle vigasz gyanánt –, hogy az erdélyi magyar közéleti szereplők megosztottságát ismerve előrelépés az is, ha a három pártelnök egyáltalán egy asztal mellé ül – volt időszak, nem is olyan régen, amikor csak a sajtón keresztül üzengettek egymásnak. Ehhez az állapothoz képest kétségkívül elmozdulás a tegnapi közös nyilatkozat, amelyben valamiféle közös fellépés lehetősége mégiscsak benne rejlik, no meg talán-talán az a szándék is tükröződik, hogy az autonómia témáját ébren tartsák, a román társadalommal pedig párbeszédet kívánnak folytatni – ha mindezt komolyan is veszik, akkor minden bizonnyal látványosabb eredmények is születnek majd.
Erre pedig szükség is van, mert a tegnapi közös nyilatkozat a semminél több ugyan, de az elvártnál kevesebb.
Farcádi Botond / Háromszék