Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

A Johannes Honterus brassói szobráról készült fotó forrása: Sántha Imre Géza/köztérkép.hu

A reformáció hónapjában szinte minden napra lehetne egy jótevő nemes lélek, férfi és női arisztokrata emlékét felidézni.

Arisztokratizmusukat tetteik kiválóságában fedezhetjük fel, nem a nemesi oklevélben, s nem is dúsgazdag tehetősségükben mérhetjük. A szívük volt milliomos, milliárdos – megszámolhatatlan jótettel, adománnyal, iskolalétesítéssel, kiváló tehetségek támogatásával, család, város- és hazamentő okosságukkal maradt fenn emlékezetük. A mai magyar honi milliárdosok közül kinek fog ilyen értelemben is fennmaradni a neve?

Lídia az a gazdag bíborárus asszony volt, akivel Pál apostol Filippiben találkozott (ApCsel 16,14-15). Az Úr megnyitotta a szívét az evangélium előtt, majd miután megtért, Lídia örömmel nyitotta meg házát a keresztyének előtt. Aki a vagyonával mások javára szolgál, az nem önmagát noszogatja jótevésre, nem is azért, mert a szomszéd, a másik milliárdos is jót tesz, hanem a kasszakulcs igazából Istennél van. Ha Ő megnyitja valakinek a szívét, lesz szociális érzékenység, személyválogatás nélküli szeretet, nem hírnév vagy érdemszerző, hanem örömszerző, önzetlen jótett.

Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

Hány mai Kárpát-medencei magyar „újgazdag” szívét próbálta Isten Lélek-kulccsal, szeretet-kulccsal, könyörület-kulccsal megnyitni? Jó 480-500 évvel ezelőtt ilyen nyitás, gazdasági és politikai csoda történt egy erdélyi szász női lélek által! Az ilyen lelkek példaadása is ott van lelki háttérként a világon elsőként megkötött, vallásszabadságról szóló törvény születésénél, ami Tordát és Erdélyt e tekintetben világelsővé tette – Isten kegyelméből.

Mert Istenre figyeltek, nagy dolgok születtek. Hiszen Erdélyben Apollonia Hirscher halála után 21 évvel az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadságot hirdetett:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…”.

Ez a szabadság a bevett felekezetnek számító négy keresztyén vallásra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozott.

Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

Körösfői-Kriesch Aladár: Dávid Ferenc beszéde az 1568-as tordai országgyűlésen

Apollonia Hirscher (+1547) brassói üzletasszony, a protestáns hit nagyszerű példájával, Nyugat és Kelet határvidékén tevékenykedett jótevő Lídiaként. Vagyonával másokat és a reformáció ügyét szolgálta. Születésének napjáról nem tudunk, de halálának napjáról a város orgonistája, Hieronymus Ostermayer feljegyezte: „1547 decemberének utolsó napján az állandóan serénykedő, istenfélő matróna, Apollonia az Úrban elszenderedett. Okos, megértő asszony volt, aki szívesen osztogatott alamizsnát, és a szegényekkel sok jót tett.”

Európa csodája: bevásárlóközpont Brassóban a 16. században

Születésének dátuma ismeretlen. Férje, Lucas Hirscher gazdag kereskedő, Brassó városának főbírája volt, egyetlen leányuk Barbara. Miután férje meghalt, Apollonia vitte tovább az üzleti vállalkozást. A gyertyaviasztól a ruhákon át a bútorokig minden megtalálható volt üzletében. Az adó- és vámregiszterek szerint Ausztriától az Oszmán Birodalomig terjedtek üzleti kapcsolatai.

1545-ben a piactéren nyolcezer aranyért – korát századokkal megelőzve – „bevásárlóközpontot”, vásárcsarnokot építtetett. Hetvenszer hetven méteres területén kereskedők és kézművesek árulták portékáikat. (Az eredetileg szép reneszánsz épület 1689-ben leégett, majd 1960-ban újjáépítették.) Kegyességét, hitét Apollonia a reformáció tanainak hatására a tevékeny diakóniai szeretetben mutatta meg, és nagy összegekkel segítette a városi szegénygondozást.

Brassó reformátorának támogatója

Az erdélyi szászok reformátora, Johannes Honterus teológus, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász 1543-ban Apollonia támogatásával adta ki kis reformációs füzetecskéjét Reformatio ecclesiae Coronensis (Koronaváros egyházának reformációja) címmel. Ez lett az összes erdélyi német egyház rendtartásává. Nemcsak a Bibliáról, az istentiszteleti rendről, hanem a lelkészekről, presbiterekről, iskolákról, szegény- és árvagondozásról és a keresztyén szabadságról is szól. A mű Melanchthon előszavával jelent meg, Luther pedig így vélekedett róla:

„Minden, amit tőlem kérdeznél, jobban benne van ebben a könyvben, mint ahogyan én leírhatnám. Nagyon tetszik nekem, milyen tudós, tiszta és hívő módon szól mindenről…”.

Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

Johannes Honterus szobra Brassóban a Fekete templom mellett

Városvédelem saját pénzen, a hit találékonyságával

A könyvecskét Apollonia Hirscher „életre fordította le”. 1545-ben kétszáz arany értékű alapítványt tett, amelynek hozadékából – így az alapító dokumentum előírása – „minden évben annyi bort kell venni, hogy az a szegényeken segítsen, leápolják a szőlő termésével sebeiket, és erősítsék őket”.

A női munkát jól képzett, hivatalosan szolgálatba állított bábákkal támogatta. 1543-ban humanista gimnáziummá alakíttatta a fiúiskolát, gazdag könyvtárt rendezett be. Honterus tankönyveit ő nyomtatta ki, e célra nyomdát és papírgyárat alapított. A város kiemelkedő képességű tanulóinak ösztöndíjat biztosított Bécsbe, Krakkóba, Bolognába, Wittenbergbe. 1544-ben nagy feltűnést keltő leányiskolát nyitott. 1543-ban jelentette meg Erdély első protestáns énekeskönyvét.

Amikor a moldvai román fejedelem betört Erdélybe, Apollonia rendkívül taktikusan, női „fifikával” vegyes diplomáciával és legfőképpen hittel védte meg szülővárosát a pusztítástól: száz aranydukáttal és két feldíszített parádés lóval vesztegette meg a román fejedelmet. „Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” – írta a városatyáknak. Lám, a „baksisnak” ugyancsak hosszú története van arrafelé…

Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

A brassói Johannes Honterus iskola

Erdélyország, édes földünk

Munkásságával Apollonia – Erdély szász Lídiájaként – a reformáció gazdasági eszméit (puritán felhalmozás) és szociálpolitikai elgondolásait (a pénz szolgáló szerepe, szeretetszolgálat, iskolaügy, szegénygondozás, egyház- és hazaszeretet, áldozatvállalás gyakorlása, támogatása, fellendítése) gyakorlati tettekre váltotta. A szív és az értelem asszonya volt. A hité és a gondolkodásé. Az előrelátásé, amit Isten providentiájából, előrelátásából és gondviseléséből tanult meg.

Életének summája: megújult, újjászületett élettel, anyagi eszközökkel, női élet- és emberismerettel segíteni Isten hit-újításának és hazájának ügyét, felemelkedését, függetlenségét.

Halálának háromszázadik évfordulójára emlékezve Johann Lukas Hedwig dalt komponált tiszteletére – Leopold Max Moltke 1846-ban írt versére –, amelyet azóta is sokan ismernek és énekelnek Erdélyben, és amely Transylvania szász himnuszává vált. Magyarra az a Ritoók János fordította, aki az erdélyi hármas kultúra – magyar, német, román – hídembere volt. Tíz éven át a Korunk folyóirat szerkesztőségi főtitkára volt. 1981-ben, 41 évesen Kolozsvárott hunyt el. A romániai német líra tolmácsolójaként szerzett igazán elévülhetetlen érdemeket.

Erdélyország, türelem-föld,
minden hitnek tábora!
Óvd meg hosszú századokon át
fiaidnak szabadságjogát,
S légy a tiszta szó hona!

Erdélyország, édes földünk,
drága jó szülőhazánk!
Áldott légy szépségedért,
s tájaidnak minden gyermekét
egyetértés fogja át!

(Ritoók János, részlet)

1887-ben utcanév örökítette meg Apollonia Hirscher emlékét. Ez abban a korban nem volt szokás. A brassói evangélikus nőszövetség 1896-ban a leánylíceumnak adományozott egy embernagyságú festményt, amely Apolloniát Erdély szász patrónájaként ábrázolta. 1999-ben pedig Brassó városa Apollonia Hirscher-díjat alapított – szép kerámiaplakett is jár vele, Ferencz Ágnes kerámiaművész alkotása – olyan nők számára, akik sokat tettek a városért.
És ma? Vannak-e még Lídiák és Apolloniák?

Hány mai magyar milliárdosnak jut valami hasonló az eszébe?! De jó lenne olykor némiképpen hasonlóról hírt kapni a magyar nyelvű Kárpát-medencei médiában. Nem kellene ehhez Esterházy hercegnek, Széchenyi grófnak, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynak lenni a mai világban. Hadd ne soroljak neveket a múltból. S akad olykor ma is fehér holló, aki teszi is a dolgát a haza, a nemzet, környezete, egyháza javára. De a többi hol van?

