Hunorka még nincs egyéves, de máris rákapott a felnőttek játékaira. Minden érdekli, amit Apa és Anya használ. Ha a kezükben meglát valamit, az neki is kell, ő is ki akarja próbálni.
Apa persze kétségbeesetten próbálja védeni felségterületét, elrakni szem elől a szóba jöhető tárgyakat, ám egyre kevesebb sikerrel. Hunorka előtt nincs lehetetlen. Egyre magasabbra emelkedik, egyre több szekrényajtó és fiók megnyílik előtte. Néha oda is csípi a kezét és olyankor sír, Apa szabadítsa ki. Apa ilyenkor nevet, de persze kiszabadítja.
Hunorka kínai játék-okostelefont kapott, hátha így az Apáé kevésbé fogja érdekelni. Hunorka azonban úgy tűnik nem szereti a bóvlit, meg azt sem, ha már ilyen kicsi gyerekként manipulálják a felnőttek, sőt a tulajdon szeretett szülei, ezért nyomkodás és simogatás helyett határozottan földhöz vágja a kínai vackot, valahányszor csak Apa a kezébe adja.
Hunorka ellenben kábelbarát, és rájön, hogy egy kattintással be lehet kapcsolni a tévét. De a hosszabbító is csak addig érdekli, amíg áram alatt van. Kapcsolgat és közben félszemmel a képernyőt lesi, lesz-e benne mese.
Hunorkával nem tudnak kibabrálni a felnőttek, hiába kap saját hosszabbítót, az úgy már nem érdekes. Apa közben naponta hátratolja a tévét, magasra rakja az újságjait, áramtalanít és folyton el- és visszapakol. Apa ugyanis rendmániás, de Hunorka meg egyelőre nem az, így aztán nevetve szórja szét Apa legkülönfélébb ruhadarabjait.
Mert Hunorkát minden érdekli, amit Apa és Anya használ. Az orvosságtól a távirányítóig, a számítógéptől a ceruzáig. Mindent kézbe vesz, mindent megkóstol. Mindenre feni a hét kicsi tejfogát.
Fábián Tibor