Fotó: umftgm.ro

Tekintve, hogy a marosvásárhelyi Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kiutálásáról szólok, érdemesnek tartok egy rövid történelmi áttekintést:

Mária Terézia korában 1775.-ben orvosi-sebészeti kart hoz létre az Osztrák-Magyar monarchia, később 1881-ben önálló sebészeti karrá alakul és ugyanebben az évben, január 14-én a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, nevet kapja!

A trianoni diktátum után Kolozsvár Romániához kerül, de már 1919-ben az egyetem vezetősége ultimátumot kap a megszálló román hatóságtól, hogy tegyenek hűségesküt a román királynak és két éven belül sajátítsák el a román nyelvelvet! Ezt a lehetőséget miután kategorikusan visszautasítják, kirúgják őket diákostól együtt az utcára!

A II. Bécsi döntés után a románoknak csak sikerül kiutálniuk Kolozsvárról a M.O.GY.E.-et, a megígért anyagi eszközök 50%-a helyett csak 25%-al költözködött a kar Marosvásárhelyre. Súlyos nélkülözések közepette indulnak be Doczy Pál, Pápai Zoltán és Henter Kálmán professzorok önfeláldozó munkájuk segítségével!

Megjegyzendő az a tény, hogy kizárólagosan magyar nyelvű egyetemként indult, mivelhogy valami nagy csoda folytán belátták, miszerint valahol a magyaroknak is kell juttatni egy magyar nyelvű orvosi egyetemet!

Köztudott, hogy ez a szinte semmiből induló marosvásárhelyi orvosi egyetem világszínvonalra emelkedett, világhírű orvosokat és professzorokat nevelt ki addig a pillanatig, amíg színmagyar volt, de 1962-ben, miután a kommunista rendszer, nyilván féltékenységből úgy határozott, hogy azt is elrománosítja, hanyatlani kezdett. Bevezetik a románnyelvű oktatást is s a gyakorlati órák csak kizárólag románul folyhatnak!

Mivel kezdetben az ország legszínvonalasabb egyeteme lett, a román diákok és profok száma megnövekedett, a magyaroké folyamatosan csökkent! Így érték el, hogy teljesen háttérbe szorították a magyar kart, átvették az egyetem vezetését dacára annak, hogy a felkészültség szintje drasztikusan lesett!

Ezek után a magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem, érthető módon, többször kezdeményezte a levállását és egy külön dékáni hivatallal rendelkező magyar kar megalakítását, melyet a többségben lévő románok mindannyiszor visszautasítottak!

Így egy olyan furcsa helyzet alakult ki, amilyen akkor adódik, amikor valakivel kénytelen vagy együtt sínylődni, ha akarsz, ha nem! A magyarok e kérése olyan vehemens reakciókat váltott ki, hogy ezekbe bukott bele az Ungureanu kormány is!

Csak úgy zárójelbe jegyzem meg és utalnék rá, hogy milyen nagyhatalom lehet és milyen nagy erővel gyűlölhet bennünket, ha inkább kormányt képes buktatni minthogy nekünk kedvezzenek? Ahhoz kedves hölgyeim és uraim, hogy a napokban felbukkanjon egy szenzációs hír miszerint, angol nyelvű kar létrehozásáról döntött a Marosvásárhelyi Orvosi Gyógyszerészeti Tudomány és Technológiai Egyetem, a M.O.GY.T.T.E. Szenátusa!

Az a szenátus, amely évek óta fojtogatja a magyar orvosit, de elengedni sem akarja, hogy külön kart létesítsen, mert örök sínylődésre kárhoztatta! Azt a magyar intézményt, amelynek ősei e fészket építették, melyet most verebek laknak be! Azt, aki hetven éve kéri a leválást eredménytelenül, viszont a tízéves angol karnak most felajánlják.

Biztosak lehetünk benne, hogy létre is hozzák az angol nyelvű kart, mivel az angol nem csak világnyelv, hanem világhatalom is és a román politikának mindig is volt, van és lesz egy túlélő stratégiája éspedig, fölfele nyalni és lefele tiporni!

Sajnos a magyar kar létrehozása most sem nagyon aktuális, mivel nem akarnak ismét mg kockáztatni egy kormányváltást, habár ennek sokan örülnének! A közeljövőben, tehát aki meg akar szabadulni az egyetem szenátusának nacionalista bántalmaitól, be fog iratkozni majd az angol karra, a magyar szak folyamatos gyengülésével annál is inkább! Ha jól meggondoljuk, ebből előny is származhat, igaz nem nekünk, mivel a fiatal végzős magyar orvosaink nagy része mindenképpen sorsunkra hagy, de legalább megtanulják a világnyelvet és így jobban fognak érvényesülni idegenben! Mindezek dacára a kiszolgáltatott szülők nem panaszra nyitják szájukat, hanem imára, mely szerint:

– Uram, hadd legyen velünk, ami lesz, de legalább gyerekeinknek jobb legyen!

Mindezek tükrében melynek jelszava „inkább angol orvosit és gyógyszerészetit, mint magyart!” nem annyira kilátástalan helyzetünk, mint ahogy mi eldramatizáljuk, igaz az még nem eléggé világos számomra, hogy a magyar betegek is megtanuljanak-e angolul, románul avagy ami a legbiztosabb mindkét nyelvet?

Van egy más vonatkozású kételyem is: bizonyított tény, hogy az egyetem román vezetősége, valamint szenátusa nemkívánatos nacionalista eszmék szerint vezet, vagy akarva akaratlanul a szakmai tanulás mellett felszedi ugyanezt.

Vajon mennyire lehet veszélyes egy esküt tett orvosnak, aki arra hivatott, hogy gyógyítson és életeket mentsen meg, a további praxisában? Avagy mi magyar betegek milyen bizalommal feküdjünk annak az orvosnak a műtőkése alá, aki nemzetiségünk miatt, ha nem is gyűlöl, de megkülönböztet, és műtét előtt ránk ripakodik, hogy beszéljünk románul!

Az orvosoknak magasztos mesterségük és feladatuk van, embereket gyógyítani, szenvedéseiket enyhíteni és életüket meghosszabbítani! Ez a világ fennállása óta csak Krisztus Urunknak vagy egy jó orvosnak adatott meg s tulajdonképpen nem is szakma, hanem küldetés, Krisztus küldetése és ez nem fér össze a gyűlölettel, megkülönböztetéssel és kicsinyes egyéni érdekekkel! Aki erre hajlamos attól az orvostudomány meg kell szabaduljon, mivel függetlenül nemzetiségétől és beosztásától mindenkire egyaránt veszélyt jelent!

Nekünk pedig az a kötelességünk, hogy minden körülmények között, minden törvényes eszközzel harcoljunk a marosvásárhelyi Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemért! Azért az egyetemért, amelyet székely-magyar őseink hoztak létre abban az időben, amikor még sehol nem voltak azok, akik ma jogot tartanak reá!

Sebők Mihály