Barót központja. Hecser László felvétele

Barót tanácsa kedden tartott ülésén a napirendet követően került szóba az a világhálón terjedő petíciókezdeményezés, amely a felszámolás alatt lévő oltszemi gyermekotthonból származó árvák és szociálisan hátrányos családokból származó gyerekek számára épülő családi házak ellen indult.

A városvezetés és a tanácstagok döntő többsége a gyermekek befogadása mellett foglalt állást, de olyan, kevésbé hangosan elmondott véleményt is megfogalmaztak, amely ellenük szólt.

A legnagyobb közösségi oldalon elérhető folyamodvány szerzői szerint a baróti általános iskola tanterem- és udvartérhiánnyal küzd, pedagógusai nincsenek szakmailag felkészülve az Oltszemről érkező gyermekek fogadására, ezért „felelőtlenség volna ezeket a sajátos nevelési igényeket olyan közegbe hozni, ahol nem a szükségleteiknek megfelelő lehetőséget nyújtanák nekik”. Végszóként Barót tanácsától azt kérik, ne társuljanak a Megyei Gyerekjogvédelmi Igazgatóság és a SERA Alapítvány közös projektjéhez, találjanak számukra megoldást máshol.

A kérdést, hogy mi a városházának az álláspontja az ügyben, Bíró Béla, az RMDSZ-frakció köpeci önkormányzati képviselője vetette fel. Lázár-Kiss Barna András polgármester értetlenségét fejezte ki a petíció elindításával kapcsolatosan: az elmúlt években többször is szóba került a két családi ház építése, a megyei és a helyi tanácsban is politikai színezettől függetlenül mindenki támogatta azokat, a baróti közéletben sem keltett visszatetszést, most mégis akad néhány ember, aki indulatosan próbálja a kérdést megközelíteni. Mint mondotta, nem érti a szerzők érvelését, hiszen az Oltszemről érkezők a baróti gyermekektől szinte teljesen elkülönülnek majd, a meteorológiai állomás, valamint az állatorvosi rendelő mellett épülő családi házakban legtöbb tizenhat-tizenhat gyermeket fognak nevelni, s nem a meglévő osztályokat egészítik ki velük, hanem a speciális igényeiket értő tanárokkal fognak tanulni, sőt, az is megtörténhet, hogy teljesen különálló épületben kapnak helyet.

A folyamodvány mögötti settenkedőket – mert egyelőre névtelenül cselekszenek – azért is nehéz megérteni, mert a családi házakkal együtt legalább tíz-tizenöt munkahely is létrejön, és szolgáltatásokat fognak igénybe venni.

Az meglehet – ismerte el Lázár-Kiss Barna András –, hogy a kezdet kezdetén a gyermekek igényei miatt a tanárok zöme máshonnan fog érkezni, de meggyőződése, hogy a már dolgozó pedagógusok vagy a hazaköltözni szándékozó fiatalok közül szép számban lesznek olyanok, akik hivatástudatból vagy a tizenöt százalékkal magasabb bérért vállalják a szakosodást ahhoz, hogy az enyhén sérült gyermekkel is foglalkozhassanak. Baróton hagyománya van a speciális gyermekek befogadásának – mondotta a polgármester: van már egy régóta sikeresen működő családi ház, a Laura-ház nemcsak helyi, hanem Erdővidék minden szegletéből érkező sérült és fogyatékos gyermek nevelését-tanítását vállalja, és ott van még a nappali foglalkoztató-központ is – most mégis gondot jelent néhány fiatal. „A petíciót szervezőktől csak azt kérem, az aláíróíveken legyen telefonszám is, ugyanis célom az, hogy mindegyik aláírót fel fogom hívni – ha egy hetembe is telik –, s megkérdem, tudja-e, hogy mihez adta nevét. Mert nem hiszem, hogy tisztában vannak azzal” – mondotta.

Nagy István független tanácstag is a gyermekek mellett foglalt állást. Mint mondotta, általában jó oka van arra, hogy kétkedve fogadja az olyan társulásokat, amelyben valamilyen módon a megyei tanács is érintett, de ez esetben gyermekekről van szó, akik megérdemlik, hogy a társadalomtól esélyt kapjanak a normális életre és a beilleszkedésre. Szerinte a barótiaknak befogadóknak kell lenniük, s követniük Csaba testvér példáját, aki gyermekek ezreit karolta fel, és nevelte becsületes magyar emberekké.

Dimény László néppárti önkormányzati képviselő kételkedését fejezte ki, hogy ebből a történetből a város jól jöhet ki: úgy vélte, a felnőtt gyermekek nem fognak elmenni, hanem Baróton akarnak majd maradni, s akkor a városházának kell valamilyen módon megélhetést biztosítania számukra. A polgármester szerint egészen biztos, nem kell számolniuk azzal, hogy „a város nyakán maradnak”, hiszen nincs olyan kötelezettségük, hogy bárkinek is munkát kellene adniuk, amúgy a tapasztalat azt mutatja, a családi házban felnövők általában oda mennek, ahol családtagjaik élnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban: Oltszemen évtizedek óta működik az intézmény, gyerekek ezrei nőttek ott fel, mégsem ugrott meg a népesedési statisztika. Incze István, Bíró Béla és Pál-Szilágyi Zoltán RMDSZ-es tanácstagok is a gyermekek érdekében szólaltak fel, és ígérték, minden tőlük telhető módon segíteni fogják, hogy Baróton az emberségesség győzzön.

Hecser László / Háromszék