Az Erdélyi Magyar Néppárt munkássága egy jó ideje megakadt és nem halad a megalakulásakor elképzelt, betervezett lendülettel. Soós Sándor, a párt egyik alelnöke úgy gondolja, hogy ezen változtatni kell, és vállalja a megmérettetést a párt elnöki tisztségéért a március 23-án Nagyváradon tartandó országos tisztújító küldöttgyűlésen.
Erről és néhány elképzeléséről beszélgettünk Soós Sándorral, a Néppárt alelnökével.
– Tisztelt alelnök úr! Ha valaki vállalja a megmérettetést egy választáson egy elnöki tisztségért, akkor egyértelmű, hogy hibát lát a jelenlegi vezetésben és úgy gondolja, ezeket a hibákat megválasztása esetén orvosolni tudja. Melyek azok a hibák, amelyet a jelenlegi vezetésnek felró?
– Két éve elnökségi tag vagyok, a kezdetek óta részt veszek a párt életében, és átlátom a helyzetét. Úgy vélem, irányt kell váltani. A jelenlegi nemzetpolitikai helyzet miatt ez az út, amelyen most a Néppárt van, az elsorvadáshoz vezethet. Ennél viszont jóval többre vagyunk képesek. Az elmúlt években nem sikerült hatékony belpolitikát folytatni, kevés alkalommal tudtunk kezdeményező szerepet vállalni, kevés tényleges segítséget kaptak a területi szervezetek és sorolhatnám. Az elnökségben nem volt valódi feladatmegosztás, hiányoztak következetesen végigvitt témák és ügyek.
– Gondolom, vannak elképzelései arra nézve, hogy ez ne így legyen a továbbiakban és megválasztása esetén tud is tenni ezen elképzelések kivitelezéséhez. Melyek lennének ezek? Melyek lennének az első lépések?
– Az egyik legfontosabb feladat: a nemzeti oldal egyesítése. Túl vagyunk két olyan önkormányzati választáson – 2012-ben és 2016-ban – amelyeken kiderült, hogy a két ún. kis párt, az MPP és a Néppárt ugyanakkora tábort mozgósít, mint 2008-ban, amikor első alkalommal volt lehetőség az RMDSZ mellett más magyar pártra szavazni. A tények tehát arra mutatnak, hogy ezt a két politikai erőt egymás mellé kell tenni, ezáltal új lendületet nyerhet az építkezés ezen az oldalon. Emellett szeretnék konkrét és elérhető célokat és feladatokat meghatározni az új elnökségben, új módszereket beépíteni a párt belső szervezeti életébe a hatékonyabb kommunikáció érdekében, és szeretnék külön programot indítani a fiatalításra, valamint a közömbös erdélyi magyarok megszólítására.
– Ahogy látom, a jelenlegi elnökség terve is az, hogy az MPP-vel valamilyen szövetséget alakítson ki. Ön ezt elnökként másként tenné?
– Az eddigi közéleti munkám alapján úgy gondolom, hogy a nemzeti oldal egyesítését hitelesen tudom képviselni és meg is tudom valósítani. Az MPP elnökét, Mezei Jánost gyergyószentmiklósi polgármesterként ismertem meg, és évente sikeresen együttműködtünk az EMI-tábor megszervezésében. Önmagában nem ragaszkodom az elnöki tisztségi jelöléshez. Jeleztem, ha van más jelölt, aki változást és fejlődést akar, mint én és a körülöttem csoportosuló fiatalabb nemzedék, akkor őt támogatom. Amit szeretnék vagy elvárok a következő Néppárt-elnöktől: a nemzeti oldal egyesítése, amely az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt szoros együttműködését, szövetségkötését jelenti, és egy hatékony, kezdeményező szerepet felvállaló és az ügyeket következetesen végigvivő országos politizálást.
– Alelnök úr, mi lenne a dolga az egyesített nemzeti oldalnak?
– A Néppárt és a Magyar Polgári Párt nem kell feladja a saját identitását. Jól megférnek egymás mellett, egymást kiegészítik. Ha az együttműködés sikeres lesz, akkor úgyis összenő, ami összetartozik. Kétpillérű politizálást szeretnék: Székelyföldön és Érmelléken autonómista, Közép-Erdélyben és Partiumban pedig transzszilvanista szemléletűt. Figyelembe kell venni a helyi körülményeket: nem ugyanaz a helyzet Székelyudvarhelyen, Kolozsváron vagy Déván. Bukarest és Budapest között a székely és az erdélyi magyar identitást kell erősíteni.
– Ha transzilvanizmusban gondolkodunk, akkor nem lenne jobb a Sabin Gherman vagy Tudor Duica irányvonalat követni és egy román-magyar vegyes pártot alapítani?
– Nagyra tartom és tisztelem az említett személyiségeket, ám a felvidéki Most-Híd példája sokakat elrettent a vegyespárt gondolatától. Egy román transzszilvanista párt akár koalíciós partner is lehetne vegyesen lakott területeken. Mi a következő két hétben abban kell gondolkozzunk, hogy hiteles vezetőket válasszunk a párt élére, és pontos tervekkel elkezdjünk a jövő évi önkormányzati választásra készülni. Ott kell megerősödni!
– Mondjuk, létrejön a két párt közötti együttműködés. Hogyan tovább? Hogyan viszonyulnak az RMDSZ-hez?
– A Néppárt feladata az önrendelkezés elve mentén közösségépítő, nemzetmegtartó stratégiák kidolgozása és azoknak végrehajtása. Ezek mentén a politikai alakulatok által elfogadott nemzeti minimum alapján közös cselekvésre kellene törekedjünk. Amiben lehet és szükséges, abban együttműködni kell, amiben nem, ott lehet versengeni vagy lépéskényszerbe hozni egymást. Az RMDSZ mulasztásaira rá kell mutatni, a rossz döntéseikkel szembesíteni, de önmagában a kritika megfogalmazása nem lehet a Néppárt célja.
– Közösségépítő, nemzetmegtartó lépések kidolgozása. Mire gondol?
– Egy példát mondanék. A Néppárt hálózata mezőgazdasági egyesületeket hozott létre, melyek konferenciákat, képzéseket, vásárokat szerveztek az elmúlt években. A gazdák, akikkel együttműködünk, újult reménnyel dolgozzák meg földjeiket, örülnek a megkeresésnek, a támogatási lehetőségeknek. Tervezni, pályázni, dolgozni kell, és akkor jönnek az eredmények. Ezt vállalom.
– Van elég tapasztalata, csapata a tervek megvalósításához?
– Társaimmal egy új országos ifjúsági szervezetet, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesületét hoztuk létre 2002-ben, melynek alapító elnöke voltam, és tíz évig vezettem. Tudom mivel jár a közösségépítés, és hogyan kell egy szervezetet országosan fenntartani, menedzselni. Tizenkét éve aktív politikai, közéleti tevékenységet folytatok, a Néppárt alapítása óta szervezői és vezetői feladatköröket látok el, két éve az országos elnökségben vagyok. Ismerem helyzetünket, ismerem a csapatunkat, tudom, mire vagyunk képesek, és kikre lehet számítani. A váltást támogató csapat egyre nő, több területi küldöttgyűlés megszavazta a jelölésemet.
– A Néppárt ifjúsági szervezete, a MINTA egyre jobban szerepel a közéletben. Gondolt arra, hogy onnan frissítse új emberekkel, fiatalokkal a pártot?
– A Minta önálló arculattal rendelkezik, és mivel a párt kebelén jött létre, egyértelműen számítok a munkájukra. Igen, kell fiatalítani, de ezt nem évszámokban, életkorban mérem, hanem gondolkodásmódban, tettrekészségben és kreatív, új ötletek megvalósításában. Én is hiányolom a közéletből a jó vezetőket, és ehhez a fiatalabb nemzedék rendszeres és tudatos képzésére van szükség.
– Végszóként, mire számít az elnökválasztást megelőző kampányban?
– Remélem, hogy tiszta lapokkal készülünk mindannyian a tisztújításra. Én nem személyeskednék, s nem szeretném a belső vitákat, egyéni konfliktusokat kiteregetni. Nyíltan elmondom párton belül, ahogy eddig is tettem, hogy mit szeretnék, és gyűjtöm hozzá a támogatókat. Ez a kampány velejárója. Teszem a dolgom meggyőződésem szerint.
Tókos Levente