Apa és Anya különleges napra ébred. Csöppségük születésnapja van. Ezt elsősorban egymásnak tudják sikeresen tudatosítani, Hunorka ugyanis csak mosolyog, ugyanúgy, mint amikor nincs születésnapja.

Apa és Anya egész nap nosztalgiáznak, meghatottan visszanézik az egy évvel ezelőtti, kórházi és itthoni képeket, amikor még annyira aprócska volt ez a gyerek, és fájdalmasan üvöltötte bele a világba, hogy jobb volt neki odabent, Anya pocakjában, mert ott mindig minden kéznél volt. Itt meg sírni kell mindenért.

Apa és Anya közben már Hunorka születésnapi partiját szervezik, megbeszélik a meghívottakat, a menüt és minden szükséges dolgot. Aztán lazán eltolják az időpontot egy héttel későbbre, hogy mindent ügyesen és ráérősen előkészítsenek.

Apa a boltban szánkót keres Hunorkának, olyat ami megfelelő lehet egy egyéves születésnaposnak. A teljes kínálatot lerámolja a polcról, szinte a fejére esik az összes, végül dühösen visszaegyensúlyozza mindet a helyére és úgy dönt, most hogy megnézett mindent, majd később megveszi a szánkót. Ha lesz hó.

Odahaza Hunorka napja ugyanúgy telik mint máskor. Talán csak Apa és Anya szeme fénylik a szokásosnál is jobban, amikor ismétlődően be-bevillan egy-egy gondolat arról, hogy ma egy éve...

Anya átküld egy képválogatást a születésnaposról Apának, aki érti a célzást és némi válogatás után feltesz néhányat a Facebook-ra, „Hunor egyéves” felvezetéssel. Hunorka rég alszik, miközben jönnek, potyognak az internetes jókívánságok, szaporáznak a lájkok, aztán másnap megint. Hunorka nem is tud róla, de tematizálja a világhálót.

Aztán egy hét múlva külön ünneplésen adogatja kézről kézre a szülinapost a család és külön alkalmon a barátok. Hunorka persze élvezi, hogy szokás szerint mindenki őt nézi, őt babusgatja, ő van a középpontban. Vagyis semmi új nincs a szülinapon az eddigiekhez képest.

Talán csak az a nagy torta, amin az egyest formázó gyertyát Apa segítségével elfújja, a vendégsereg üdvrivalgása közepette.

Fábián Tibor