A sajtószabadság korlátozását célzó és megtorló törvénynek minősítette a párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül főtitkára, Christophe Deloire az Országgyűlés által Magyarországon nemrég meghozott jogszabályt, amely a veszélyhelyzet időszakára öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja a hamis információk terjesztőit.
Meghökkentő és megdöbbentő kijelentés ez egy nemzetközi újságírói szervezet vezetőjétől, akinek nem a hazugságterjesztők felmentésén és azokat számon kérők elmarasztalásán kellene ügyködnie, hanem eme gyakorlat felszámolásán. Az újságírói hivatás írott és íratlan szabályai szerint ugyanis a hiteles tudósítás alapvető követelmény. Még akkor is, ha a látható és láthatatlan áldemokratikus hatalomnak ettől borsózik a háta, és mindent elkövet, hogy megakadályozza. Nem véletlenül, hiszen ennek a tevékenységnek közvélemény-formáló ereje és ennél fogva társadalomalakító szerepe van.
A médialakájok azonban nem riadnak vissza a tudatos ferdítéstől, valótlanságok terjesztésétől, befeketítéstől és rágalmazástól sem. Kenyéradóik és irányítóik ugyanis jól tudják, hogy emberi hiszékenységünk és befolyásolhatóságunk okán a kitartóan ismételt hazugság a tudatunkban egy idő után valósággá válik. Így nem csak szomorú, hanem egyben aggasztó is, hogy a hivatásos félrevezetők sorába a nagy befolyással rendelkező CNN hírtelevízió vagy a Washington Post is beállt.
Nekünk, erdélyi magyaroknak ugyanis sajnos a saját bőrünkön is volt alkalmunk megtapasztalni, hogy az álhírek megrendelésre történő terjesztése milyen súlyos következményekkel járhat. Gondoljunk csak Marosvásárhely fekete márciusára, amelynek előkészítésében a média fő szerepet játszott, amint az áldozatok bűnössé való átminősítésében is. Vagy a két ártatlan kézdivásárhelyi férfi terroristaként való megbélyegzésében, illetve az Úz-völgyi magyar katonai temető meggyalázásában. Kötelességünk tehát küzdeni e gyakorlat ellen. Ennek leghatásosabb eszköze pedig a leleplezés.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó