Ha fontos az Imádság Háza, akkor azt féltjük, szeretjük, óvjuk, mondja Millisits Máté, Podmaniczky-díjas művészettörténész, új- és legújabbkori történeti muzeológus, aki népszerű városnéző túráival, emléksétáival minél több ember figyelmét igyekszik felhívni épített örökségünkre.
Egy önről szóló cikkben épületmisszionáriusnak nevezték, mivel szívügye az épületek, mindenekelőtt templomok, múltjának feltérképezése, védelme, a róluk szóló ismeretterjesztés. Ennek keretében városnéző túrákat, emléksétákat szervez, akár kerékpáron is. Hogyan kell elképzelni egy-egy ilyen emléksétát?
Az elmúlt évtizedekben lehetőségem nyílt rá, hogy a séták mellett különböző közlekedési eszközök (kerékpár, hajó) segítségével emlékutakat szervezzek. Minden ilyen alkalom célja, hogy minél több embert vonjon be az ismert, megszokott átadás mellett a közös emlékezésbe. Budapesten a Budapesti Városvédő Egyesület egy-egy szakmai csoportja rendezésében tartottunk többek között Hajós Alfréd-emléknapot, vagy Lechner Ödön-kerékpáros túrát.
Másképpen tekint egy közép-európai ember a templomra, mint egy nyugat-európai? A különböző településtípuson élő emberekre is érvényes lehet ez?
A Közép-Európán belül is különböző településtípuson élő emberek másképpen viszonyulnak lelkükben egy-egy felekezet templomához. Nagyon más az érzelmi kötödése, egy kicsi faluban lakó földmívesnek, egy kisváros gyári dolgozójának, és még inkább más egy fővárosban élő hivatalnoknak. Míg az első mindennap többször hallja a harangszót, addig a városi polgár csak akkor, ha ő meg közel él a templomhoz. Talán ez lehet az igazi hívó szó, közel lenni az Ige Házához, és így már az is mindegy, hogy Európa melyik részén élő keresztényről van szó, ha fontos az Imádság Háza, akkor azt féltjük, szeretjük, óvjuk!
Számos vándorkiállítást szervezett. Miért tartja fontosnak a református művelődéstörténet gyülekezeti közegben való megismertetését?
A vándorkiállítások célja, hogy felhívja a magyar protestáns egyháztörténet értékeire, úgy hogy a látogató a tárlatokon bemutatott értékeket magáénak érezze.
Egy alkalommal a budapesti fasori református templomot nevezte az európai protestáns templomépítészet csúcsának, úgy iparművészeti, mint művészettörténeti szempontból. Mely református istenházák kerülnének még a képzeletbeli dobogóra?
A fasori református templom mellett, a képzeletbeli dobogóra nem egy-egy épületet helyeznék, hanem építészi életműveket, így a nagyváradi születésű Szeghalmy Bálint (1889-1963) szakrális munkásságát és Petz Samunak (1854-1922) a magyar protestáns templomépítészetet alaprajzaiban megújító Istenházait.
Mit érez a művészettörténész, amikor mostanság a hírekben lángoló templomokat lát vagy éppen feltüzelt aktivisták által meggyalázott és ledöntött szobrokat?
Mély és őszinte szomorúságot, és tehetlenséget, hiszen mindez azt jelzi, ezeket az értéket nem lehet, nem tudtuk megvédeni. Egy határokon átívelő összefogás segíthetne.
A Pákh Imre magángyűjteményére alapuló Munkácsy Hatvanban című vándorkiállításon az ön tárlatvezetése a Munkácsy-jelenséget igyekszik megértetni a látogatóval. Ön szerint mi a festőgéniusz titka?
Munkácsy titka, hogy a művész úgy rejt el „többrétegű” szimbolikus utalásokat – különösen igaz ez a vallásos festményeire – , hogy ezeket „a lepel alatt lévő jeleket” csak azok értik, akik elég időt szánnak a festő által megfestett jelképek értelmezésére.
Tárlatvezetése arra is felhívja a figyelmet, hogy Munkácsy a hírnevével többet tett Magyarország imázsáért, mint amennyit más országok drága propagandával próbáltak elérni. Mondana erre példát?
Munkácsy egyik utolsó monumentális alkotása a Honfoglalás, amelyet 1890 első felében festett, ezt a grandiózus művét Franciországban kicsinyítve, papírnyomatként ajándékdobozokra ráhelyezve terjesztették. Tehát a párizsi nagypolgárság a huszadik század hajnalán egymást úgy ajándékozta meg, hogy a csomagoláson Árpád vezért láthatták büszkén ülve fehér lován.
Fábián Tibor
[box] Millisits Máté:
ELTE BTK művészettörténész (2005), új- és legújabbkori történeti muzeológus (2007) diploma, művelődéstörténet doktori abszolutórium (2012). A Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke, a Város- és Faluvédők Szövetsége titkára, az MTK Brüll Alfréd Hagyományőrző Egyesület alelnöke, a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület elnöke, a Hatvany Lajos Múzeum munkatársa. A Budapest-Északi Református Egyházmegye gyűjteményi előadója, a Dunamelléki Református Református Egyházkerület gyűjteményi bizottságának tagja, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának póttagja.[/box]