Forrás: mertutaznijo.cafeblog.hu

Élt egy nép, mely nagy volt és szabad ősidők óta, nem volt rosszabb a többinél, de jobb igen, és büszkébb! Mivel hogy a mindenkori környezet soha nem tűri a büszkét, nagyobbat és nemesebbet azért, hogy az miért nem olyan, mint ő, erkölcstelen, hitszegő, álnok és képmutató? Nem tűrte tehát maga mellett, mint ahogy a törpe nem tűri az óriást, a tudatlan a tudóst, azért harcot indítottak ellene. Sokáig, évszázadokig folyt a harc anélkül, hogy megbonthatták volna e nagyszerű népet!

De környezete nem nyugodott bele a sikertelenségbe, annyira akarta vesztét. Amit nem sikerült nekik vitézséggel, bátorsággal és saját erővel, azt aljassággal, csellel és árulással akartak elérni. Sátáni tanácsért mentek, sátánnal paktáló, fekete mágiákban jártas tudós emberekhez.

– Ismerem ezt a népet, – mondták azok – nem tudtok győzedelmeskedni fölötte, ezért tegyétek barátotokká. Küldjétek azután csatákba magatok helyett, vagy vigyétek magatokkal, de alkalmas pillanatban vonuljatok vissza és hagyjátok őt egyedül a harcok forgatagában! Ne aggódjatok, a harcba veti magát értetek, mert jellemekben és erkölcsökben gazdag lelke van, ha kell, vérét sem kíméli!
– De még ez sem lesz elég ahhoz, hogy legyőzzétek, küldjétek el a legmihasznább, gyávább, alávalóbbakat a fiaitok közül, hogy nősüljenek be közéjük. Küldjétek el az erkölcstelen, parázna és lusta lányaitokat is, hogy vegyüljenek és szüljenek nekik jellemtelen gyáva, pénzsóvár gyermekeket! Akik tovább viszik majd a vérvonalat és ilyenformán rontják majd le e büszke fajt, mint amikor idegen anyagokat kevernek a színarany közé, hogy megszaporítják azt nem számolva a leromlott minőségével!
– De még ez sem lesz elég a győzelemhez, vegyétek el a történelmüket. Hitessétek el velük bármi áron és ravasz módon, hogy ők a törpék és ti vagytok az óriások leszármazottjai! Emeljétek ki és túlozzátok el hiányosságaikat és értékeljétek le szerepüket és esélyeiket. Ha lelküket ekképpen sanyargatjátok, lecsökken önbizalmuk és identitástudatuk meginog!
– De még ez sem lesz elég, érjétek el, hogy a körülöttük élő összes népek gyűlöljék őket! Találjatok ki olyan intrikákat, melyekkel összehergelitek egymással a „divide et impera”elvén!
– De még ez sem lesz elég, érjétek el, hogy belevigyétek egy sikertelen háborúba, amelyben ő veszít a legtöbbet! Miután annyira kimerül, hogy már védekezni nem lesz, képes szabdaljátok fel, gazdag és gyönyörű országát, szorgos kezű népestől, hegyestől-völgyestől erdőstől, mezőstől jó termő szántóstól. Semmi szolga népek kezére adjátok, hogy sanyargassák őket minél kegyetlenebbül!
– De még ez sem lesz elég, mert lelkükben úgy rejtőzik a szabadság utáni harci vágyuk, mint hamu alatt a parázs, mit, ha enyhe fuvallat érint is, képes lángra lobbanni!

Ennek a nagy múltú büszke népnek egyik levágott részéről szól a mese, kiket sebtében összegyűjtött törpe jellemű közösségek, kik hirtelen minden érdem nélkül uralmat nyertek, sanyargattak! Zavaros törvényeket és azokat áthágó rendeleteket hozva ellenük. Tompa eszű vezéreik, hogy népüknek tetszelegjenek megállapították, hogy nincs meg a kellő rend, tisztelet és alázat az ország másodrendű állampolgárai között az őket befogadó felsőbbrendű állampolgárok és vezetők felé! Mivel úton, útfélen tiszteletlenül szellenteni merészelnek, a szent föld területén egyúttal megfertőzve bélgázukkal a levegőt is. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a megoldására kijelöltek egy félreeső völgyet, ahol a környezetre oly káros szellentés műveletét elvégezhetik anélkül, hogy zavarnák az uralkodó nemzet kényes igényeit.

Ezt a völgyet a Szellentők Völgyének nevezték el, és minden alkalommal, mielőtt használatba akarták venni az említett helyet, az említett célra be kellett azt jelenteni a völgy bejáratánál elhelyezett Szellentő felügyelőségen.

