Hunorkát egyre-másra kölcsönkérik a szomszédok. Igen, jól tetszenek érteni. Elkérik a babát pár órára, hogy kedvükre babusgassák.
Anya ilyenkor előkészít egy kis tejet, meg más hasznos holmikat és Hunorka mehet is kikapcsolódni. Ilyenkor Apa és Anya persze gyorsan nekiesik valami fontos elintézendőnek, amihez csend kell és nyugalom.
Mint például számítógépes munka, vasalás vagy egyéb halaszthatatlan tevékenység. Onnan kezdve, hogy Hunorka kiteszi a lábát az otthonából, már csak a különböző beszámolókból tudjuk összerakni a részleteket.
Például azt, hogy Hunorka kézről-kézre jár, ami már eleve nagyon tetszik neki, hiszen odahaza sokszor odafordítják szülei a játékok felé. Az önkéntes felvigyázók azonban teljes üzemmódban igyekeznek mindenben Hunorka kedvére tenni.
Ha kell ölbe veszik, ha kell a szőnyegre rakják, ha kell az ágyon hancúroznak vele, ha kell etetik a végtelenségig. Hunorka becsöppen a gyerek-mennyországba, minden kívánságát teljesítik.
Az egyik jókedvű bácsi hatalmas csirkecombokat rak a kezeibe, amiket Hunorka jóízűen nyalogat és odahaza már megeszi a húst is, amitől eddig elfordult.
Legutóbb egy születésnapra kérték el Hunorkát, és kis hijján el is terelte a figyelmet az ünnepeltről. Anya persze pár óra múlva aggódva átment megnézni, mit csinál az ő csöppsége. Nos, a kis csöppség szinte tudomást sem vett Anyáról, hiszen ő volt a sztár, az est fénypontja, így Anya végül Hunorka nélkül jött haza, hadd élvezze a rivaldafényt.
Apa pislogva megállapította, hogy Hunorkának lassan nagyobb ismeretségi köre lesz, mint neki, hiszen szinte bárki jön, mindenkit régi ismerősként fogad. Mint akivel már volt egy kiadós közös játék, valamelyik szomszédos szőnyegen.
Fábián Tibor