Vajon benne van-e a Bibliában, hogy „Nincs Isten!”? A válasz egyértelmű. Igen, a Bibliában benne van, hogy nincs Isten. S aki ennek igazságtartalmában kételkedik, elég, ha elolvassa a Zsoltárok könyvét. Igen ám, csakhogy ez a kijelentés bizony kontextusából kiragadott, hiszen a teljes idézet így szól: "Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten." (Zsolt. 14,1) Tehát mindent, de mindent a maga teljes, valós megjelenési környezetében kell vizsgálnunk. Tegyünk így Vona Gábornak az állítólagos Allahot éltető kijelentésével is.

Az előkerült videó

Mindig bosszankodással vegyes mosolygásra késztet, amikor úgymond „előkerül egy eltitkolt videó” az internet mélyebb bugyraiból. Bosszankodásomnak oka egyszerű. Ez a videó se nem hirtelen került elő, se nem „szupertitkos”, hiszen a YouTube video-megosztó csatornára 2013, november 3-án feltöltött videót mindezidáig közel 21 ezren tekintették meg.

A felvételen Vona Gábor közel fél órás beszéde tekinthető meg, s az ominózus Allahot éltetés ennek utolsó perceiben történik. Senki nem vádolható tehát azzal, hogy dugdosta, rejtegette ezt a felvételt, mert egyszerűen fenn volt az interneten, bárki számára megtekinthető, általános megosztású állapotában. Hogy a kampány finisére időzítve egyesek most találták elérkezettnek az időt a Mandiner számára elküldeni a hivatalos videó egyik, rosszabb minőségű mobilos felvételét, az csakis azt bizonyítja, hogy a Jobbik ellenes erők stratégiai időzítéséről van szó.

Az is egyértelművé és világossá válik, hogy a jelen politikai közfelfogás szerint mindenki csak akkor, ott és oly mértékben bűnös, amikor, ahol és amennyire az a leginkább célravezető a hatalom megszerzése, avagy megtartása tekintetében. E tényeket elmismásolni felesleges lenne, hiszen gondolkodó ember a fenti adatok birtokában egyszerűen nem juthat más végkövetkeztetésre.

Vona és az iszlám

Mielőtt rátérnénk magára a felvételre, valamint a pártelnök azt követő nyílt és szintén egyértelmű állásfoglalására, vizsgáljuk meg, hogy a Jobbik elnökének muszlim imádata miből táplálkozik. Sietve szögezzük le, hogy minden, amit mostantól leírunk, szigorúan vélelmezés. Fontos ezt egyértelműsítenünk, hiszen köztudott, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a mostani financiális gondjait kormány-közeli sajtóorgánumok és magánszemélyek perbe fogásával, s sérelemdíjak begyűjtésével kívánja orvosolni. Ennek a dicstelen fülemüle peres metódusnak pedig épeszű író, vagy sajtóorgánum nem igazán kíván részesévé válni.

Vona egy szintetizáló filozófiai irányzaton, a mostanság László András és Baranyi Tibor Imre neve által fémjelzett tradicionalista metafizikán keresztül került közel az iszlámoz. E filozófiai ág vallásfilozófiai mellékágának tanulmányozása mondatta ki vele azt a felismerést, miszerint az iszlám az emberiség utolsó reménye.

S e felismerés vezette el őt oda, hogy az úgynevezett nemzeti oldalon komoly hagyományokkal bíró turáni rokonság ürügyén mélyebb kapcsolatokat próbáljon kialakítani a török nacionalisták egyes szervezeteivel. Így és ezért lett tehát tető alá hozva Vonának a videón is látható előadása a török egyetem.

Fontos hozzátennünk, hogy a Vona által preferált, László és Baranyi féle tanok az iszlámot nem teljességében vizsgálják. Hanem annak alaptéziseiből válogatva, csipegetve, az általánosan elfogadható részeket ragadják ki, emelik piedesztálra. Nem térnek ki olyan kulcsfontosságú részekre, mint az iszlám fő törekvésének számító religionista kormányzás fontossága, mely kormányzásban az adminisztráció teljességgel aláveti magát a vallási tanoknak.

Nem szerepel továbbá ebben a fajta szintetizálásban a sajátos iszlám törvénykezés, a saria felülrendelése a nemzetközi jognak a joggyakorlatban és jogérvényesítésben. Szintén nem taglalja a muszlim hitet szélsőségesen, és félreértelmezve gyakorlóknak azon veszélyes és káros tevékenységét, melynek elsődlegesen fontos pontja más népek békés, vagy erőszakos iszlamizációja. Úgy összességében a szépet, a jót, az egyetemlegeset kiragadva próbál hamis képet festeni, a tetejébe nem is magáról az iszlámról, hanem annak egyik különösen veszélyes, ultra-nacionalista ágáról. Vona tehát úgy foglal állást egy világvallás egy bizonyos vadhajtása mellett, hogy annak valós formáját vagy nem ismeri, vagy a nem kívánt részeket egyszerűen eltagadja. De valóban nyílt állásfoglalás-e, amit a videóban látunk?

Allah az Allah!

Vélelmezésünk szerint nagyon is. A formális logika útját követve egyértelműen és cáfolhatatlanul az. Mert mi is történik az előadás során, valamint az előadás végeztével? Vona török egyetemistáknak tart beszédet, mely szónoklat során fél órán keresztül annyi populista szólamot é semmitmondó frázist pufogtat el, amennyi csak harminc percbe belefér.

Beszéde végén pedig – mint Attila unokája – Allahot dicsőíti. Ne kövessük el azt a hibát, hogy a Google Translate mindenhatóságába vetett hitüket észérvként projektáljuk mások felé! S abba a másik hibába se essünk, hogy nem hallgatjuk meg Vona védekezését. Mert tökéletesen igaz, hogy a muszlimoknak más szavuk van mások isteneire, és más szavuk van a maguk istenére.

Ugyanakkor az sem tagadható, hogy egyes őskeresztény egyházak (pl. az egyiptomi koptok) a mai napig Allahnak nevezik Istent. Az alapkérdés megválaszolása tehát nem várható el szimpla nyelvészkedéssel. hanem, ahogyan fentebb említettem, a közlés közegét, valamint a közeg reakcióját, valamint a történések utóéletét kell vizsgálnunk. Vona beszéde és Allah nevének kimondása után a fiatal egyetemisták tömege hangos üdvrivalgásban tör ki. A hangos éltetésben a fiatalok a következőket skandálják: „Bozkurt Gábor! Bozkurt Gábor!”.

A bozkurt nem más, mint annak a szélsőséges, nacionalista török terrorszervezetnek a közszájon forgó neve, melyet mi úgy ismerünk, Szürke Farkasok. Ez a szervezet tehető felelőssé számos törökországi terrorcselekményért elkövetéséért, valamint az 1981. május 13-án a II. János Pál pápa elleni merényletért. Legújabban pedig ugyancsak e nacionalista szervezetet gyanúsítják a 2015. október 31-én lezuhant orosz A321 utasszállító repülőgép felrobbantásával.

Jelképek és jelképrendszerek

Vajon mit gondolhatunk arról a meghívott szónokról, aki a Hitlerjugend (das Deutsche Jungvolk) találkozóján Heil Hitlerrel fejezi be a beszédét, majd az előadás végeztével náci karlendítéssel vigyázzban álló fiatalok gyűrűjében pózol a fotósok előtt, méghozzá úgy, hogy nyakában horogkeresztes sál van? S mennyire árnyalhatja a képet, hogy hazatérve pártlapjában, nyomtatásban megjelentet egy horogkeresztet, valamint egy olyan fotót, amelyen náci módon kart lendít?

Vajon releváns-e az a védekezés, miszerint ez az előadó csupán a régi rómaiak imperator-üdvözlő karlendítését mutatta, s utána az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) ismert szvasztikát, a jó szerencse jelét osztotta meg párttársaival?

Mindezeket csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert Vona a lelkes „Bozkurt Gábor”, azaz „Szürke farkas Gábor” skandálásokat mosolyogva, örömmel, büszkén fogadja. Aztán a Szürke farkasok jelét mutató fiatalok karéjában fotózkodik, nyakában egy olyan sállal, mely ruhadarab felén a török címer, másik felén a Szürke farkasok címere látható.

Ezt követően Vona Gábor hazatér Magyarországra, ahol Facebook közszereplői oldalára kirakja a Szürke farkasok logóját, valamint egy képet magáról, mely képen farmerben és pólóban állva a Szürke Farkasok jelét mutatja. Azon persze lehet vitatkozni, hogy Vonát a fiatalok közfelkiáltással maguk közé választották-e, vagy csak elismerték szimpatizánsuknak.

De az kétségtelen tény (s ez esetben nem vélelmezés), hogy egyetlen szélsőséges szervezet jelképeit sem használhatja büntetlenül egy teljesen kívülálló. Legyen az a bizonyos szervezet a török ultra-nacionalista Szürke farkasok, vagy – teszem azt – a kézjelükben rájuk hasonlító, puerto ricoiakból álló, chicagói Latin Kings, a „csendes gyilkosok” bűnbandája. Aki tehát e jelképeket használja, az mindenképpen közülük való.

Végkövetkeztetés

Erős alapokon nyugszik tehát az a vélelmezés, miszerint Vona Gábor egy iszlám országban, iszlám nacionalisták gyűrűjében a muszlim istent, Allahot éltette.

Doó János