Sepsiszentgyörgy / Fotó: visitharomszek.ro

Van újabban egy amolyan európaias, nagyvárosias arca Sepsiszentgyörgynek: ezt mutatta például csütörtök este, amikor a Sepsi-SIC női kosárlabdacsapat a továbbjutásért harcolt a szlovákiai Pöstyén ellen az Európa-kupában.

A város Csíkszereda felőli bejáratánál a hatalmas aréna fénylik, parkolójában a több száz gépkocsival, bent pedig kétségkívül nemzetközi szintű mérkőzés zajlik, egyként dobban a közönség szíve, zúg a biztatás, a taps a legfrissebb statisztikák szerint a kontinens legjobb 50 csapata közé felzárkózó Sepsi-SIC-nek, hogy aztán a meccs végén a több mint kétezer néző együtt énekelje a székely himnuszt: otthon vagyunk Európában is.

A modern csarnok, az immár nemzetközi szinten is komoly játékerőt képviselő csapat, a lányokat mindenhova elkísérő, sportszerűségből, lelkesedésből példamutató szurkológárda együtt olyan hangulatot áraszt, olyan benyomást kelt, mintha egyre inkább Európa és a világ jobbik feléhez tartoznánk.

Hogy aztán másnap reggel visszazökkenjünk a sivár romániai valóságba. Mert bár jelszavaikban talán egy fokkal visszafogottabban, mint a korábbi években – legalábbis a Kifelé a magyarokkal az országból rigmus ezúttal nem csendült fel, bizonyára igen szigorú hatósági tiltás nyomán –, de ismét csak idegenből érkezett szélsőségesek üvöltötték fel a város központját péntek reggel, december elsején.

Az Új Jobboldal neonáci szervezet sepsiszentgyörgyi kiruccanása lassan megszokottá, unalmassá kezd válni: az előző alkalmaktól eltérően jobb belátásra tértek, s nem voltak jelen a kesztyűt felvenni óhajtó, tiltakozó magyar fiatalok, bámészkodók is alig – a csendőrök gyűrűjében Nagy-Romániát éltető, Avram Iancut megidéző, kirekesztő jelszavakat ordító szélsőségesek látványa (többen maszkkal takarták el arcukat) azonban még talán az ünnepelő románokat is zavarta. Sepsiszentgyörgy péntek délelőtti arca méltóságteljesnek, ünnepinek, európainak a legkevésbé sem nevezhető – öröm az ürömben, hogy ebben nem a város lakói, hanem az idegenből érkezettek a vétkesek.

És végül vasárnap este, a hagyományossá vált adventi gyertyagyújtás bensőséges hangulata a több száz családdal, kisgyermekekkel, idősekkel a főtéren, az adventi koszorú, a gyertyák fénye, a közösség ünnepe. Az élő város, az élhető város, az otthonunk. Amelyet messziről jött idegenek minden igyekezetük ellenére sem tudnak megváltoztatni. Amely olyanná lesz, amilyenné tesszük mi, az itt élők.

Farcádi Botond / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.