Vendégek érkeznek. Három a kislány. A csengő hangja felébreszti délutáni szendergéséből Hunorkát, aki ilyenkor a sötét szobában nyafogva feltápászkodik az alacsony matrac-ágyról, elmászik az ajtóig és ott egyre hangosabb sírással jelzi szüleinek, hogy engedjék ki a sötétből.
Ilyenkor általában sietősen érkezik valaki és Hunorka kiszabadul. Hunorka csak akkor hajlandó megbékélni az őt sötétben hagyó szüleivel, ha ölbe veszik. Ilyenkor egy pillanat alatt abbamarad az addigi panaszos babasírás, Hunorka örömmel állapítja meg, hogy szeretik és máris nevetgélve kapaszkodik Apa vagy Anya nyakában.
Szóval most is valami hasonló koreográfia nyomán csatlakozik Hunorka a kislány vendégekhez. Tudni kell, hogy Hunorkáéknál ritka a gyerekvendég. Általában bácsik és nénik jönnek vagy olyan nagy fiúk és lányok, akik Hunorka szemében már a felnőtt társadalom tagjai. Ezért különleges a három kislány ittléte.
Hunorka előbb még kisfiúsan szégyenlősködve bújik Apához, ami felnőtt társaságban nem szokása. Apa csodálkozik is, mi ez a hirtelen megilletődöttség, amikor Hunorka mindig és mindenkivel olyan közvetlen szokott lenni. Aztán szép lassan körbefigyel, nézi az szép kislányarcokat, Apa még be is mutatja neki őket.
Végre megtörik a jég, sőt túlságosan is. Apa újabb ámulatba esik. Ennyire felszabadultnak, már-már kisfiúsan csintalannak, mások társaságában nem látta még Hunorkáját. Álmos nem lehet, most kelt fel. A pelenka is rendben van. Hunorka egyre fesztelenebbül fecserészik, és ahogy mondani szokták, csinálja a fesztivált.
A lányok elmennek, Apa és Hunorka integet utánuk. Odafenn Anya kérdezi, mit csináltatok? Hunorka teljesen fel van dobva. Aztán közösen megfejtik a talányt: a kislány társaság elővarázsolt Hunorkából, valami eddig rejtett kisfiú-huncutságot.
Fábián Tibor