Jézus egykori példázata szerint a meggyógyult 10 leprásból egy tért vissza hálát adni Istennek a gyógyulásért. 10:1 arány. Micsoda csúcs lenne már az, ha 10 magyar milliárdos közül legalább egy lenne, akinek Apolloniát vagy Lídiát, Esterházyt, Széchenyit, Lorántffyt közelítő leleményes szeretete, szociális érzékenysége, önzetlensége lenne. Alkalom lenne rá, a Covid-járvány és sok bajunk közepette. Nem hiszem, hogy tízből tíz csak „magának kapar”

Reformáció októberében van miből meríteni, vannak inspiráló, gyönyörű honi példák. De lesznek-e mai, holnapi követők? Honemelő, magyarságunkat gazdagító, példaadó milliárdosok?

Dr. Békefy Lajos

11 hozzászólás

  1. drbékefy

    Az élénk és pontosító hozzászólásokat köszönöm mindenkinek! Magyarhoni református üdvözlettel,
    áldás-békességgel Istentől, kiváltképpen október 23.-ra tekintettel.

    Válasz
  2. Konzerv

    “Hány mai magyar milliárdosnak jut valami hasonló az eszébe?!”
    Kedves doki, azok a milliárdosok csak strómanok, a pénz nem az övék, ők csak nevüket adják hozzá (lásd Simicska). Mindenki tudja kié a pénz. Manapság Magyarországon és lassan a külhoni magyarok között is egy ember dönti el kinek milyen szerep jut.

    Válasz
    • Dobai

      Megkérem szépen küldjenek egy konzervnyitót Konzerv úrnak,
      hátha másképpen fogja látni a világot. Azok a milliárdosok
      több millió adót fizetnek az országnak, abból lehet
      gazdálkodni. És az alkalmazottjai szintén adóznak.
      Ők is mind “honemelők”.

      Válasz
      • ez van

        Itt ellent kell mondjak kedves Dobai, hisz Románia gazdasági szaklapja évekkel ezelőtt írta, hogy a milliárdos urak kevesebb adót fizetnek, mint a napszámosok. Továbbá, új milliomosok lévén, még nem nőttek fel a pénzek gyakorlati hasznához, nem beszélve a jótékonykodáshoz. Eleink nem gyors lopásokkal gyűjtötték vagyonukat és volt idejük hozzászokni, megtanulni, hogy csak úgy tartható fenn a vagyon, ha az előállítókat a kornak majdnem megfelelő körülmények között tartják. Ezért épültek falvak, városok, iskolák (és hadd dicsérjük Mikulás urat is: kórházak), színházak, árvíz utáni városépítések, stb. Ma már az egó minden téren meghaladta a közösségi értékeket, a vagyon nem minden esetben értékteremtés nyomán jött össze, ezért kevés erkölcsi értékkel bír. S így nem is kerül értékformáló adományként a köz javára.

        Válasz
    • drbékefy

      Kedves Konzerv, jól tudja Ön is, hogy az anyaországban nem kevesen vélekednek így. Nem ez az iránya írásomnak, hanem pusztán annyi, hogy emlékeztessen mindenkit, aki olvassa, akit érint, s aki egyáltalán megáll egy gondolatra: ne csak magadnak kaparj kurta magyar! Valaki azt tanította, nekem legalább is: aki többet kapott, attól többet is várnak el…pontosabban, akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. Ha úgy van, hogy nem ad abból…

      Válasz
  3. TÓDUCZ

    Egy tűrhető erdélyi zsidó fehérnép.

    Válasz
    • tömrer

      Milyen román fejedelem? Abban a korban??
      Tisztelt Dr. Békefy Lajos! A “román” mint nemzet 150 éve van kitalálva.
      Oláhok és moldvaiak voltak…

      Válasz
      • drbékefy

        Kedves Tömrer úr! Sajnos ma ott tartunk, hogy az utánunk követező generációk egyre kevésbé tudják, kik azok a moldvaiak, vagy oláhok, egész másra asszociálnak, ezért cikkeimben többször alkalmazok értelmező szavakat, mint ez esetben a románt…A kitalációról magam is tudok…

        Válasz
        • tömrer

          Köszönöm válaszát, de mégis jobb lenne nevén nevezni a dolgokat…
          Tisztelettel !

          Válasz
    • drbékefy

      Kedves Tóducz Úr, nekem bőven elég annyi, hogy ez a tűrhető fehérnép erdélyi szász volt…

      Válasz
      • TÓDUCZ

        Kedves drbékefy úr, mikor szász, mikor más…divat kérdése.

        Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük