A nemzettudat és belőle fakadó önbizalom, valamint önbecsülés visszaszerzésének alapfeltétele a múlt megismerése, amelyre jó alkalmat kínál a sorsfordító eseményekre való közös emlékezés.

Hiszen nekünk van, amire, és van, akire felemelt fejjel, büszkén visszatekinteni. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének időpontja, március 15-e pedig e dicsőséges évfordulók egyike.

Forradalmat és szabadságharcot emlegetünk a történtekkel kapcsolatban, mert a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásáért és az ország függetlenségének a visszaállításáért folyt a küzdelem. Kezdetben békés eszközökkel, majd a külső és belső erőszak kényszerére fegyverrel is, de mindvégig fenntartva a megegyezés lehetőségét. És nem rajtunk múlott, hogy erre végül nem került sor.

Az emlékezésnek azonban csak akkor van hozadéka, ha megfogalmazzuk a tanulságokat is, melyek legfontosabbika, hogy az igazán nagy célok elérése érdekében eggyé kell kovácsolni a nemzetet. Ezt viszont csak céltudatos, állhatatos, hittel végzett felvilágosító és nevelő munkával lehet megvalósítani. Valamint felelős, megalkuvásmentes és következetes magatartással és politizálással. Olyanok által, akik személyes példát mutatnak áldozatvállalásból és bátorságból.

Csupán így lehetett akkor is elérni, hogy az emberek lelkéből vulkánként törjön fel a lelkesedés a pesti ifjak buzdító szavára. Hogy a népakarat pillanatok alatt elsöpörje az örök időkre megkövülni látszó zsarnokságot. Hogy megteremtse a független, szabad Magyar Hazát, amelyért érdemes élni, de halni is, ha kell. Azt a hazát, amelynek egy emberként kelt védelmére a nemzet. És olyan elkeseredett hősiességgel harcolt érte, hogy a korabeli Európa két legerősebb katonai hatalmának az összefogására volt szükség ahhoz, hogy véget vessenek a magyarok szabadságküzdelmének.

A szabadságharcot vérbe fojtották ugyan, de a szívekben lobogó szabadságvágyat soha sem tudták kioltani, mert folyamatosan táplálták a nemzetükért, hazájukért felelősséget érző és vállaló honfiak egymást követő nemzedékei. Mi pedig már tudjuk, hogy munkájuk, áldozathozataluk nem volt hiábavaló, ugyanis a szabadság eszméje újból és újból diadalmaskodott, és a jövőben is diadalmaskodni fog, ha a lelkekbe van oltva.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

1 Megjegyzés

  1. antal m.

    Igazságosan és tisztességesen megfogalmazottakkal egyet értettem és értek mindig!
    Soha senki ember fia e földön nem kellet volna keseredésbe vagy tévedésbe essen, ha a Hatalmi Vezérek is a világon tisztességesek-igazságosak lennének! DE NEM AZOK!
    Ha Trianonban minden nemzet embere tisztességes és igazságos lett volna, akkor ma nem itt állnánk 1oo év távlatában! Akkortól kezdve, – minden nemzet egymásközt acsarkodnak és gyűlölködnek! EZ SENKINEK NEM HIÁNYZOTT!
    De, arra is rá lehetett jönni-figyelni, hogy azóta is egy elnyomó, nemzet meggyalázó rendszeresség működött minden téren! NA, ENNEK VÉGÉRE KELLENE JÁRNI!
    Egy rendszerességnek,- a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogokra kellene alapoznia!/ Hallottuk ezt EU alap embereitől is a napokban!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.