A mindig mosolygós Hunorkát is meg lehet ríkatni. Vannak dolgok, amiktől sírásra görbül a szája. Ilyen például az öltöztetés.
Tizenkét hónaposan már be-besegít egy-egy ruhadarab felvevésénél, de még mindig sírás, de legalább is nyöszörgés a vége. Pedig ezt naponta csináljuk. Talán éppen azért.
A másik, amit Hunorka nem szeret, ha Apa kimondja a bűvös mondatot: nem szabad! Általában ez úgy történik, hogy Hunorka odalopakodik valamihez, amit persze nem lenne szabad kinyitni, kipakolni, leverni, kihúzni, kikapcsolni és így tovább.
Apa először csak árgus szemekkel figyel, amit persze a legtöbbször Hunorka is észrevesz, mert a kis ravasznak van annyi esze, hogy a háta mögé sandítson, látják-e a legközelebbi kis gazemberségét?
Apa látja, vagy legrosszabb esetben észreveszi, amikor Hunorka már javában pakolja ki a ruhásszekrényből Apa féltett holmijait. Ilyenkor hangzik el a „Nem szabad!” figyelmeztetés Apa szájából.
Ha csak halkan, Hunorka fel sem néz a motyók pakolásából. Ezért itt némi hangerőre is szükség van és minél szigorúbb tekintetre. Mert, ha Apa közben mosolyog, Hunorka ezt úgy veszi, mint apai megerősítést és egy bájos babamosoly kíséretében pakol tovább.
Szóval itt nincs lehetőség a kísérletezésre, Apa ha nem akar visszapakolni, kénytelen szigorú tekintetet erőltetni magára, ami a legtöbbször nem is esik nehezére és jó hangosan elkiáltani a tiltást jelentő mondatot: Nem szabad!
A legtöbbször ismétlésre is szükség van ugyan, de általában azért beválik az apai szigor és megmenekülnek Apa holmijai, a tévé vagy bármi más, ami veszélybe került Hunorka közelségében.
Persze, ha Hunorka valami egészen különlegesre veti rá magát, például egy egész nap nem látott éjjelilámpa kapcsolójára, akkor Apa kiáltozhatja napestig a jelszót, mert kisfia se nem lát, se nem hall.
Fábián Tibor