Itthon vannak a messzi földön élő unokatesók, ezért Hunorka Apával és Anyával lerándul egy kis rokonlátogatásra. Egy közepes méretű falusi házba lépnek, ahol a nappalit most gyermekek uralják. Gyors névsorolvasás után kiderül, hogy öt fős a kicsi csapat, Hunorka a legkisebb.
Zsivaj, nyüzsgés és játékok mindenütt, amerre a szem ellát. A felnőttek most csak a megfigyelésre szorítkoznak, beszélgetni képtelenek az öt unoka hangereje miatt.
Hunorkát Apa beülteti a játszóház közepébe, találja fel magát. A baba felméri a terepet, egyenként végigpásztázza a rég nem és először látott unokatestvéreket.
Apáék rögtön látják, hogy ez a baba bezzeg most milyen csendes. Figyeli az eseményeket, a nagyobbak hangoskodását, majd ijedten elsírja magát, és Apa ölébe menekül, amikor a legnagyobb unokatesó elüvölti magát.
Nagymama három helyett is figyel és dolgozik. Hol a tűzre tesz, hol ételt vesz elő, hol pedig sorban kedveskedik az unokáknak.
Hunorka csendes és figyel, ahhoz van szokva, hogy Apa és Anya a társaság, meg időnként különféle felnőttek, akik elkérik őt pár órás játszásra. Szóval ez a hangzavar, ricsaj és unokatesó-had egészen különleges élmény Hunorkának, el is akad a szava, csak néha gügyög egyet-egyet, de azt is csak a Nagymama unszolására.
Elsőnek Apa fárad le, ha nem szégyelné fogná a fejét és belemenekülne az okostelefon világába, de így inkább erőltetetten próbál érdeklődő és vidám arcot vágni. Megsimogatja a rosszcsont fejét, letörli a csokiban uszó kicsi szájat, megdicséri a kis versmondókat, akik Nagymama unszolására egy-egy csokiért, jó üzleti érzékkel megáldva hajlandók elszavalni a Mikulás-ünnepségre betanult óvodai versikét.
Aztán búcsú, Apa villámgyorsan elkészül, az autóban bekapcsolja a pihentető zenés rádiót, és egész úton hazafelé egy szót sem szól csak élvezi a csendet.
Fábián Tibor