A Vásárhelyi Forgatag ereje

Mezőségi táncok – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Harangvirág tánccsoportja Fotó: forgatag.ro

Mindkét, a székelyföldiek számára fontos Vásárhelyen a hét végén csúcsosodott a közösségerősítő városünnep: mind a marosszékiek forgataga, mind a kézdiszékiek sokadalma azt jelzi, az ott élők otthon szeretnék érezni magukat saját térségükben. Szórakozva, kulturális és sporteseményeknek örülve, egymásra találva.

Ám míg Kézdivásárhelyen – hasonlóan Sepsiszentgyörgyhöz − a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy nyárutón az Őszi Sokadalom színes programjainak örülhetnek a céhes város lakói, Marosvásárhelyen – hasonlóan Kolozsvárhoz, ahol korábban ért véget a Magyar Napok rendezvénysorozata − nagy eredmény, hogy megszülethetett, gyökeret ereszthetett és a kultúra hajlékává válhatott a Vásárhelyi Forgatag.

Bizonyítja azt is, az egykori székely fővárosban élő magyaroknak − és nem csupán − szükségük van közösségi élményre, tartalmas együttlétre. Szükségük van arra, hogy egymásra találva felülkerekedjenek az elmúlt negyedszázad megpróbáltatásain, s önmaguknak és a világnak is megmutathassák: a marosvásárhelyi magyarok élnek, élni akarnak. Hogy láttathassák – például −, a Teleki Téka nem csupán jelentős könyvtár, hanem patinás udvara ilyenkor nyitott a zenét, irodalmat keresők előtt.

Nem jelentéktelen, hogy a sokféle színes kavalkádot magába tömörítő marosvásárhelyi rendezvény nyitányán szervezők, politikusok álltak egymás mellé, s szavaik az oly sokat emlegetett, ám gyakran csak remélt összefogás iránti igényt is tükrözték. Mert ha valakik tudhatják, hát a marosvásárhelyiek ismerik, mit eredményez, amikor nincs nemzeti minimum.

Portik Vilmos és Soós Zoltán főszervezők most azt rögzítették: a rendezvény lényege, hogy egy asztalhoz tudnak ülni sokan, sokfélék, illetve ez a legfontosabb ünnep a marosvásárhelyi magyarság életében. Kelemen Hunor szerint Marosvásárhelynek a kultúrában, a gazdaságban és a társadalmi folyamatokban is vissza kell szereznie azt a centrumszerepet, amellyel egykor a tágabb régiójában rendelkezett. Biró Zsolt gratulált a szervezőknek, akik a kishitűséget félretéve indították útjára a forgatagot, erősítésként abban városban, ahol a magyar közösség tagjait másodrendűnek tekintik.

Toró T. Tibor kijelentette, Marosvásárhely mindig is a büszke, megátalkodott lokálpatrióta városlakók központja volt: értékteremtő, értékmegtartó, értékmentő.
A mostani vásárhelyi példa, még ha nem is túl látványos, mégis azt sugallja, megérne néhány próbálkozást, hogy az RMDSZ, az MPP és az EMNP politikusai konszenzusteremtéssel próbálkozzanak máskor, más ügyekben is.

Mindenkor lehet mondani jó hangzatosakat, önkormányzati képviselők akár egymás torkát is szorongathatják, mint legutóbb Bihar megyében, de ezzel nem oldódnak meg zűrös közösségi ügyeink.

A Vásárhelyi Forgatag azt is üzeni, a megteremtéséhez használt erőforrásokat Erdély-szerte működtetni kellene, a hétköznapokban is. S nekünk, háromszékieknek nem csupán szurkolnunk érdemes, de segítenünk is kell abban, hogy Marosvásárhely újra magára találjon.

Mózes László / Háromszék

1 Megjegyzés

  1. Tóducz

    Ezt a szép, pozitív, megható, “szeressük egymást gyerekek” és tanuljunk egymástól c. cikket nem szeretném ünneprontani, de ezek a forgatagok egyféle modern homogenizációs probálkozások, mint egykor a “cantarea” Marosvásárhely és a marosvásárhelyi “dácsiáda”. A másik vásárhelyen (a kézdin), külön rendeztek maguknak forgatagot a romákok,, ők nem felvegyülni szeretnének az őshonos székely-magyar közegben, hanem önálló romák rablók szeretnének maradni a forgatagokban is. (A beolvasztó közössködik, a beolvasztani való pedig védekezik a beolvasztás ellen, ha meg szeretne maradni beolvaszthatatlanak!) A romákoktól politikai és helyezkedési téren sokat tanulhatunk. Mi állandóan megfelelési kényszerben cselekszünk és kényszerünkhöz gyártunk filozófiákat, újságcikkeket, stb.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük