Apa akkurátusan előkészíti a felszerelést: festeni fog. Hunorka éppen akkor jön ki az udvarra, rögtön tolni akarja a talicskát, amiben Apa összepakolta a hozzávalókat.

Apa próbálja arrább küldeni fiacskáját, aki egy tapodtat sem hátrál. Anya nevetve mondja Apának, csak nem képzeli, hogy egy ilyen érdekes műveletért, mint a festés, Hunorka a szokásos játékaira figyel majd.

Apa kényszeredetten bólint, elkezdődik a festés. Hunorka nagy nehezen otthagyja a talicskát, de mostmár a létráról kell leszedni. Aztán pár lépéssel arrább megy, pontosabban Apa arrább teszi, abban a reményben: most már gond nélkül festhet.

Addig nincs is különösebb gond, amíg Apa el nem készül az első tárgy, egy cipőtalp-pucoló lefestésével. Aztán arrébb megy, egy szőnyegporoló van soron, amin Apa lelki szemeivel egy hintát lát, azon pedig Hunorka nevetve élvezi a játszás örömeit.

Miközben Apa ezen meditál, a háta mögött Hunorka két kézzel megmarkolja a cipőpucoló két oldalát képező vascsöveket. Apa ezredszer is elkiáltja a „nem szabad!” tartalmú jelszót és biztos, ami biztos, nem várja meg amíg Hunorka eláll a friss festés mellől, inkább ő maga ugrik oda. Persze ki is kell javítani a kismancs nyomait.

Vissza a szőnyegporolóhoz. Apa fő baja, hogy hajlamos belefeledkezni a festésbe, szinte meditál az ecsetvonások közben, arról álmodva, hogy lehetett volna híres festő is, ha kitartóbban használja a ceruzát, ecsetet. Apa álmodozását ismét Hunorka szakítja meg, aki visszalopakodott a cipőpucolóhoz és most már két kézzel lóg rajta.

Apa arrább teszi csenevész gyermekét és folytatja a festést, meditáció helyett immár Hunorka számlájára mondott morfondírozással. Közben a gyerek rájön, hogy valamitől ragad a két kicsi kéz és jobb híján Apa autóját jelöli meg két tenyere lenyomatával.

Apa vöröset lát, miközben az autó, szegény szürke lenne. Hunorkát tizedszer is beteszi a homokba, hátha így nyugalmat talál önmagának. Múlnak a percek, Hunorkát hol az autótól, hol a szőnyegporolótól, hol pedig újfent a cipőpucolótól kell arrébb kiáltani.

Szegény gyerek nem érti, hirtelen miért nem szabad semmit. Hát persze hogy nem, hiszen már nemcsak a két keze, de szinte mindene ragad. Apa végre befejezi a festést és megállapítja, ez a gyerek még mindig meglepi őt. Most éppen azzal, hogy milyen eleven és rosszcsont ez az ő kicsi fia.

Fábián Tibor

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük