Írásomat mindjárt két székely közmondással kezdeném. Az egyik azt mondja: soha ne tusakodj az időjárásról és feleséged kikapásairól, mivel azt mások rendezik és abba neked beleszólásod nincs! A másik is nagyon elmés, mivel a következőképpen hangzik: soha ne búsulj esőért, gyermekért és hitvány bocskorért, mert azok az nélkül is adódnak!

Lehet, hogy ezelőtt száz vagy ötven évvel beváltak ezek az okoskodások, de mára már hitelességüket veszítették, ha a feleséggel kapcsolatos megállapítás nem is, de az esővel való mindenképpen!

Legkevesebb tíz éve tapasztalom a környékünkön történő éghajlatváltozást és véleményem, de nem csak az enyém, hogy lassan de biztosan haladunk az elsivatagosodás fele! Ez nem túlzás kedves hölgyeim és uraim, ugyanis csak ebben az évben két tavaszi hónapban egyfolytában szélsőségesen meleg napok követték egymást és csak két alkalommal volt részünk gyenge csapadékban. Az évnek abban a szakában, amikor azt tartja a közmondás, hogy: májusi eső aranyat ér! Ha továbbra is ennyi aranyat kapunk, bizony felkopik az állunk!

Na persze lehet öntözni, azt csináljuk, már akinek van lehetősége. Öntözünk estétől reggelig mostanában és sokszor még éjszaka is álmunkban! Öntözünk, habár a víz többe kerül, mint a termék és satnyább a növény, mint rendesen. Ezért esőért imádkozunk! Az Úr nem hallgat meg ugyan, de meteorológusok néha igen, esőt ígérnek, ami nem jön el vagy kilenc csepp esik környékünk határára. Már született is egy közmondás ezzel kapcsolatosan: „Elkerüli, mint Szentegyházát az eső!”

Nem egyszer ez a közmondás beigazolódni látszik, amikor az égtáj minden irányából torlódnak az esőfelhők, körbenyargalják a határt nagy dérrel, dúrral, megáztatva a környéket. Csak fölöttünk süt a nap, mintha egy napsütötte sziget volna a város és környéke!

Szeretném, ha valaki meg tudná magyarázni ezt az időjárás jelenséget, azon belül, hogy szélsőséges. Egy nagyon keveset értek a szakmához, ismerem a helyi esők működési elvét, ami gyerekkorom óta nincs! Amikor volt, akkor olyan egyszerű elven működött, mint ahogy az iskolában tanultuk: az erdők párologtatnak, a pára magasba szállt majd kellő szinten kicsapódott eső formájában és megáztatta a földet. A fenyők felszívták a vizet, amelynek nagy részét újra elpárologtatták és kezdődött élőlről a ciklus!

Olyan egyszerű az egész és mégis valaki vagy valami belerondított ebbe a körforgásba! De egyszer se mi, földön lakó emberek hibásak nem vagyunk, a légáramlat a hibás, a szélsőséges időjárás a hibás, a felettünk szálló repülőgépek! Mert erdő van elég és az se számít, ha egyre vágjuk, mondják hangoskodó és okoskodó emberek!

Visszatérve az időjárás előrejelzésre, ezek a nevezzük szolgáltatásoknak, egyre tapintatlanabbak, mert igaz, hogy ezekről az aszályokról nem ők tehetnek, de arra van gondjuk, hogy ezeket a forró aszályos napokat minden alkalommal, örömmel konferálják be! Szép idő, ragyogó napsütéses idő, napozni, kirándulni való idő. Nem kell félni a csúnya esőtől, örülni kell, mert napjaink élvezetét semmi nem zavarja meg!

Azon egyelőre senki nem aggódik, hogy mi lesz, ha kiégnek vetéseink, kiszáradnak gyümölcsös fáink, kiapadnak kútjaink, patakjaink, folyóink, elpusztulnak halaink, vadaink! Csak egy a cél: „a strandidő!”

Sebők Mihály

1 Comment

  1. Tóducz

    Kedves Sebők úr, fölösleges keseregni, hisz kb. 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok “a strandidő” hiánya miatt pusztultak ki. A modern dinoszauruszok (az emberek), miért ne pusztulhatnának ki a sok és hosszan tartó strandidő miatt.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.