Fotó: panoramio.com

Magyarország gyakorlatilag ultimátumot adott Romániának. A magyar külügyminisztérium ugyanis berendelte a budapesti román nagykövetet, és értésére adta: amíg meg nem oldják a marosvásárhelyi gimnázium ügyét, addig ne számítsanak arra, hogy Magyarország támogatja Románia csatlakozását a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez.

Udvariasnak, finomnak, tapintatosnak egyáltalán nem nevezhető lépés ez, melynek kapcsán óhatatlanul is felmerül a gondolat: vajon mi lett volna, ha ugyanilyen, nemzetben gondolkodó, a külhoni magyarság ügyeiért határozottan kiálló, ha szükséges, diplomáciai konfliktust is felvállaló kormánya lett volna Magyarországnak Románia 2007-es uniós csatlakozása előtt? Mennyi mindent ki lehetett volna csikarni az európai jövőre áhítozó román hatalomból akkor, ha az erdélyi magyarság határozottabban, keményebben fogalmazza meg követeléseit, és ha maga mögött, maga mellett tudja az anyaország teljes támogatását!

Persze, fölösleges most már az elszalasztott lehetőségeken rágódni – a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetére most kell megoldást találni, mielőbb, iskolakezdésig. Még akkor is, ha a jelenlegi helyzet meglehetősen kedvezőtlen a hatékony jogérvényesítéshez: Romániának semmit sem kell bizonyítania külföldi partnerei előtt, a kormányoldalnak az RMDSZ nélkül is megvan a szükséges parlamenti többsége, és Magyarországnak sem áll rendelkezésére az a hatalmas nyomásgyakorlási – vagy akár zsarolási – potenciál, amely Románia uniós tagsága előtt még megvolt azon egyszerű oknál fogva, hogy a csatlakozáshoz valamennyi EU-tagállam támogatására szükség volt. Ebben a szorongatott helyzetben pedig nincs más út, mint a lehető leghatározottabb, legkeményebb kiállás: az utcán, a bukaresti parlamentben, a budapesti külügyminisztériumban – a háttéralkukon nyugvó, kis lépésekre alapozó politizálás, a finomkodó-udvariaskodó, a jószomszédi viszonyt a nemzeti érdeknél előbbre helyező diplomácia eleve kudarcra ítéltetett.

E tekintetben a magyar nemzetpolitika mondhatni jól vizsgázott szerdán: a katolikus egyház hívó szavára utcai tüntetés zajlott, a magyar pártok, szervezetek egyként álltak az ügy mellé, az RMDSZ vezetése minden lehetséges fórumon szóvá tette a jogsértést, Kelemen Hunor egyértelművé tette, hogy politikai akarattal megoldható a probléma, Budapest pedig a lehető legkeményebben lépett fel szomszédjával szemben: a magyar kormány gyakorlatilag a zsarolástól sem riadt vissza a helyzet rendezése végett.

Volt is tegnap zavar, döbbenet, felháborodás, felelősséghárítás Bukarestben. S jóllehet a külügy és az elnöki hivatal a magyarországi választások közeledtével magyarázta a szokatlanul kemény budapesti hangot, a legfőbb kormánypárt, a szociáldemokraták vezére utasította a kormányt, hogy találjanak megoldást a problémára. Talán mégiscsak lesz eredménye az összehangolt, kemény fellépésnek…

Farcádi Botond / Háromszék

7 hozzászólás

  1. mATYI

    Kapcsolódva Farcádi Úr gondolataihoz: hogyan szeretném a “leghatározottabb, legkeményebb kiállás”-t megvalósítani:
    – nagyon sokszor és nagyon sokan ki kell mennünk az utcára! Ez demokratikus jogunk. Ennek a megszervezése első-
    sorban a képviseleti joggal felruházott RMDSz-MPP szövetség dolga. Az nagyon fontos, hogy a tüntetéseket ne csak Marosvásárhelyre szervezzék, hanem Székelyföld központi részén levő városokba is és ne munkanapra, hanem munkaszüneti napokra. És ha már az RMDSz-MPP-től kell várnunk a tüntetések szervezését, akkor szíveskedjenek és keressék meg az EMNP, az EMNT, a SZNT , erdélyi magyar vallások vezetőit valamint civil szervezetek képviselőit. Azt azért zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a 2016 december 11 előtti időszakban az RMDSz egyértelműen magyarellenes tevékenységet folytatott és eszébe sem jutott tüntetéseket szervezni. A december 11 utáni időszakban tapasztalható, magyar nemzeti érdeket szolgáló tevékenysége nem elégséges és nekem például egyenesen gyanús.
    – a bukaresti parlamentben a megválasztott magyar képviselőknek minden nap szót kell kérniök és el kell mondaniok,
    hogy a hivatalos román történelem az egy hamisítvány, hogy Románia nem nemzetállam, és hogy 1918 óta a román állam nem biztosítja az erdélyi magyaroknak tett ígéreteit, és folyamatosan nem tartja be a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit sem. Ha a parlamentben nem akarják őket meghallgatni, amire a 27 év alatt már volt példa, akkor vállaljanak éhségsztrájkot , kiülve a román parlament elé, vagy szervezzenek, a demokráciában megengedett, más tiltakozási formákat.
    – a marosvásárhelyi gimnázium érdekében szervezett tüntetés időpontját nem szabadott volna szerdai napra tenni.
    Az már nem vitás, hogy egy tüntetés célja, pláne Romániában akkor valósul meg, hogyha minél nagyobb a tüntetők szá-
    ma. Ezért az Érsek Úr is szakítson az eddigi megszokott inaktivitásával és szervezzen minél több tüntetést, de nagyot, de ne hétköznapra , különben szétszedik a nyáját. Na meg legyen szíves intézkedjen, hogy Moldovában is legyen magyar
    mise. A gimnázium ügyben pedig ne hagyja hogy az albérlő adja a pofont a tulajdonosnak. Tessék a szerződést be nem tartó albérlőt kirakni a házból. Most sajnos gyakorlatilag nincs katolikus gimnázium.

    Válasz
  2. Antal m.

    Javitás! ,,A vers az vers! Ismerem.,,

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves A.m., Ön mindent ismer, tökéletes leépítész!

      Válasz
  3. Antal m.

    TÓDUCZ ÚR! Táblát idéztem a tiltakozásról. Utánna nézhet!
    A vers az vesrs! Imerem.

    Válasz
  4. Antal m.

    Ugy gondolom, hogy a probák ideje kimerült.
    Nem fogják sose tálcán nekünk felkinálni ezek után sem a jobb megoldásokat!
    Reményt vesztettek-é zilálnak idő haladtával.
    Ami megfogható megoldás részünkre, csak az a miénk!
    ,,Nem hagyjuk az iskolát,,!

    Válasz
    • Tóducz

      És a templomot, kedves A.m. Ezt ki tetszett felejteni a versből!

      Válasz
  5. Tóducz

    Már megjött a pofátlan romák miniszter válasza: visszatagolják a Bolyai Líceumba!

    Válasz

Leave a Reply to Antal m. Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.