Akit pedig a nyilvános helyen és törvénytelenül elkövetett szellentés vétkében érték tetten, azt szigorú büntetésben részesítették! Komoly óvintézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a bűnösségre hajlamos állampolgár ne bírja észrevétlenül „elsüllögtetni” a bélgázt, és ez által átjátszani a törvényt. Erre a célra szolgált egy egyéni méretre gyártott steril gumidugó, amelybe helyet kapott az elmés és miniatűr elektronikus szerkezet. Ennek az volt a rendeltetése, hogy azonnal jelezzen a Szellentő felügyelőségen, ha törvénytelenül ki találták vonni helyéről! Ezt a műveletet csakis a szellentők völgyében lehessen elvégezni.

Kezdetben voltak még heves, majd mérsékelt elégedetlenségek, tiltakozások, de a törvény szigorításával és a fizetett besúgók megduplázásával sikerült elérniük, hogy a nagy múltú nép fiai elfogadják, ha fogcsikorgatva is a nyilvánvaló megaláztatást!

Idők folyamán már szertartásossá vált a dolog, mint egy kávézás, illetve teázás, naponta egyszer munkaidő után leigazoltak a Szellentők völgyének bejáratánál és ki, ki ment a szokásos helyére szellenteni. Nők külön, férfiak külön, gyermekek a nevelők kíséretében.
Ismeretségek, barátságok születtek ezen a helyen, rég nem látott ismerősökkel szaladtak össze és ez örömmel töltötte el őket. A szerelmesek is gyakorta ott adták meg napi találkájukat:

– Remélem, ott leszel szívem a Szellentők völgyének bejáratánál ma este?

De jó barátok, ivócimborák, vagy alkalmi kalandok kedvelői is ugyaninnen indultak a szórakozni!
Újabb szokások is születtek a kényszer szertartások bevezetésével, ha valaki ki akarta fejezni törődését ismerőse iránt így érdeklődött:
– Na, milyen volt a szellentésed drágám?
Vagy:
– Uraim és hölgyeim, mindenkinek jó szellentést kívánok!

Már éppen kezdte elhinni az uralkodó nemzet, hogy megtörte a másodrendűek büszkeségét, és azok kezdtek belenyugodni kisebbségükbe, amikor jött egy új hullám, mint derültégből a villámcsapás. Egy felvilágosodás korszaka, amelyben az elnyomottak ismét nemzeti öntudatukra ébrednek, és valami rejtélyes forrásból származó erő hajtja őket. Kitermelik maguk közül a saját önérzetre ébredő és azt hirdető vezéreiket, akik felvesznek hangzatos neveket, mint például a „Szabadon Szellentők Szövetsége”! Jelszavuk a „szabadság és egyenlőség!”, platformprogramjuk a következő:

– Minden szabad állampolgárnak lehessen ott, úgy és akkor szellenteni, amikor és ahogy jólesik tekintve, hogy egy intim folyamatról van szó, de ugyanakkor az emberi szervezet zavartalan működéséhez elengedhetetlen, időhöz és helyhez ilyen szigorral nem köthető!
Követelésük jogossága és etikussága ellenére, társadalmi villongások robbantak ki úgy, ahogy minden idők minden követelése, amely egyébként a Föld összes humánlényét normális körülmények között megilletné. Olyan ellenséges szintre emelkedett az uralkodó nemzet felháborodása, hogy az országban már polgárháborús hangulat uralkodott!

Talán a Nagy múltú nép félelmetesen határozott kitartása láttán, de legfőképpen külső nyomásra, ahol egyébként a szabadon szellentésnek már évszázados múltja volt! A magukat felsőbbrendűeknek tartók végül is arra döntöttek, hogy megreformálják a vitatott szellentéstszabályzó törvényeket. Tárgyalásokat kezdtek a Szabadon Szellentők Szövetségével, és olyan felemás egyezményeket diktáltak, amelyből nekik származzon előny és a felsőbbrendűségükön se essen csorba! Látszólag engedményeket tettek ugyan, de hosszútávon és ravasz módon az őshonos nép teljes felszámolását célozták meg, mert ugyebár, ha nincs nagy múltú nép, megszűnik a szellentés zavaró ténye is!

Ez nemcsak saját ravaszságuk érdeme volt, hanem a Szabadon Szellentők Szövetségének hathatós tevékenysége is besegített, akiket ajándékokkal és ígéretekkel vesztegettek meg. Például azt a nem mindennapi kiváltságot tudhatták magukénak, hogy beszellenthettek a gőgös kormányzópalota kellős közepébe, amit idáig csak a „Grandok” tehettek meg!
A Szellentők völgyét felszámolták tehát, megszüntetve a helyhez kötött szellentés kényszerét. A közös szellentő helyeket kezdték lebontogatni. Voltak viszont sokat próbált óvatos emberek, vagy nosztalgiára vágyók, akik nem bontották le szellentő helyeiket, hanem használaton kívül is igényt tartottak rá. Azért legtöbben elkerülték a Szellentők völgyét, mint nemzeti önérzetük megalázásának helyét.

– „Végre szabadon szellenthetünk, mi megvetettek, egész nap, és ott, ahol akarunk!”

Évekig ünnepelték még azután az eseményt, határtalan volt az öröm és bizakodás! Sokan, feledve minden megaláztatást, még az uralkodó nemzettel is összeölelkeztek, és testvérnek szólították egymást. Mint utóbb kiderült elhamarkodottan, mert nem telt el hosszú idő, és újra kitörtek az ellentétek. Túl féltékenyeknek bizonyultak az urak, és ebből fakadóan intoleránsak, mondván, hogy mi van, már ezután együtt kell szellentsünk az aljanépekkel? Mert az ország őshonos, és igazi urai mi vagyunk, a győztesek jogán is, és ne szellentsenek az orrunk alá méltatlanok!

Végül is a lángra kapott puskaporos hordó nem robbant fel, a nagy múltú nép türelmének és magasabb szintű gondolkodásának köszönhetően. De az indulatok újra és újra felkorbácsolásához elég volt már nemcsak egy hangos szellentés, hanem annak gyanúja is!
A Szabadon, Szellentők Szövetsége sem tétlenkedett vegyesen tett hol nemzettársaiért, hol saját hatalmának megszilárdításáért, valamint anyagi állapotának emeléséért, mert írva vagyon, hogy a szentek kezei is önmaguk fele hajlanak. Közben okosan vigyázott arra, hogy két lovat nyergeljen egyszerre úgy, hogy földre ne essen! Hogy időközökben, titokban és csak úgy nosztalgiából meg, meg látogassa a Szellentők völgyét. Nyílt titokban tette ezeket a látogatásokat, hogy hívei és követői észrevegyék és kövessék, de azok is kik a szabadon szellentés hitében megroppantak!

Ennek hatására többen kezdték felújítani szellentő helységeiket, annak kultuszát és elhatalmasodott rajtuk a nosztalgia.

– „Nem is volt olyan kibírhatatlan ez a vitatott időszak! – mondták. – Legalább kíméletesebben bántak velünk uraink. Szép idők jártak, barátkoztunk, ismerkedtünk, egymást már a szellentésünkről is megismertük, ennyire soha nem voltunk közel önmagunkhoz! Ha betartottuk a szellentés törvényeit úgy, mint a többit is, nyugodtak lehettük, nem volt bajunk senki emberfiával!”

Amikor mindezekkel szembesültek azok a kevesek, akikben még volt lelkesedés és magukban hordozták népük sorsát, szégyenkezni kezdtek ekkora gyávaság láttán és hallatán. A Szabadon Szellentők Szövetségét okolva új pártot alapítottak a Másképpen Szellentők Pártját, így már két egymást gáncsoló párt tépte szét a nagy múltú népet. De itt sem bírtak megállni, újabb két párt született, a Bátran Szellentők Pártja és a Szellentsünk Együtt Szabadon nevű pártocskák és így már sikerült négyfele szaggatni népüket és a reményt! Mivel nem tudtak megegyezni egymással és a közös ügyüket sem sikerült előbbre vinni, ezért a nép azt mondta: — Régen csak egyfelőlről diktáltak a szellentés dolgában, de mostanra már úgy felszabadítottatok, hogy négyen négyféle módon próbáljátok elhitetni, hogy mi a jó nekünk. Nem tudjuk, kire hallgassunk, ezért elhagyunk benneteket, és visszatérünk oda, ahol voltunk!

Lassan újra megtelt élettel és szellentéssel a völgy, mint hajdanán virágkorában, de most nem éreztek megaláztatást, mint hajdanán, hanem csak megkönnyebbülést, egy hosszú sikertelen harc után. Egy tékozló ökör helyzetébe hozták őket, aki függetlenítette ugyan magát rövid ideig, de hamarosan rájött, hogy szabadságát nem bírja tartalommal kitölteni, ezért alázatosan sündörög vissza gazdájához önként nyújtva nyakát a megszokott járomba!

Akinek szeme van, lássa meg! Akinek füle van, hallja meg! Akinek esze van, fogja fel!

Sebők Mihály

5 hozzászólás

  1. antal m.

    Sorok-soros,- bujasága gyötri!

    Válasz
  2. antal m.

    Nagyon jót szórakoztam a Sebők Mihály mese rovatán.
    Tehát, – az ismerkedéshez hozzá járul a közös szellentés is!
    A közvetlenség rizikó faktor !

    Válasz
    • Sorok-Soros

      Nem csak a szellentes antal m. Allitolag a legjobb baratsagot egy kozos hanyas pecseteli meg legjobban. Legalabb is ezt mondta egy ugyancsak kevely nyaku egyen.

      Válasz
      • Tóducz

        Gusztusos egy ember ön Soros Dzsó.

        Válasz
        • Sorok-Soros

          Nem en, hanem az aki mondta,mert igencsak kevely ember. Elismert harcos az o taboraban.

          Válasz

Hagy egy Válaszot antal m.-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük