Hogy milyen jelentős hatással vannak a mindennapjainkra a múlt eseményei, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés közelgő centenáriuma miként kavarja fel a romániai politika öntudatát.

A maholnap 100 éves esemény háborús hordaléka, erőszakra bujtató hatalmi nyelvezete és érzelmi akusztikája megállíthatatlanul átszövi a jelent, és lassan már minden médiafelületről – amolyan Frankenstein professzor-féle lényként – a sebhelyes, bomlásnak indult randa pofája köszön vissza.

 

A Centenárium Démona eljött legyőzni az amúgy is nyűglődő magyar–román együttélés modern, demokratikus vívmányait.

Az ünnepi múltidézés – amolyan politikai kútmérgezésként – napjainkra már átrendezte a közéletben szorgoskodók politikai prioritásait, és stratégiáikat szintúgy. Hivatkozási alap lett, igazodási pont. Ez lehet az oka annak, hogy a nemzeti liberális pártnak nevezett demokratikus társulat alelnöke a minap azt nyilatkozta, ne merjenek a szociáldemokraták tárgyalni kisebbségi jogokról az RMDSZ politikusaival a közigazgatási törvény kapcsán, mivel az nemzetellenes cselekedetnek minősül, főleg most, mikor fontosabb lenne pl. az egyesülés emlékművének a finanszírozása. Micsoda pompás árukapcsolás! Hiszen mi mástól oszlik a legjobban az együttélés rózsaszín köde, mint a patriotizmusba csomagolt hagyományőrző sovinizmustól.

De a protokolláris keretek között lezajlott minapi magyar–román külügyminiszteri találkozóra is sikerült rászabadítaniuk a Centenárium Démonát. Ugyanis pár nappal a mindkét kormány által méltatott diplomáciai esemény után Marosvásárhely utcáin már tüntetni kényszerül a helyi magyar közösség, és nem nyalókáért, hanem alkotmányos jogaiért. Nyilván a magyar kormány befeszül, a román is replikázik, így pedig az előremutató időszerűség jelentőségét veszti, és minden visszasüllyed a múltidézős, görcsös koreográfiába.

Ráadásként futott még a miccses provokátor is, aki virtuális lakótelepeken, közösségi oldalakon szennyez kétbites történetével. És ezeknek tapsol a román teatrokrácia a készülékek előtt, pedig a Jelennek dedikált haszontalanabb mutatványt még kortárs összművészeti fesztiválon sem látni. Nem unják?

Pozsony János / Székely Hírmondó

3 hozzászólás

  1. Antal m.

    Már pedig ha nem fogják fel józan ésszel a kergeségüket,-saját maguk alatt ássák el a talajt! Szörnyűséges gyülekezetek fertőzik a tért!
    Micsoda pocsékság össze gyüjteni az embereket eszem-iszomra és rázni a zászlókat hol nem is a helye annak. Példa erre Radu Banciu beszéde is a mult este aki nehezen de mérgezet száján ki fejezte, hogy Ő sem ért egyet az ilyen szerű pártos menetekkel!!!?
    Hát, ugyan ezzel most,- nem tévedett!

    Válasz
  2. Tóducz

    Drága Pozsonyi úr, ezek soha se unják hazugságaikat Igazságainak unják egyfolytában!

    Válasz
    • Aszi

      100 év után még mindig a kissebség jogaiért kell harcolni romániában!
      Miért nem lehet szervezni egy országos tiltakozást Gyulafehérvárra hadd lássa a világ hogy hol tartunk!?

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük