Az igazság kiderüléséért és győzelméért, valamint a feketehalmi börtönben ártatlanul sínylődő Beke István és Szőcs Zoltán mielőbbi szabadon bocsátásáért fohászkodtak vasárnap este a Kézdivásárhely református templomában tartott ökumenikus istentiszteleten.
A város, Háromszék és Csíkszereda közösségi felelősségtudattal megáldott polgárain kívül jelen voltak az elítéltek családtagjai is.
A rendezvény fő szónoka és igehirdetője Biró Erika szörcsei református lelkipásztor kellett volna legyen, de az őt ért sajnálatos baleset miatt nem tudott eleget tenni eme nemes kötelességének. Papírra vetett gondolatai a házigazda szerepét betöltő Beder Imre református tiszteletes tolmácsolásában így is elhangzottak. „A megalkuvások ideje lejárt”, ezért István és Zoltán „egy emberileg szinte esélytelen küzdelemben” szembeszálltak a „korrupt, hazug és törvényeket be nem tartó hatalommal. De Isten kezében vagyunk, és sokan ezt kihagyják a számításból.” Pedig Ő volt az óriást legyőző „történetbeli Dávid pajzsa, ereje és védelmezője is” – írta többek között.
„Jézus tudja, hogy mit jelent a börtön, és mit jelent rabságban lenni ártatlanul azért, mert kiállunk valamiért, és azonosítja magát a rácsok mögött szenvedőkkel. De aki Beke Istvánhoz és Szőcs Zoltánhoz hasonlóan magában hordozza a lelki szabadságot, az ott is szabad, mert a testet be lehet börtönözni, a lelket azonban nem” – mutatott rá Hajlák Attila István imecsfalvi plébános.
Végh Nimród sepsiszentgyörgyi evangélikus lelkész szerint Beke István és Szőcs Zoltán – és velük együtt mi is – már évek óta éheznek és szomjaznak az igazságra. Néha ugyanis éppen ott történnek a legnagyobb igazságtalanságok, ahol az igazságot hirdetik, és ennek ők is áldozatul estek. Az igazság azonban előbb-utóbb mindig győzedelmeskedik.
„Szinte hihetetlen, hogy az igazságos Isten napja alatt és szeme láttára a kézdivásárhelyi fiatalokkal mindez előfordulhatott. És mégis megtörtént, a hatalom, az állami gépezet ellenünk gyakorolt terrorizmusa következtében. Ezzel pedig tulajdonképpen nem is őket, hanem rajtuk keresztül minket akartak megfélemlíteni és rettegésben tartani. Rajtuk keresztül akartak bennünk félelmet kelteni, hogy ne merjünk megszólalni, ne merjünk egymás szemébe nézni és kezet nyújtani. Mindezt pedig azért teszik, hogy ily módon elvándorlásra kényszerítsenek. De ennek ellenére mi a kézdivásárhelyi fiúkkal együtt ki kell húzzuk magunkat, és helyt kell álljunk. Hiszen akinek igaza van, az nem fél, és van ereje kivárni, hogy az isteni gondviselés ezt érvényesítse” – fogalmazott a tőle megszokottnál is erőteljesebben a szókimondásáról híres Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkipásztor.
A Szózat és himnuszaink közös eléneklése után az egybegyűltek lélekben megerősödve és az áldozatokkal összeforrva hagyták el Isten hajlékát.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó