Ilyenek az Erdélyben és a Partiumban működő kollégiumok, középiskolák. A filmsorozatban igazgatók, tanárok és diákok vallanak mindennapjaikról, lehetőségeikről, közelebbi és távolabbi céljaikról, arról, hogy mit ad nekik az oktatási intézmény, amelyben tanítanak vagy tanulnak.
A székelyudvarhelyi Mária Valéria-épület, vagyis az egykori Mária Valéria óvoda klasszicizáló épülete létezésének csaknem 120 éve alatt mindig oktatási intézménynek adott otthont.
Az előzményekhez tartozik, hogy 1873-ban, a november 13-i városi közgyűlésen Zayzon Ferenc lelkész felvetette egy „gyermekkert” óvoda létesítésének gondolatát. Az állam mindössze 150 korona segélyt adott, viszont 1892 és 1894 között, támogatásként Székelyudvarhelynek adta a jótékony célú államsorsjáték évi tiszta jövedelmének a 10 százalékát.
Az 1891-ben épült római katolikus főgimnázium és a református kollégium közötti területen 1896-ban építették fel a Mária Valéria Gyermekkertet. A XIX. század végén és a XX. század elején az átalakított épület adott helyet a városi, majd állami elemi fiúiskolának, és a szintén városi iparos és kereskedő tanonciskolának.
A második világháború után az épületben a tanítóképző gyakorló elemi iskolája működött. Az 1970-es években a képzős osztályok megnövekedett száma miatt az addig megszokott elemi és V–VIII. tagozatok mellett középiskolás osztályok is helyet kaptak a gyakorló épületében. Mivel 1974 után Csíkszeredából Székelyudvarhelyre helyezték át az óvónőképzést, az egykori Mária Valéria Gyermekkert épületében ismét óvoda kezdett működni.
Az 1990-es évek közepére az épület már meglehetősen rossz állapotban volt, a felújítás elkerülhetetlenné vált. Az új iskolaépületet 2002-ben vehették birtokba az iskola kisdiákjai és pedagógusai. Az iskola a hagyományokra épít, és ma is az erdélyi magyar pedagógusképzés szolgálatában áll. Elemi tagozatuk „step by step” alternatív rendszerével egyedülálló a városban.