Ahogy ők látjákA Magyar Írószövetség kezdeményezésére 2018 óta Jókai Mór születésnapja (1825. február 18.) a magyar széppróza napja, mely alkalomból neves székelyföldi alkotók részvételével irodalmi estet szerveztek a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében.

Bogdán László, Farkas Árpád, Ferenczes István és Király László beszélgetőtársa Lövétei Lázár László költő, író, műfordító volt. A vendégeket és közönséget házigazdai minőségben Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte.

Mikor kezdődött és melyek voltak a magyar prózával kapcsolatos élményeik? – tette fel a társalgást elindítani hivatott, és regévé nemesülő visszaemlékezésre is alkalmat teremtő kérdést Lövétei Lázár László a meghívottaknak. És egyúttal arra kérte őket, nevezzék meg azt az írót, aki születésének időpontjára tették volna ezt a jeles napot. A válaszok régmúlt idők olvasmányélményeit hívták elő a feledés homályából, és az is kiderült, hogy ezek egy életre szólnak. Ugyanakkor rávilágítottak a magyar szépirodalom gazdagságára is.

Király László (Sóvárad, 1943) író, költő alig volt 10 esztendős, amikor Kós Károly Varjúnemzettség című történelmi regényének a fel- és elolvasása közben rádöbbent a műfaj felhajtó erejére. A könyv tartalma, valamint az iránta megnyilvánuló kiemelkedő érdeklődés öröme ugyanis mélyen bevésődött a lelkébe, és irányt szabott további lépteinek. Ez volt a forrása a későbbiekben belőle feltörő íráskényszernek is, amelynek hatására már 13 éves korában tollat ragadott. Első karcolatát a katonaságnál vetette papírra. Így Jókai nagyságának elismerése mellett, ő a Kós Károly születéséhez kötötte volna a magyar széppróza napját.

Bogdán László (Sepsiszentgyörgy, 1948) író, költő, újságíró az első kérdésen átsiklott, de elmondta, nagyra értékeli Jókai több mint 114 kötetnyi szépprózáját, amelyekből százat már 13–14 éves korában kiolvasott. Mint ahogy a Mikszáth Kálmánét (1847 – 1910) vagy általa az elmúlt évezred utolsó évtizedei egyik legjelentősebb magyar prózaírójának tartott Mészöly Miklósét (1921–2001) is, de végül mégis Jókai mellett döntött.

Farkas Árpád (Siménfalva, 1944) költő, író, műfordító meghatározó olvasmányélménye szintén korai gyermekkorához fűződik. Ekkor ismerkedett meg ugyanis Gárdonyi Géza (1863–1922) regényeivel, ezért érzelmileg szorosan kötődik ezekhez. Jókai születésnapját azonban meghagyná annak, aminek meghatározták. Első prózai művét egyetemistaként írta, és olvastán a retteget kritikus, Szőcs István azt javasolta, a jövőben csak ezzel a műfajjal próbálkozzon.

Ferenczes István (Csíkpálfalva, 1945) költő, író, újságíró szintén kihagyta az első kérdésre adandó választ. Elmondta viszont, hogy elemi iskolás korában fedezte fel Jókai regényeinek csodálatos világát, amelynek emléke benne most is élénken él. Így a magyar széppróza napját ő is az írófejedelem születésének időpontjára tette volna, ha rajta múlik.

A továbbiakban szó esett még a próza- és versírás módozatairól, valamint a jelen lévő szerzők frissen kiadott vagy éppen arra váró műveiről. A hosszúra nyúlt, de végig tartalmas est egy-egy mű szerzője általi felolvasásával ért véget.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

1 Megjegyzés

  1. TÓDUCZ

    Azért az elegánsan kicselezett első kérdésre adott “válaszon” kívül, volt még megmosolyogni való konfesszió: 13 éves korában tollat ragadott, de első karcolatát a katonaságnál vetette papira.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük