“Az erdőkitermelésben dolgozóknál bevett gyakorlat, hogy megpróbálják elválasztani a medvebocsokat az anyjuktól.” Adrian Bîlbă biológus fenti nyilatkozata azt jelzi, cseppet sem elszigetelt és egyedi esetet tett közzé a világhálón a suceavai székhelyű Casa lui Patrocle – Animal Rescue állatvédő szervezet. A négy Neamt megyei erdőmunkás most történetesen lebukott, mert állatkínzásukat buta kivagyisággal megörökítették, majd a világhálóra is felkerült.
Ha tehát Adrian Bîlbă biológus álláspontja megalapozott, akkor a hatóságok nem csak ezt, a közfelháborodást okozó esetet, hanem egy olyan, a nyilvánosság által korábban nem ismert állatkínzási gyakorlatot kell felgöngyölítsenek és megszüntetésére szigorú lépéseket tegyenek, amely a romániai fakitermelés mindennapos részét képezi. Vagyis nem csupán néhány tahó öncélú szórakozásáról van szó, hanem arról, hogy a honi fakitermelés összekapcsolódik a primitív állatkínzással, ez pedig rendszerszintű problémát jelez.
Az állatvédelem főként a lakott területekre, a városokra és falvakra, az ember környezetében élő állatokra koncentrálódik. A gyergyószentmiklósi magánerdészetben történtek azt jelzik, már természetes lakóhelyükön sincsenek biztonságban négylábú barátaink, amik így a saját bevett civilizációs szabályaira fittyet hányó emberek prédájává válhatnak.
Mivel az eset nem egyedi, nem csodálnánk, ha a közeljövőben további erdei állatkínzó beszámolók látnának napvilágot a romániai fakitermeléssel összefüggésben.