Barót központja. Hecser László felvétele

Barót tanácsa kedden tartott ülésén a napirendet követően került szóba az a világhálón terjedő petíciókezdeményezés, amely a felszámolás alatt lévő oltszemi gyermekotthonból származó árvák és szociálisan hátrányos családokból származó gyerekek számára épülő családi házak ellen indult.

A városvezetés és a tanácstagok döntő többsége a gyermekek befogadása mellett foglalt állást, de olyan, kevésbé hangosan elmondott véleményt is megfogalmaztak, amely ellenük szólt.

A legnagyobb közösségi oldalon elérhető folyamodvány szerzői szerint a baróti általános iskola tanterem- és udvartérhiánnyal küzd, pedagógusai nincsenek szakmailag felkészülve az Oltszemről érkező gyermekek fogadására, ezért „felelőtlenség volna ezeket a sajátos nevelési igényeket olyan közegbe hozni, ahol nem a szükségleteiknek megfelelő lehetőséget nyújtanák nekik”. Végszóként Barót tanácsától azt kérik, ne társuljanak a Megyei Gyerekjogvédelmi Igazgatóság és a SERA Alapítvány közös projektjéhez, találjanak számukra megoldást máshol.

A kérdést, hogy mi a városházának az álláspontja az ügyben, Bíró Béla, az RMDSZ-frakció köpeci önkormányzati képviselője vetette fel. Lázár-Kiss Barna András polgármester értetlenségét fejezte ki a petíció elindításával kapcsolatosan: az elmúlt években többször is szóba került a két családi ház építése, a megyei és a helyi tanácsban is politikai színezettől függetlenül mindenki támogatta azokat, a baróti közéletben sem keltett visszatetszést, most mégis akad néhány ember, aki indulatosan próbálja a kérdést megközelíteni. Mint mondotta, nem érti a szerzők érvelését, hiszen az Oltszemről érkezők a baróti gyermekektől szinte teljesen elkülönülnek majd, a meteorológiai állomás, valamint az állatorvosi rendelő mellett épülő családi házakban legtöbb tizenhat-tizenhat gyermeket fognak nevelni, s nem a meglévő osztályokat egészítik ki velük, hanem a speciális igényeiket értő tanárokkal fognak tanulni, sőt, az is megtörténhet, hogy teljesen különálló épületben kapnak helyet.

A folyamodvány mögötti settenkedőket – mert egyelőre névtelenül cselekszenek – azért is nehéz megérteni, mert a családi házakkal együtt legalább tíz-tizenöt munkahely is létrejön, és szolgáltatásokat fognak igénybe venni.

Az meglehet – ismerte el Lázár-Kiss Barna András –, hogy a kezdet kezdetén a gyermekek igényei miatt a tanárok zöme máshonnan fog érkezni, de meggyőződése, hogy a már dolgozó pedagógusok vagy a hazaköltözni szándékozó fiatalok közül szép számban lesznek olyanok, akik hivatástudatból vagy a tizenöt százalékkal magasabb bérért vállalják a szakosodást ahhoz, hogy az enyhén sérült gyermekkel is foglalkozhassanak. Baróton hagyománya van a speciális gyermekek befogadásának – mondotta a polgármester: van már egy régóta sikeresen működő családi ház, a Laura-ház nemcsak helyi, hanem Erdővidék minden szegletéből érkező sérült és fogyatékos gyermek nevelését-tanítását vállalja, és ott van még a nappali foglalkoztató-központ is – most mégis gondot jelent néhány fiatal. „A petíciót szervezőktől csak azt kérem, az aláíróíveken legyen telefonszám is, ugyanis célom az, hogy mindegyik aláírót fel fogom hívni – ha egy hetembe is telik –, s megkérdem, tudja-e, hogy mihez adta nevét. Mert nem hiszem, hogy tisztában vannak azzal” – mondotta.

Nagy István független tanácstag is a gyermekek mellett foglalt állást. Mint mondotta, általában jó oka van arra, hogy kétkedve fogadja az olyan társulásokat, amelyben valamilyen módon a megyei tanács is érintett, de ez esetben gyermekekről van szó, akik megérdemlik, hogy a társadalomtól esélyt kapjanak a normális életre és a beilleszkedésre. Szerinte a barótiaknak befogadóknak kell lenniük, s követniük Csaba testvér példáját, aki gyermekek ezreit karolta fel, és nevelte becsületes magyar emberekké.

Dimény László néppárti önkormányzati képviselő kételkedését fejezte ki, hogy ebből a történetből a város jól jöhet ki: úgy vélte, a felnőtt gyermekek nem fognak elmenni, hanem Baróton akarnak majd maradni, s akkor a városházának kell valamilyen módon megélhetést biztosítania számukra. A polgármester szerint egészen biztos, nem kell számolniuk azzal, hogy „a város nyakán maradnak”, hiszen nincs olyan kötelezettségük, hogy bárkinek is munkát kellene adniuk, amúgy a tapasztalat azt mutatja, a családi házban felnövők általában oda mennek, ahol családtagjaik élnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban: Oltszemen évtizedek óta működik az intézmény, gyerekek ezrei nőttek ott fel, mégsem ugrott meg a népesedési statisztika. Incze István, Bíró Béla és Pál-Szilágyi Zoltán RMDSZ-es tanácstagok is a gyermekek érdekében szólaltak fel, és ígérték, minden tőlük telhető módon segíteni fogják, hogy Baróton az emberségesség győzzön.

Hecser László / Háromszék

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    es ezek nevezik magukat keresztenynek………

    Válasz
  2. settenkedo

    Mindenki névvel, lakcímmel és telefonszámmal írt alá.
    És íme, az elöljárók a választópolgárt névtelen settenkedőnek nevezik..
    És keresik a bűnbakot, egy háttérbeli manipulátort, mert számukra elképzelhetetlen, hogy egy ügyért összefogjon az istenadta nép.
    Meghasonult naplopó banda egytől egyig. Sem kivétel, sem tisztelet.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük